Academy 1:72 F/A-18F – A Csendes-óceán csörgőkígyója

Az Egyesült Államok Haditengerészetének VFA-102 százada 2005-ben a USS Kitty Hawk hordozóra települve ünnepelte fennállásának 50. évfordulóját. Erre az alkalomra kaptak különleges festést az F/A-18F Super Hornetek.
A gyémánthátú csörgőkígyóról elnevezett egység 2008 óta a USS Ronald Reaganhez tartozik.

Az 1:72-es Academy kit egy nagyon szép felületű, de igen sok pluszmunkát igénylő darab. A makett több mint 120 óra ráfordítással készült el, és ennek nagy részét a gyártó által okozott bonyodalmak javítgatása adta ki.

Kezdjük is a makett anyagával: a műanyag nem elég kemény, hanem puha és rugalmas. Korábban sose találkoztam még ennyire puha makettel, szinte már olyan, mintha szilikonból lenne.
Ennek az a hátránya, hogy nagyon könnyű túl sokat lecsiszolni belőle és a panelvonalazás is sokkal nagyobb odafigyelést igényel. Ugyanis nagyon hamar félremegy a karcolás, könnyen túl mély lehet és minden apró sérülés azonnal meglátszik rajta.
Ha valamelyik alkatrész meg van vetemedve vagy csak nem úgy áll, ahogy kellene (vezérsíkok például a gépen és a rakétákon), akkor nem is nagyon lehet kiegyenesíteni, mivel rugalmas az anyag. Előnye viszont, hogy nem törik el olyan könnyen, hanem jobban hajlik.

A másik furcsa megközelítés a gyártó részéről, hogy gyakorlatilag nincsenek öntőcsonkok. Az alkatrészek közvetlenül a kerethez kapcsolódnak, emiatt nehezebben lehet látni, hogy hol és mennyit szabad vágni. Azonban oda kell figyelni, különben könnyen bele lehet vágni a puha alkatrészbe.

Az első problémát a kabintető jelentette. Szép átlátszó, azonban egy csúnya öntési heg van rajta hosszában. Ezt le kell kaparni, lecsiszolni, majd átpolírozni az egészet.
Sajnos a kabintető egy darabból áll, ezért a felnyitásához szét is kell fűrészelni. Márpedig fel akarom nyitni, hogy látható legyen a Quinta Studio által gyártott látványos műszerfal.

Az említett Quinta Studio kabinfeljavítón kívül néhány további extrát is felhasználtam: az antennákat a Master 3D nyomtatott és maratott réz alkatrészeire cseréltem, a gyári fúvócsövek helyett pedig a ResKit műgyanta kiömlőjét építettem be.
A kit rakétái elég gyengék, ezért vettem hozzá egy készlet Eduard AIM-9X-et. A jubileumi festés matricáit a Double Xcellent Model (DXM) gyártja.

Elég sokat kellett vágni és marni ahhoz, hogy a műgyanta hajtómű beférjen a törzsbe.
A stabilizátorok egy műanyag lemezzel vannak összekötve a törzsön belül. Ezt is el kell távolítani, mert útban lesz a hajtómű égésterének.
De a végeredmény miatt megéri a macera.

Az összekötő lemezt először csak meggyengítettem, mivel ez köti össze a stabilizátorokat és nem akartam, hogy ragasztáskor kipotyogjanak a törzsből. Miután rögzítettem őket, csípőfogóval könnyen kivágtam a korábban megfűrészelt átkötőt, hogy beférjen a ResKit hajtómű.

Na és akkor lássuk a Quinta Studio műszerfalat!

Hát ez a technológia egy másik liga, mint bármi, amivel eddig pilótakabint tuningoltunk. Ha jól tudom, akkor vinyl alapanyagból készül és nagyon vékony rétegenként meg tudják színezni. A módszer valamelyest hasonló lehet, mint a 3D nyomtatás, csak színes. A végeredmény egy rugalmas, részletgazdag, élethű műszerfal.

„3D matricának” is hívják ezeket, és a hagyományos matricákhoz hasonlóan le is kell áztatni a hordozó papírról, ettől azonban még nem tapad fel a helyére, ragasztót kell használni. Elvileg nem mindegy milyet, mert van, ami károsíthatja a vinyl színeit.
Én Ammo Ultra Glue-t használtam, ez nem bántja és kellő időt hagy arra, hogy a helyére pozícionáljuk az alkatrészt. Bármilyen PVA ragasztó jó lehet hozzá, CA-val óvatosan.
A végeredmény sokkal szebb, mint az előre festett maratott réz műszerfalak.

Persze mielőtt felragasztanánk, el kell távolítani a fröccsöntött kapcsolókat és kijelzőket a kabinból. A felület simára csiszolása után jöhetett az alapozás és a fülke alapszínének festése, majd ezután a Quinta műszerek felragasztása.

Head up display scratch building

Az egyetlen, amit hiányzik a Quinta készletéből, az egy jó head up display (azaz HUD). Ezt megpróbáltam magam elkészíteni vékony sztirol lemezből és műkörmös transzfer fóliából. Ez a fólia átlátszó, de a fényben színesen csillog, elég élethűen utánozva a valódi HUD üvegét.

Az Academy kit másik kellemetlen tulajdonsága az illesztési tüskék, amivel az összerakást kívánták megkönnyíteni, de éppen ezek eltüntetése okozott sok pluszmunkát. A gyártónál valószínűleg úgy gondolták, hogy „az alját úgysem nézi senki”, ezért főleg oda tették ezeket.
Különösen otrombák a rakétákra öntött tüskék, amelyek helye látványosan éktelenkedik az indítósínen, ha fegyver nélkül, vagy másik rakétával építenénk a gépet.

A futóaknák ajtajait is ezzel a módszerrel gyártották le, így az aknák belseje nem is hasonlít egy F/A-18-as futóaknájára. Ennek átépítése már akkora többletfeladat lett volna, hogy nem is csináltam meg, inkább úgy hagytam.

A gép orrán és a fődarabok alsó felén több helyen vastag pozitívba megy át a panelvonal.
Ezeket kénytelen voltam lekaparni és újrakarcolni.
További extra munkaórákat igényelt a féltörzsek illeszkedésének tömítése és csiszolása.

Festés

A kiadós csiszolgatások után eljutottam végre az alapozásig. Ehhez fehér Mr. Finishing Surfacert használtam, mivel a piros szín alá ez a legpraktikusabb, valamint a fehér csíkokat is festeni szándékoztam, mert nem tudtam előre, hogy mennyire fognak fedni a DXN matricák.

Elsőként fényes fehérre festettem, majd letakartam a futómű aknákat, valamint a futószárakat és az aknák ajtajait. A fedőszínek közül először maszkoltam a piros helyét, aztán Mr. Hobby H307 és H308 színekkel fújtam a szürkéket. Ez után ezeket maszkoltam, majd jöhetett a piros.

A mintázatot a DXN útmutatója alapján festettem, erről sajnos később derült ki, hogy hibásan mutatja a gerincen végigfutó piros vonalat. A valóságban ennek ugyanis nem egy egyenesen lecsapott vége van, hanem hegyes csúcsban végződik.
Mivel ezt nem vettem észre időben, így kénytelen voltam lecsiszolni és újrafesteni a gép hátulját.

A festés utolsó fázisa a kilépőélek szürke csíkjainak fújása volt. Ehhez Mr. Hobby H337 színt határoz meg a festési útmutató. Az üzemanyag póttartályok orrán levő szürke szín nem ezzel azonos, hanem a H307 (FS36320) színnel.

Most sem tudtam megúszni, hogy egy-két helyen átszóródjon egyik szín a másikra. Volt, ahol a maszkolószalag alá került be egy kicsi és volt, ahol a festékpermet szállt rá a le nem maszkolt részekre. Ezeket jobb nem ecsettel javítgatni, hanem újra maszkolni és átfújni ismét…

Layered Ink Patina Technique

A Luftraum/72-n tanult technika lényege, hogy akril tintával imitáljuk a festék kopásának, fakulásának jellegzetes mintázatát. Ennek két komoly előnyét tapasztaltam: az egyik, hogy szupervékonyra szárad a tintaréteg, nem szükséges utána „szintbe hozni”. A másik, hogy sokkal finomabb pigmentekből áll, mint az olaj, akril, vagy enamel festékek, ezért vékonyan felhordva is kiválóan fed a fehér tinta is.
A korábbi kísérletezéseim során éppen az volt bajom, hogy az akril fehér mintázat vagy nem látszik, vagy túl vastag és csiszolni kell, ami meg szintén szed le a felvitt festékből.

Az eljárás abból áll, hogy akril hígítóval át kell nedvesíteni a felületet. Nem az egészet, egyszerre csak egy-egy fődarabot, nagyobb méretarányú gépeknél inkább panelenként. Kris Sieber, a módszer kidolgozója Tamiya X-20A-t ajánl ehhez, amit ki is próbáltam, viszont a Vallejo akril hígítóval szebb eredményt sikerült elérnem, ezért inkább azt használtam.

Ebből következik, hogy az eljárás nem alkalmazható közvetlenül akril festékre, mert a hígító fel fogja oldani azt. Az akril festéket először le kell zárni valamilyen strapabíró lacquer lakkal, vagy eleve lacquer festékre kell dolgozni.

A felület hígítós benedvesítése tényleg csak áttörlés legyen, ne gyűljön össze sehol többlet, de ne is maradjon száraz folt. Mivel az akril hígító gyorsan párolog, azonnal fel kell vinni az első réteg fehér tintát.
Ehhez a Liquitex akril tinták használata ajánlott. A megjelenő mintázat erőssége a felvitt tintamennyiséggel állítható be.

A hígítóval benedvesített felületre egyenletesen fel kell hordani a tintát, majd egy éppen csak hígítós hegyű ecsettel azonnal el kell oszlatni. Így alakul ki a haditengerészeti gépek felületét jól imitáló jellegzetes mintázat.
A minta kontúrját befolyásolja az is, hogy mennyi hígító van a tinta alatt és hogy mennyi van az ecseten.

A tinta eloszlatásához valószínűleg a Deerfoot Stippler ecset a legalkalmasabb. Nekem nem volt ilyenem, ezért egy Ammo 12 Synthetic Stippling Brush nevű ecsetet használtam ehhez. Nagyon finoman kell hozzáérintgetni a tintás felülethez, hogy az ecset szőrszálainak enyhén hígítós hegye összeszedjen egy nagyon kevés tintát.
Ha határozottabban nyomod rá az ecsetet, akkor másfajta mintázat alakul ki. A tinta addig alakítható, amíg a hígító meg nem szárad alatta.

Ezt meg lehet ismételni több rétegben, de a rétegek között lakkozni kell.
Kipróbáltam azt is, milyen, ha a fehér mintázatra ugyanezzel a módszerrel felpempelek egy sötétszürkét is, ami elvileg egy menetben megoldaná a panelvonalak befolyatását is, de nekem nem annyira tetszett a végeredmény. Talán 1:48-as gépeken jobban érvényesül ez a módszer.

A mintázatot finoman átködöltem az alapszín erősen hígított és kissé világosított keverékével, hogy csökkentsem a hatást. Utána lezártam GX100 fényes lakkal és kezdődhetett a matricázás.

A tintázást csak a szürke színű felületeken csináltam meg, mert úgy láttam, hogy az eredeti gép pirossal festett részein nincs igazán jelen ez a mintázat.
Ha szeretnéd kipróbálni a módszert, akkor erősen javaslom az örökzöld tanácsot, hogy festett műanyag lemezeken gyakorold be, sose a maketten kísérletezz. Én egy 8-10 műanyag kártyát biztosan telepempeltem és eldobáltam, mire kitapasztaltam, hogyan lesz jó.

Matricázás

Ahogy fentebb említettem, a DXM festési útmutatója hibás egy ponton, a matricákról viszont csak jókat tudok mondani: könnyen kezelhető, nem pöndörödik fel, elég élesek és szépek a színei, a stencilek is jól olvashatóak. Bár a matrica vékony, alaptalan volt az a félelmem, hogy a fehér részek nem fogják kellően fedni a piros alapszínt.
Száradás után szépen belesimulnak a szegecsekbe és vonalakba, de a nagyobbakra azért rásegítettem egy kis Tamiya Mark Fit lágyítóval is.

Futók, fegyverzet és egyéb apróságok

Kezdjük a futókkal: mivel az Academy az aknaajtók kialakításával már eleve hazavágta a valósághűséget és úgy döntöttem, hogy ezt nem állok neki átfaragni, ezért a futószárakat se lett volna értelme tovább részletezni.
Összeraktam úgy, ahogy a dobozból adják, mindössze a fényszórót alakítottam ki rajta, mert azt azért mégis csak… Marófejjel kimélyítettem a lámpa helyét, majd kapott egy króm színt és feltöltöttem UV gyantával. Így azért csak jobb…

A kerekeket ellapítottam, hiszen a gép meg lesz pakolva póttartályokkal és más függesztményekkel. Jó pont, hogy a kerekek olyan szorosan illeszkednek, hogy ragasztani sem kell őket, de még el lehet forgatni, hogy biztosan a talajra feküdjön a lapos része.
A futószár munkahengerét egy noname Temu-s krómfilccel színeztem ilyenre:

A fegyverzetre már valamivel több figyelmet fordítottam. A JDAM bombák is csak a dobozból épültek, de a szárnyvégeken levő AIM-9X rakéták helyett az Eduard gyártmányát készítettem el.
Ezek sokkal szebb, részletesebb darabok, a stabilizátoraik vékonyabbak, a tolóerő-vektoros vezérlő kidolgozottabb. Mindössze annyit módosítottam rajta, hogy lecsiszoltam az orrából és Pentart UV gyantából kialakítottam az infrafej búráját. Akinek ehhez nincs kedve, az fel tudja használni az Eduard kitben levő védőkupakot is.

A fegyverzet felragasztása előtt befuttattam a panelvonalakat sötétszürkével (a piros felületeken sötét bordóval), aztán kapott egy vékony védőlakkott, majd olajfestékkel és porpasztellel imitáltam az üzemeltetés nyomait.

Végezetül helyükre kerültek az antennák és érzékelők, valamint a korábban Alclad II Metal színekkel lefestett fúvócsövek is. A kabintetőre készítettem tükröket és kapaszkodókat.

Ilyen lett végül a kész F/A-18F makett:

A kiegészítők nélküli alapmakett értékelése:

Értékelés:	5/4,0
Kidolgozás, részletezés:	★★★★☆
Illesztés, építhetőség:	★★☆☆☆
Matricaválaszték:	★★★★★
Ár/érték arány:	★★★★★

---

Ha szeretnéd követni ezt a blogot, azt megteheted a Facebook-on is, de a legjobb, ha az email címeddel feliratkozol a friss posztokra. Előre is köszönöm, hogy feliratkozol a blogomra:

Legyél Te is a blog rendszeres támogatója!