Bandai 1:72 Millennium Falcon – Perfect Grade
Amikor kinyitottam a japán gyártó által készített 1:72-es Millennium Falcon kit dobozát és átvizsgáltam az alkatrészeket, akkor az első gondolatom az volt, hogy
„a többi gyártó vajon miért nem képes ilyen minőségben fröccsönteni?”
A Bandai alkatrészein ugyanis egy gramm sorja nincs.
Ugyanakkor igaza van annak, aki hozzáteszi, hogy „ezért az árért ne is legyen”…
A másik, ami eszembe jutott, hogy „nem is olyan nagy”.
Persze az én 1:72-es repcsijeimhez képest nagy, sőt egy 1:48-as Tomcat-nél is nagyobb – de nem sokkal. Mielőtt hozzám került volna a kit, barátaim azzal ijesztgettek, hogy a 72-es Millennium Falcon milyen nagy és hogy nem fogom tudni hova tenni, úgyhogy ez alapján arra számítottam, hogy valami gyerekbicikli méretű makettet kell majd forgatnom az asztalon.
Ehhez képest a kész makett mérete sokkal barátságosabb.
Az öntőkeretek és alkatrészek mennyisége láttán biztos voltam benne, hogy nem variálom az építést, inkább követem a Bandai szerelési útmutatóját. 😅
Nem is érdemes eltérni tőle, mert az átláthatatlannak tűnő alkatrészmennyiség összerakása elég célszerűen van felépítve.
Amire nem gondoltam előre: egyszerre ki kell bontani mindent, mert előfordul, hogy egymást követően kell egy-egy alkatrész a D, az U és a W keretről. Bár egyszerre csak 4-5 öntőkerettel kell dolgozni, valójában ezek miatt helyigényes a makett építése.
A Bandai 1:72 Millennium Falcon kit
A japán gyártó csapata a kaliforniai Lucasfilm farmon férhetett hozzá a fennmaradt 5 láb (másfél méter) méretű modellhez, amit eredetileg használtak a Star Wars forgatásain. Így első kézből származó mérésekkel és fényképekkel térhettek vissza, hogy feltérképezzék az eredeti makettalkatrészeket, amelyekből a Falcont építették.
A filmben látható alapmakett ugyanis úgy készült 1976-ban, hogy összeborítottak több száz Tamiya, Airfix és Revell kitet, majd egy hetekig tartó gigantikus kitbashing során rengeteg különböző méretarányú tank, repülő, versenyautó és hajó alkatrészeit ragasztották fel a Millennium Falcon alumínium vázára.
A megszállott rajongók kibogarászták az összes alkatrészről, hogy eredetileg melyik kit melyik darabja volt, a Bandai pedig újraalkotta ezeket – jobb minőségben, mint ami az eredeti makettre került 40 évvel korábban.
Méretben és megjelenésben is jelentősen eltér a Fine Molds/Revell 1:72 Falcontól és a DeAgostini 1:43-as termékétől.
A készlet 2017-ben jelent meg, 669 műanyag-, 10 db fotomaratott alkatrészt és 316 hagyományos-, valamint 25 db öntapadós matricát tartalmaz. Ezek összekoordinálását egy 60 oldalas útmutató segíti.
A kész makett a forgatáshoz használt eredeti Millennium Falcon méretének körülbelül a harmada.
Ez a kit a Perfect Grade, az olcsóbb standard verzióban nincsenek maratott alkatrészek, nincsenek ledek és csak öntapadós matricái vannak.
A készlet hiányosságaként hozzák fel, hogy a pilótafülke ajtaja csukva van és nincs kidolgozva a mögötte levő folyosó, holott a filmben szinte mindig nyitva volt az ajtó.
A rámpa nem mozgatható: vagy csukott, vagy nyitott állapotban kell rögzíteni. Nyitott rámpánál látszik egy kis beltér, ami viszont eltér a filmben látottól.
Szintén érthetetlen hiba, hogy kívül az 1977-es Új remények című filmben látható Millennium Falcon-t másolták le, a pilótafülke belseje viszont a Birodalom visszavág című részben látható változaté.
A kettő nem ugyanaz, vannak eltérések bőven, ahogy a lőállások belső terei sem hasonlítanak a filmben látott beltérre. Aki korrigálni szeretné, arra jó sok munka vár.
Kisebb hiányosságok: megoszlanak a vélemények a futómű lámpáiról és a rámpa belső világításáról. A Bandai ledjei nem a filmben látható módon másolják a fényeket, inkább csak hangulatvilágítás.
Továbbá legalább 6 db olyan alkatrész hiányzik róla, ami a forgatáson még rajta volt az űrhajón, de később letörtek vagy elvesztek. Ezen kívül nem másolták le azokat a technikai lyukakat, amik rajta voltak ugyan az eredeti maketten, de csak a Falcon emelésére és mozgatására szolgáltak.
Végül, ami felróható a készlet gyengeségeként: C-3PO-t kivéve minden figura combra tett kézzel vigyázz-ülésbe van merevedve. Állítólag licensz-problémák miatt nem adhattak ki álló figurát (köszi, Disney), de ettől még ülhetnének valami életszerűbb pózban.
Felmerülhet, hogy aki nem engedhet meg magának ilyen költségű csúcskategóriás makettet, annak opció lehet-e a feleekkora Bandai 1:144-es Millennium Falcon?
Részben igen, de kompromisszummal. Azon kívül, hogy nyilvánvalóan kevesebb finom részlet van rajta, a 144-es nem ennek a kicsinyített mása, hanem az Ébredő erőben, illetve a Skywalker kora című epizódokban látható Millennium Falcon-ra alapul, amik eltér az eredetitől.
Építés
Mivel a Star Wars témákat nem ismerem olyan mélyrehatóan, ezért ahogy a TIE Advanced x1 esetében, most is Dobó Janit kértem meg, hogy lásson el forrásanyagokkal. El is árasztott irdatlan mennyiségű rajzzal és fotóval, ezekből Alan Anderson múzeumban készített képeit vettem alapul referenciának, amelyek a forgatáshoz használt eredeti modellről készültek.
A készletben 6 db figura van (Han, Chewie, Luke, Leia, Obi-Wan és C-3PO), de nem mertem ezekkel kezdeni, mivel elég kevés tapasztalatom van figurafestésből. Mielőtt nekiláttam volna ezeknek, előtte néhány másikon gyakoroltam.
Az építést ezért nem is a pilótafülkével kezdtem, hanem inkább a Falcon elején lévő két előrenyúló villa-szerű modullal. Ezeknek mandibles a nevük és a leszállóhajtóművet, szenzor- és elektronikai modulokat, valamint vonósugár-vetőket foglalják magukba.
Sorja vagy öntési hiba egyáltalán nincs a Bandai kit alkatrészein. Az illeszkedés parádés, tényleg olyan mint a Lego, csak azzal a különbséggel, hogy ez „hülyebiztos”, vagyis mindent csak egyféleképpen lehet a helyére rakni. A kihívást inkább az alkatrészek mennyisége jelentette.
A referenciaképek alapján előre kifestettem néhány részletet, amelyek később nehezebben hozzáférhetők. Ehhez Vallejo Model Color buff és neutral grey színeket használtam, de ez inkább csak előárnyékolás, nem a végleges szín.
Később kap majd egy vékony festékréteget, ami lebutítja ezeket a színeket, de azt már lehet fújni összerakott állapotban is.
Az egyetlen kérdés a hiperhajtómű kiömlőjének (?) színe. A filmekben ugyanis ez egyszer sem látható kikapcsolt állapotban hátulról, csak úgy, hogy világít. Amikor áll a hajtómű, akkor meg nem mutatják olyan szögből, hogy látni lehessen.
A forgatáshoz használt 5 láb hosszú maketten ezen a részen nincs semmi.
Mivel így mégsem lehet elkészíteni, ezért hittem a Bandai painting guide-nak és fehérre festettem őket. Később már nem gondolhatom meg magam, mert a hajtómű kiömlői mögött (ha így hívják) ledek és diffúzoraik vannak, azokat meg nem szeretném lefújni amikor már össze van rakva a hátsó szekció.
Ezen a blogon nincs reklám, ezért bevétele sincs.
Munka mellett szabadidőben, jelentős időráfordítással készül.
Ha szerinted hasznos és érdekes amit csinálok, akkor nézd meg, hogyan tudsz segíteni a céljaim elérésében:
Preshading
A mandibles és az űrhajó elején levő modulok összerakása után úgy döntöttem, hogy előfestem ezeket a részeket, mert később, az összeépítés után már nem fogok ennyire hozzáférni ezekhez.
A Falcon kialakításából adódóan ennél a makettnél volt létjogosultsága a fekete alapozásnak, mert kiváló kontrasztot lehet vele képezni. Első lépésben Mr. Finishing Surfacer 1500 black alapozóval fújtam le, majd egy 800-1000 finomságú csiszolószivaccsal óvatosan átcsiszoltam. Éppen csak annyira, hogy a kiálló részekről lekopjon a fekete.
Ez a módszer kiemeli a kiálló éleket és felületeket anélkül, hogy plusz festékréteg kerülne rá. Ahol a visszacsiszolás nem volt megfelelő, ott hagyományos szárazecseteléssel emeltem ki az éleket.
Ez után AK Real Color fehérrel fújtam át a modulokat, a panelvonalak körül némileg meghagyva a sötétebb részeket, hogy előkészítsem a későbbi weathering hatást. Az AK RC festéke jó választás ehhez, mert vékony rétegben is kiválóan fed, nincs szükség sok festékrétegre ahhoz, hogy elfedje a fekete alapszínt.
Ennek a fázisnak az eredménye egy kontrasztos, egyelőre hideg szürke felület, ami a következő ivory réteggel nyeri majd el a Falcon jól ismert törtfehér alapszínét.
A hajó alsó részén van két burkolat nélküli panel, ami a leírás szerint Solo átalakításai következtében néz ki így. Valamint van egy durvább sérülés a páncélzaton, ahol szintén kilátszanak a belső berendezések, gépészeti elemek. Ezeket a törzs összeragasztása előtt nem csak előárnyékoltam, hanem át is ködöltem Vallejo ivory színnel, majd befolyattam barnásfekete olajfestékkel. Ez már közelít a végleges megjelenéséhez.
Ez az a bizonyos sérülés, ami alól kilátszanak majd a belső részek. Ez is előfestve lett a helyére ragasztva és maszkolva lesz.
A körülötte levő paneleken korábban szintén elkészítettem a preshading-et, hogy minél kevesebbet kelljen ezen a részen fújni, amikor már az előfestett alkatrész a helyén van.
Mivel a hiperhajtóművek kiömlőinek színére irányuló kutatás nem járt eredménnyel, ezért elfogadtam a Bandai painting guide szerinti fehér színt és a többi elemhez hasonló módon festettem le: fehér akrillal szárazecseteltem, majd AK Real Color fehérrel festettem át.
Beszereltem a hajtóműkiömlők mögötti ledeket, vezetékeket és a diffúzort, emiatt a kiömlőket már nem nagyon lehet festeni (különben összefesteném a diffúzort is).
A törzsfelek összeragasztása után ez a rész is maszkolva lesz.
A Millennium Falcon festése
Olvastam valahol egy fontos figyelmeztetést, miszerint a Bandai kitek műanyaga nem kompatibilis a lacquer és oldószer alapú festékekkel, ezért tanácsos inkább csak akril festékeket használni hozzá, máskülönben a műanyag rideggé válik és megrepedezik.
Ez elég ijesztően hangzik, úgyhogy utána kellett járnom és természetesen kipróbáltam, hogy valójában mit bír a műanyag.
A hiedelem alapja az, hogy a Bandai régebbi Gunpla készleteiben kétféle műanyag volt: hagyományos polisztirol, valamint a csuklóknál és izületeknél használt ABS műanyag. Ez utóbbi valóban nem bírja a lacquer és enamel festékeket, közvetlenül nem is szabad ezzel festeni rájuk.
Gyakorlott felhasználók szerint a legtöbb Bandai kitet tönkreteszik az enamel bemosók (pl. Tamiya Panel Line Accent), ezeket kerülni kell. Ezt meg is tudom erősíteni, mert egy kisebb trauma során magam is tapasztaltam, hogy az olajfestékből és AK white spirit-ből kevert bemosó hatására az alkatrészek lepotyogtak.
Néhány csövet újra kellett gyártani, pótoltam rajta mindent, ami károsodott. Szerencsére nem túl nagy felületekről van szó, a javítás után nem is maradt látható nyoma.
Ez a tapasztalat viszont jól jött akkor, amikor kiderült, hogy figyelmetlen voltam és a kabinba való ledeket a leszállótalpakhoz ragasztottam be. Bár a méretük ugyanaz, a kábelhossz azonban különböző és a talpaké nem ért volna be a pilótafülkéig. Ezért ezt ki kellett bontanom onnan, de fogóval feszegetéssel nem jött ki a ledet tartó műanyag, a kábel viszont elszakadt.
A korábbi tapasztalatot felhasználva enamel hígítóval nedvesítettem be a beragasztott alkatrészt és a várakozásnak megfelelően szét is esett, így ki tudtam szabadítani a rossz helyre került ledet. A kábelt megforrasztottam és átszereltem az egészet a megfelelő helyre, vagyis a kabinba.
A roncsolás csak belül látszik, kívülről nincs nyoma. A ledeket tartó műanyagok darabokra estek, így azokat nem lehet felhasználni és nincs is belőlük tartalék. Helyette kétkomponensű Milliput tömítőgyurmával rögzítettem a ledeket. A feladatot ez ugyanúgy ellátja és a maketten kívülről nem látszik a módosítás.
A kabin és a figurák festése
Számomra a legnagyobb kihívást nem is ez, hanem a figurák festése jelentette, mivel ebben nincs nagy gyakorlatom.
Bár voltam korábban egy figurafestő workshopon, ezt most fel kellett frissítenem. Ráadásul ezek 1:72-es méretűek, korábban ilyeneket nem is festettem még, úgyhogy csináltam néhány próbát, mielőtt nekifogtam a Falcon legénységének.
A kit többi részével ellentétben ezek sajnos eléggé elnagyoltak, kidolgozatlanok. Az arcuk is, de főleg a kezük elég gyenge kivitelezés. Amit tudtam, igyekeztem kihozni belőlük.
A figurák nincsenek az ülésbe ragasztva, hanem egy apró konzol rögzíti őket, így cserélgethetők maradnak, ha át akarnánk ültetni őket a kabinon belül. (Viszont akik a lövészállásba kerülnek, ők ott maradnak.)
A matricák borzasztó vastagok és merevek, egyáltalán nem fekszenek fel a felületre még lágyítófolyadékok hatására sem.
Ezért csak a pilótafülke hátsó falára tettem matricát, ide a ledek miatt muszáj volt ezt használnom. A műszerfalat és az oldalkonzolokat viszont inkább kifestettem kézzel, szerintem ez sokkal jobb lett, mintha ide is matricákat tettem volna.
A hajótest festése
A kabin festése után össze lett építve a törzs, majd a helyére került számtalan olyan alkatrész, ami elfedi a fődarabok csatlakozásait.
Elkészült az alsó és a felső lövészállás is. Ezeket maszkoltam, majd alapoztam és előfestettem, mert ezek is olyanok, hogy összerakott állapotban vannak rajta nehezen hozzáférhető helyek. Ha teljesen összeépítve kezdtem volna az alapozással, akkor félő, hogy a szűk helyeken felgyűlik a festékpermet és csúnya, poros-jellegű felületet csinálna.
Így viszont megkapta az alapszínt és majd csak a törtfehérrel lesz ráködölve.
Elkészültek a lövésztornyok szélein levő dokkoló modulok is, felkerült rá minden borítólemez és apróság, lényegében a középső szekció szerelése el is készült ezzel.
A rámpa és a leszállótalpak csukott állapotban a helyükön vannak, de nincsenek beragasztva. Elkészítettem a rámpát nyitott állapotban is és összeraktam a leszállótalpakat is. Ezek is le lesznek festve és ugyanúgy megcsinálom a weathering-et. Ha esetleg történne valami baleset az állvánnyal, vagy valamikor később úgy dönt a makett tulajdonosa, hogy mégis inkább leszálló pozícióban szeretné látni, akkor csak ki- és bepattintani kell ezeket, fél perc alatt megvan a csere.
Következett a teljes hajótest alapozása feketével, majd a panelek egyenként történő festése AK Real Color fehérrel.
Ez igencsak időigényes munka, de a végeredmény érdekében érdemes belefekteni az energiát.
Miután a panelek közepét kifestettem fehérrel, az egész makett kapott vékony fedőréteget, amit fehérből, törtfehérből és szürkéből kevertem ki. Ez eltompította a panelvonalak erős kontrasztját és megadta a végső fedőszínt.
Ez után következett a Falcon színes paneleinek festése és koptatása.
Ehhez AK Heavy Chipping folyadékot használtam, amit csak a festendő, már kimaszkolt panelekre fújtam fel.
Először a sárgásak és a szürkék lettek maszkolva és festve, aztán a pirosak. Utóbbiakhoz minden más felületet le kell takarni, mert pár aprócska piros permet is nagyon meglátszik, ha mellé megy.
Az élénk színek egy világosszürkés-törtfehér ködöléssel nyerték el a végső, fakó megjelenést, amilyen az eredeti makett is.
Csak a felső rész maszkolásához egyébként elfogyott egy teljes tekercs 16 méteres Tamiya szalag + még valamennyi. Fehér festékből két és fél tégelynyi ment el összesen a makettre.
Matricázás
A kb. A4-es méretű lapon 285 db matrica található. Ezek között vannak a koptatott színes panelek bevonatai is matrica formában. Némelyiken van pluszban stencil is, szerencsére ezek mindegyike külön is megtalálható az íven.
Így mindenki el tudja dönteni, hogy festve vagy matricázva készíti el a színes paneleket. Én az előbbit választottam, ami jóval munkaigényesebb, de szerintem szebb végeredményt ad.
A matricák biztos tapadásához Tamiya matricarögzítő folyadékot is bevetettem. Miután minden felkerült, pár napot félre lett rakva a Falcon, hogy teljesen kiszáradjanak a matricák, aztán kapott egy réteg védőlakkot.
Kezdődhetett a leglátványosabb rész: a weathering.
Weathering: Joe Johnston nyomában
A később Oscar-díjat nyert amerikai látványtervező és vizuális effektekért felelős szakember alkotta meg a Millennium Falcon végső formáját az Industrial Light & Magic műhelyében.
Egy kényszerhelyzet miatt mindössze néhány hét állt rendelkezésére, hogy megtervezze az űrhajót. Az ő koncepciója az aszimmetrikus pilótafülke, az orrrész villás kialakítása és a kör alakú, lapos törzs.
A részletgazdagság mellé Johnston tudatosan építette be a used universe esztétikáját a külső megjelenésbe. Koromnyomokat, olajfolyásokat, koptatásokat, fizikai sérüléseket és eltérő színű, bontóból származónak látszó lemezeket tervezett a gépre. Így akarta megjeleníteni, hogy Han Solo hajója egy sokat megélt, illegálisan átalakított teherjáró.
Az addig megszokott, steril és tiszta űrhajók helyett Joe Johnston ezzel gyakorlatilag forradalmasította a filmes sci-fi látványvilágot.
Hogy az erős stúdiólámpák alatt se legyen vakító („kiégett” fehér), ezért főként a vasútmodellezésben használt Floquil márkájú Reefer White és Grime keverékből meleg tónusú törtfehér, világosszürke/krém színre fújták a Falcont.
A felületi elhasználódást finom, egymásra épülő korabeli weathering technikákkal érték el, amikhez airbrush-t, pigmenteket, szivacsot és ecsetet használtak. A sérüléseket forrasztópákával és marófejekkel készítették el.
Ez itt egy fotó Alan Anderson-tól az eredeti Millennium Falcon stúdiómakettről:
Ezen az látszik, hogy a panelvonalak nincsenek befolyatva, fakó, kissé „lapos” megjelenése van, amit a stúdióvilágítás tesz kontrasztossá.
Ez pedig egy walkaround videó a nagyobb méretű másolatról, amin sokkal erőteljesebb weathering látható:
Én valahogy a kettő közé igyekeztem belőni a makett megjelenését, hiszen ez nem stúdiófényben lesz, ezért nem lehet annyira fakó. Ugyanakkor nem is akartam annyira megmocskolni, mint a Floridában kiállított, nagy méretű űrhajót, mert asztali méretben túlzónak hatott volna.
Ezért azt a hibrid megoldást választottam, hogy a korabeli technikát kisegítettem a ma alkalmazott olajos eljárásokkal. A weatheringhez így szinte csak olajfestéket használtam, csak néhol rásegítve airbrush-sal.
Enamel festéket csak nagyon kevés helyen használtam: rácsokra, szűrőkre és mélyebben levő helyekre folyattam be sötétszürkével, hogy adjon egy kis mélységet neki. A Tamiya enamel-eket ezúttal nem a saját hígítójával, hanem a sokkal alacsonyabb viszkozitású Zippo öngyújtóbenzinnel hígítottam.
Bár jóval gyorsabban párolog és szárad, könnyebben folyik be az eldugodtabb helyekre és nem bántja annyira ezt a fajta műanyagot, mint az enamel hígító.
A koszcsíkok és koromfoltok olajfesték szétkenésével készültek.
A külső páncéllemezekre kenődött koszcsíkok száradása után egy vékony matt lakkréteggel fixáltam az olajat. Ez után a rozsdafoltokat készítettem el raw sienna olajfestékkel, amit hígítás nélkül, a tubusból vittem fel, majd durva szőrű ecsettel eldolgoztam és fültisztító pálcával leszedtem a felesleget.
Ezt követte a ventillátorok körüli szennyeződések fújása airbrush-sal, valamint finomítottam vele a lövések okozta sérülések körüli kormozódást. Ezeket sötétszürke és fekete színekkel fújtam.
A nagyobb kráterek (melyeket az eredeti alkotók forrasztópákával készítettek) gyárilag megtalálhatók a maketten, a kisebbeket azonban lehagyta a Bandai. Így ezeket a sérüléseit maróval „okoztam” a Falconnak.
Ahol ügyes voltam, ott csak a fekete alapozásig martam bele, ahol picit mélyebbre ment és kilátszott a fehér múanyag, ott akril festékkel kifestettem a mélyedéseket.
Következett a végső színt beállító filter. Ezt szintén raw sienna olajfestékből és AK white spirit-ből kevertem, majd vékony rétegben behúztam vele az egész makettet.
Filtereket általában 10% festék + 90% hígító arányban keverek, itt most picit több festék kellett, hogy látszon is valami. A raw sienna ugyanis egy eleve átlátszó szín, ami egyre kevésbé fed, minél több hígítót adunk hozzá.
Jobbról balra haladtam a filterezéssel, a képeken valamennyire látható a különbség a még fehérebb és a filterezett oldalak között
Összegzés
Az 1:72-es Bandai Millennium Falcon abszolút prémium kit, építeni és festeni viszont k*rva nagy meló. 😅
De megéri.
Star Wars rajongóknak és sci-fi témában építőknek egyértelműen, hiszen a kész makett a lakás impozáns dísze lesz.
(Kivéve, ha te vagy Török Andris, aki irdatlan méretű hajókat és űrhajókat szkreccsel magának.)
Nekem több mint 170 munkaórába került a Millennium Falcon építése és festése, de lehet ezt egyszerűsíteni és persze tovább komplikálni is.
A rövidebb út az, ha nem foglalkozol ennyit a panelvonalak előfestésével, hanem telibe ledurrantod egyből törtfehérrel és más módszerrel emeled ki a paneleket. (Vagy sehogy.)
Szintén nem érdemes aprólékos munkát végezni a lövészállásokban, mert semmi sem fog látszani belőle.
A színes panelek egyenkénti festése és koptatása helyetti alternatíva a matricázás – ezzel a módszerrel is dekoratív makett készíthető.
Aki pedig fejlesztené a 72-es Millennium Falcon-t annak azt javaslom, mindenképpen szerezzen be megfelelően részletezett legénységet hozzá, ez a kit leggyengébb, de feltűnő része. A pontosság kedvéért érdemes lehet elvégezni a korrekciót a kabinban és kialakítani a kabin mögötti folyosót.
A cseh Greenstrawberry kínál maratott réz kiegészítőket a kithez, de szerintem a hozzáadott érték messze nincs arányban az árukkal.
És ha már az ár:
Az átlag 1:72 makettekhez képest elég csípősnek tűnik elsőre a Bandai Millennium Falcon kit ára, cserébe viszont valódi japán csúcsminőséget és örömmakettezést kapsz. Ha pedig úgy nézed, hogy a maga 37 öntőkeretével simán kiadja 5-6 db 1:72-es repülőgépmakett építési idejét, akkor az ára is arányba kerül ezzel.
És hogy mennyi látszik a személyzetből és a belterekből? Hát….
Ledek
Végül pár kép a világításról: ha van mellette más fényforrás is (pl. egy olvasólámpa), akkor már nem igazán tud érvényesülni. Teljesen sötét szobában viszont egész hangulatos.
Az elemtartót BluTack-kel rögzítettem, mert egyébként kiesik a helyéről, ha megdöntöd a makettet. Beragasztani nem szabad, hiszen akkor nem lehet benne elemeket cserélni.
Forrás: Alan Anderson, Star Wars Insider
A kiegészítők nélküli alapmakett értékelése:
| Értékelés: | 5/5 |
| Kidolgozás, részletezés: | ★★★★★ |
| Illesztés, építhetőség: | ★★★★★ |
| Matricaválaszték: | ★★★★★ |
| Ár/érték arány: | ★★★★★ |
Ha szeretnéd követni ezt a blogot, azt megteheted a Facebook-on is, de a legjobb, ha az email címeddel feliratkozol a friss posztokra.
Előre is köszönöm, hogy feliratkozol a blogomra:
