1:72 Clear prop La-5 – Téli festéssel

Ha október, akkor 10 napos makettépítő kihívás!
Ez most már egy ötödik éve tartó hagyománnyá vált.

(2024-ben az 1:72-es méretarányt céloztuk meg, 2023-ban a „Green Days” alatt zöld színű maketteket építettük, 2022-ben a „British days” keretében angol gyártmányok közül válogattunk, 2021-ben pedig a III. Birodalom volt a téma.)

Az idei évben „HÓFEHÉR” néven lett meghirdetve a kihívás, amelynek az volt a lényege, hogy felfedezzük, illetve újra elővegyük a fehér fedőszínt.

Lehetett eleve fehér festésű maketteket készíteni, vagy téli álcázásra átmeszelni a gépeket, vagy egyszerűen hóval borított jelenetet készíteni. A lényeg, hogy domináljon rajta a fehér szín.
Az én választásom a Clear prop :72-es Lavocskin La-5 lett, fehér festéssel.

Korábban sok jót hallottam erről a gyártóról, úgyhogy nem is volt kérdés, hogy építeni fogok valamikor egy Clear prop repülőt. Úgy emlékszem, a La-5 volt az első kit, amit megvettem, de azóta több másik is a kosárba, majd a polcra került.
Az építésnek most jött el az ideje, az alaphoz az inspirációt pedig Székely Roland ICM I-153 makettje adta:

(Nem PONTOSAN ilyen alapot akartam most, csak a havas nyers fa ötlete tetszett meg. A rusztikus fakorong helyett egy vékonyabb nyírfa szeletet választottam, amiből korábban beszereztem pár méretet azzal, hogy „jó lesz ez még valamire”.)

A Clear prop La-5 kit

A 2020-ban kiadott La-5 készletnek eddig két változata jelent meg, mindkettő kétcsillagos „Advanced” kiadásban, vagyis inkább haladó makettezőknek ajánlott. Ami a Clear prop-nál annyit jelent, hogy a fröccsöntött alkatrészek nagyobb bontásban készülnek, több módosítási opcióval és a dobozban maratott réz feljavító is van, de kevésbé komplex, mint a háromcsillagos „Expert” kiadás.
A legegyszerűbb készletek az egycsillagos „Starter” kitek.

Egy érdekesség

Azt figyeltem meg a Clear prop alkatrészein, hogy néhány ívelt élen mintha 3D nyomtatás rétegeinek nyoma látszana halványan. Pedig az alkatrészek – bár nagyon szép részletesek – hagyományosan fröccsöntöttek, műanyag öntőkereten vannak.
Discordon megfejtettük, hogy ma már nem is ritka, hogy nem fémből marják az öntőszerszámot, hanem 3D nyomtatással készül olyan gyantából, ami bírja a hőt és 100-1000 db öntés elkészíthető vele. Ez pedig sokkal olcsóbb és egyszerűbb, mint egy fém szerszám elkészítése, illetve felújítása, cseréje.

Referencia képek

A hóban álló repülőgép makettjéhez az asisbiz.com oldalon keresgéltem referenciafotókat. La-5-ösről csak néhányat teszek be ide, de van még jó pár téli fotó Lavocskin és más típusokról is.
Ezeket megfigyelve úgy döntöttem, hogy szükségtelen lábnyomokat és keréknyomokat készíteni a hóba, mivel a fotókon sem vehetők ki ilyenek.

Első két nap

Az építés első fázisa igen aprócska maratott réz- és szép részletes kidolgozású műanyag alkatrészek szerelésével telt. Néhol kicsit indokolatlannak tartottam a bontást, de elég hamar összeállt a pilótafülke.

Hiba nélkül illeszkedett is minden a helyére, de a kész kabint szemlélve feltűnt, hogy a pedálok olyan távol vannak az üléstől, ami pont kényelmes lehet egy 2,5 méteres pilótának.
Nem módosítottam rajta, hiszen csukott kabintetővel lesz szerelve, amúgy sem fog látszani belőle semmi.

A szárazecsetelést is feleslegesnek tartottam, csak befuttattam az oldalfalat egy kevés híg sötétszürke enamellel, hogy legyen valami mélysége. A pilótafülke alapszínét valószínűleg rosszul választottam meg, mert az útmutató szerinti AK RC909 Medium Blue Grey (FS 35237) nem volt itthon. Ennek a Federal Standard kódnak a Mr. Hobby H337 felel meg, ezért ezt használtam hozzá, ez azonban utólag túl sötétnek tűnik (szinte ugyanolyan, mint a műanyag alapszíne).
A futószáraknál már nem ezt, hanem az ennél világosabb H331-et alkalmaztam inkább.

Ha már úgyis elöl volt a rézlap és benne volt a kezemben a mütyműrök ragasztása, gyorsan elkészítettem futóakna ajtókat és a bombákat is. Ezeket mindenképpen fel akartam használni, mert egyszerű, de szép kidolgozásúak és a fekete színük jól illik a kék-fehér géphez.
A maratott réz alkatrészeket alapozás előtt Mr. Metal Primer-rel kentem át, remélve, hogy így jobban tapad rá a festék.

Sárkány szerelése

A 3. és 4. napon összeillesztettem a törzsfeleket, szárnyakat és a vezérsíkokat.
Bár itt is minden kiválóan passzol, azért volt tömítés és csiszolás: a törzsgerincen nincs sok munka, csak el kell csiszolni a ragasztást. Alul ugyanez, emiatt azonban eltűnik a nagyon finoman megjelenő bordázat.

A szárny belépők előtti motorburkolatot viszont át kell dolgozni: ezeken éktelenkedik a törzsfelek illeszkedése, amit el kell tűntetni, illetve a panelvonalakat is javítani kell, mert téves helyen vannak.
A szárnyak kilépőéleit pillanatragasztóval hoztam egybe, majd csiszoltam el.
Az egyik szárny alján szintén hiányzik panelvonal, amit pótolni kell.

A szárny-törzs csatlakozásánál levő vonalat szintén el kell tűntetni. Más La-5 verziókon fém lemezek láthatók itt, más osztásban; illetve a törzs oldalán, a kabintető alatt szintén. Ezen a verzión nem volt ilyen, így ezt nem kell elkészíteni, a szárny-törzs illeszkedéséről viszont nem volt forrásanyagom.

Festés AK RC-vel: miben lett más?

Egy szürke alapozás után a kihívás 6. napján kezdtem el a La-5 festését. Ehhez ezúttal az AK Real Color színeit használtam és ezzel kapcsolatban tennék is egy kis kitérőt itt.

Az 1:144-es TF-104G festésekor próbáltam ki először ezeket a termékeket, amikor még újnak számítottak. Ez még az üvegtégelyes kivitel volt, ami azóta megváltozott. A változás nem csak annyiban merült ki, hogy más lett a kiszerelés, hanem változott az összetétel is. Azt viszont az AK nem mondja meg, hogy mi változott pontosan, ezért mindenki csak találgatja, mitől olcsóbb a 17 ml festék a cseppentős műanyag flakonban, mint ami a 10 ml üvegtégelyben volt?

Azt állítják, ugyanaz a jó minőségű, jó fedőképességű és szépen terülő lacquer festék van benne, mint ami az üvegben volt, de szinte biztos, hogy ez nem így van. Legalább annyit módosítaniuk kellett az összetételen, hogy a sűrű festék egyáltalán normálisan cseppenthető legyen a flakonból.
(Ez sikerült is egyébként, mert ebben nincs hiba.)

Az új kiszerelésnek köszönhetően a termékek nem csak új cikkszámot kaptak, hanem a módosítás miatt megváltozott a termékkódjuk is. Azaz ami eddig például RC001 matt fekete néven volt elérhető, azt mostantól RC804 néven kell keresni. És nem csak néhány esetben változtatták meg az eddigi termékkódokat, hanem az összesnél, amit persze még nem követtek le azok a makettgyártók, amelyek AK RC kódokat adnak meg az útmutatóikban.

Sajnálatos, hogy nem csak az azonosító számok változtak meg, hanem néhány szín is eltűnt, köztük pl. az eddig RC269 kóddal elérhető RLM 62 már nincs az újak között. Ez a magyar álcamintát festőket érintheti szomorúan.
A kialakult káosz feloldásában segítségre lehet ez a táblázat, amiből kibogarászhatók a régi kódoknak megfelelő új termékkódok.

A tíznapos kihívás alatt nem csináltam összehasonlító tesztet, úgyhogy ebbe most nem mennék bele. A tapasztalatokról annyit, hogy Mr. Color Leveling Thinner-rel hígítottam, gond nélkül tudtam vele ködölni, vékony vonalat húzni és kevés rétegben is jól fed, szépen terül. Tehát az alap tulajdonságai valóban nem változtak.
Maszkolószalag nem szedte fel sehol, az ujjammal sem tapogattam le az élekről és a chipping is hibátlanul működött rajta, vagyis eddig mindenben megfelelt az elvárásoknak.

Tovább maradva az AK termékeknél: látható a fenti fotón az AK11372 számú „harmadik generációs” mosható fehér akril. Ezt terveztem bevetni a téli festéshez, ez azonban nekem nem vált be ehhez.
(Hangsúlyozom, hogy csak ehhez nem, de más projektekhez jó lehet.)

Mivel könnyen megfolyik, ezért csak vékonyan fújtam. Viszont 6-8 réteg sem volt elegendő ahhoz, hogy elfedje az alatta levő zöld-fekete álcázószíneket. Ennél több réteg pedig már túl sok egy 72-es repülőgépre.
A mosható fehéret vízzel lehet koptatni. Kipróbáltam ecsettel is, fültisztító pálcikával is, de nem sikerült olyan eredményt elérnem vele, amilyet szerettem volna. Itt láthatók a próbálkozásaim a műanyag kártyákon:

Egy lemeszelt harckocsit vagy deszkakerítést elkészíteni teljesen jó lehet, csak nekem most másfajta hatásra volt szükségem.

A megkopott fehér szín elkészítéséhez előbb meg kellett festenem az eredeti terepszíneket, amire felvitték a téli álcázást. Ehhez szintén AK RC-t terveztem használni: RC975 AMT-4 green és AMT-6 helyett RC805 Rubber black színeket.
Azonban a rubber „black” egyáltalán nem fekete, hanem egy meleg középszürke árnyalat. 😳

Összehasonlítottam a Mr. Hobby H77 Tire black színnel, ami az átszámító táblázatok szerint megfelel az RC805-nek. Nos, nagy jóindulattal sem felel meg:

Bal oldalon: Mr. Hobby H77 Tire black, jobb oldalon: RC805 Rubber black.
Nincs a képen, de az AK RCM001 Rubber black filc színe egy harmadik, mindkettőnél sötétebb árnyalat.

Így hát az RC975 AMT-4 green mellé inkább Mr. Hobby H77-tel fújtam az álcázó színeket, alul pedig RC976 AMT-7 kékre. Ez után kapott egy heavy chipping réteget.
A foltokat elegendő csak nagyjából, szabad kézzel fújni, úgysem fognak látszani. A magassági kormányon is véletlenül átszóródott a fekete, de nem kell foglalkozni vele, mert amúgy is takarni fogja a fehér.

Téli álcázó festés elkészítése

Mivel az AK mosható fehér nem jött be, ezért a csipping rétegre AK RC806 lacquer fehéret fújtam. A kormányfelületekre egy réteggel kevesebbet és csak a bordákat emeltem ki rajtuk.
Itt már a kihívás 8. napjánál jártunk.

Amikor a Mr. Hobby H77-tel festettem, akkor egyúttal lefújtam a bombákat, a kerekeket, a légcsavart és a légcsavarkúpot. Szerencsére ezen nem voltak sárga csíkok a légcsavartollakon.
A valóságban ezek fekete színűek, azonban a kicsinyítés és a fakulás hatásai miatt nem érdemes feketével festeni őket, valamennyit világosítani kell. Fekete helyett erre pont jó a H77 Tire black.

A chipping folyadék használatakor nagyon észnél kellett lennem, mivel ezeken a repülőgépeken apránként kopott le a téli festés és nem lepattogzott, mint egy tankról. Emiatt lehet, hogy a heavy chipping fluid talán túlzás is volt és esetleg a kisebb karcokat eredményező chipping effect optimálisabb lett volna. Vagy mindkettőt használni, nem tudom.

A képek alapján néhány helyen lekoptattam a fehéret egy fogpiszkálóval és 1000-es csiszoló szivaccsal. Mindkét esetben csak szárazon, víz nélkül, nehogy túl sok vagy túl nagy darabok jöjjenek le.
Ez után kapott egy fényes lakkréteget, aminek száradása után ki tudtam maszkolni a kipufogók körüli lemezeket.

A fémlemezek Alclad II acélszínt kaptak, mert ez elég jól tűri a maszkolást. Picit megszíneztem őket Ammo A-stand átlátszó kékkel és arany színnel, ahogy a fém elszíneződik a hőtől.
Ez után maszkolószalaggal letakartam őket, hogy ne kerüljön rá a későbbi matt lakk.

AK RC filcek használata

Az orron levő alumínium színű „gyűrűket” AK filccel színeztem meg. Ezekben a filcekben akril festék van, ami azt jelenti, hogy gyorsan szárad, viszont nem valami strapabíró. Egy körömnyi felületnél nagyobbra nem is használom őket, mert nagyobb felületeket szerintem nem lehet vele szépen, csíkozás nélkül megfesteni.
Ilyen kicsikhez viszont ideális, mert nem kell pisztolyt vagy ecsetet mosni, viszont megfelelően néz ki és elég vékony rétegben fed. Egész jól kontrollálható is a festés vele.
(A feljebb levő képen látható egy AK fehér színű filc is – na azt nem használtam most semmire, mert az viszont nem fed valami jól.)

A pilótafülkében látható két piros kart is AK filcekkel színeztem be. Ezek egyébként a pneumatikus szelepek kézi megnyitására szolgálnak arra az esetre, ha a fegyver elakadna.
Utólag úgy látom, hogy a maketten túl hosszúak (de talán meg kéne nézni, a Clear prop kiről mintázza a pilótafiguráit… lehet, hogy az illető 2,5 méter magas, de csak 40 cm hosszú a karja).

A kihívás 9. napjára megszáradt a fényes lakkréteg, jöhetett a matricázás.
A Clear prop matricái nagyon szép vékonyak, a rajzolat elég éles és jól is tapadnak. Az egyetlen, amit felróhatok a terhükre, hogy nagyon össze vannak zsúfolva a matricalapon, igen körülményes volt körbevágni őket.
A jobb kinézet érdekében azért átkentem őket Tamiya Mark Fit lágyítóval.

Miután a matricák kiszáradtak, befolyattam a panelvonalakat Tamiya enamelből kevert sötétszürkével, amit X-20-szal hígítottam. Utána következett egy matt lakkréteg, majd a téli festés elkészítésének két utolsó fázisa.

Először azt az akril tintás módszert alkalmaztam, amit az F/A-18F festéséhez is, csak itt nem a festékkopás, hanem a földről rákerülő mindenféle szennyeződést próbáltam imitálni azokon a helyeken, ahova a személyzet rálép vagy a talajról felverődik. Ehhez világosszürke tintát kevertem, ezt vittem fel a hígítóval benedvesített felületre, illetve itt-ott rácseppentettem egy kevés égett umbra színt is, majd az egészet szétmocskoltam kemény szőrű stipping ecsettel.

A következő fázis egy filterezés volt fehér olajfestékkel. A matricákra kevesebb került, a kopásokra valamivel több, hogy ne a nyers álcázószín látszon ki.
Végül megfestettem a kipufogóból származó korom és füstnyomokat híg barnával és matt feketével.

Akit érdekel a téli festés, további leírásokat talál ezekben a magazinokban:
The Weathering Aircraft 12 – Winter
FineScale Modeler – 2015 10

Végszerelés

Eljött „az igazság pillanata”, amikor lekerül a szélvédőről és a kabintetőről a maszk és kiderül, aláment-e a festék. Ezúttal nem, viszont megjegyezném, hogy az advanced (vagyis a drágább) kiadásba beleférhetett volna egy gyári kabinmaszk is.

Helyükre kerültek a futók, a légcsavar, a pitot-cső és a kipufogók lemezei. Ezekről kiderült, hogy sajnos sehogy sem tudom őket úgy rögzíteni, hogy a kipufogócsövek is aláférjenek, ezért a csöveket eltávolítottam és azok nélkül tettem fel a lemezeket.

A makett végül 10 napon belül, 42 óra ráfordítással készült el. Ha lett volna rá több időm, akkor többet foglalkoztam volna az alján is a weathering-el, javítottam volna még a kopásokon és megpróbáltam volna szebben is megcsinálni a huzalozását.
De ez a kihívás arról szólt, hogy 10 nap alatt befejezzünk egy makettet.

Havas alap

Az alapot már a kihívás után készítettem el hozzá: egy egyszerű fakorongot vontam be AK1227 hópasztával, majd egy spatulával és egy vizes ecsettel elsimítottam. Próbálkoztam festékkel, lakkal, hóeffekttel, csillámporral, varázsporral meg mindenfélével, de ezekkel nem igazán sikerült belőle hihető havat csinálni.
A legjobb megoldás a hétköznapi hintőpor volt.

Az első verzióban nem a teljes korongot vontam be, hanem csak egy kört rajta, hogy látható maradjon nyers, fűrészelt felületen a fa gyűrűs mintázata. Így viszont inkább nézett ki süteménynek vagy palacsintának.
Feleségem meg is kérdezte: miért nem vonod be az egészet hóval?
Hallgatnom kell rá. 🥰

Már csak a fotók elkészülte után vettem észre, hogy vagy eleve rossz helyre tettem le a gépet, vagy közben csúsztak el a kerekek a hóban kialakított helyükről.

És hogy mennyi látszik a kifestett pilótafülkéből…? Ennyi:

Upgrade

A tíznapos kihívás után elvégeztem néhány módosítást a maketten, amik a tempó miatt elmaradtak:

• fehér festékkel tompítottam a kopásokon ott, ahol soknak éreztem őket,
• eltűntettem a kék felületről az oda nem való zöld foltokat (főleg a szárnybelépő volt érintett),
• fekete festéket folyattam a légcsavar feletti szívónyílásba, hogy nyílásnak tűnjön,
• felfestettem az elmaradt helyzetjeltő lámpákat,
• elkészítettem a szárnyakból kiálló, piros „futók kint” jelzéseket,
• helyére ragasztottam az irányzékot, ami előzőleg a dobozban maradt,
• a pneumatikus szelepek piros karjait rövidebbre vágtam, mivel a valóságban ezek nem voltak ennyire kihúzva,
• a műanyag rúd helyett injekciós tűből készítettem pitot-csövet,
• leszedtem, majd elvékonyítva rögzítettem vissza a kipufogó lemezeit,
• az elgörbült bombatartót megpróbáltam valamennyire visszapozícionálni a helyére, hogy kapcsolódjon a bombához,
• kicsit igazítottam a weathering-en: pótoltam a géppusa körüli kormozódást, és alul a megfolyásokat.

A huzalozást végül nem csináltam meg újra, hanem maradt, amilyen eredetileg volt:

Az előző képekhez képest felkerült a gép mellé a hóba egy palack is.
Ez scratchbuild készült még a 10 napos építés alatt, az első fotózáskor viszont elfelejtettem odatenni a gép mellé…
Az építés közben beszélgettünk a srácokkal, hogy mitől tudna jobban kinézni ez a havas vignetta. Mivel ez egy repülőtér, így nem lehet a gép mellé tenni dombot, fát, bokrokat vagy ilyesmit. Figura nyilván feldobná, de arra nem volt idő és figurafestésben amúgy sem vagyok jó.
Az egyik fotón láttam meg, hogy a repülőgép mellett fekszik egy vélhetően sűrített levegős palack, amit a gép indításához használnak. Így lett ez az egyszem tereptárgy, ami feldobni hívatott az egysíkú havat. 😁

Forrás: asisbiz.com, Osprey Aircraft of the Aces 056 – LaGG & Lavochkin Aces of World War 2, Red Star 10 – Lavochkin’s Piston-Engined Fighters

A kiegészítők nélküli alapmakett értékelése:

Értékelés:	5/4,75
Kidolgozás, részletezés:	★★★★★
Illesztés, építhetőség:	★★★★☆
Matricaválaszték:	★★★★★
Ár/érték arány:	★★★★★

---

Ha szeretnéd követni ezt a blogot, azt megteheted a Facebook-on is, de a legjobb, ha az email címeddel feliratkozol a friss posztokra. Előre is köszönöm, hogy feliratkozol a blogomra:

Legyél Te is a blog rendszeres támogatója!