Roden 1:72 HC-123 Provider – scratch beltérrel

Ez egy vendégposzt.
A cikket, a fotókat és a makettet Székely Roland készítette.
A Provider típus fejlsztéséről és történetéről bővebben az Aranysas 2025. márciusi számában olvashatsz.

A C-123 Provider egy amerikai katonai szállító repülőgép, jelen modell a HC-123B az Egyesült Államok parti őrségének a gépe, ami 1960-ban Hawaii-on szolgált. Az eredeti géphez képest a változás az orrban elhelyezett kereső radar (AN/APN-158). Az USCG kezdetben sárga magas láthatósági színnel festette a gépeket, majd 1958-ban fokozatosan tértek át az „international orange” színre.

Jelen modell a Roden kit-je. Mind a két festési variációban megépíthető, én a ritkasága miatt a sárga festést választottam. A makett nem egyszerű, nagyon elnagyolt és nem igazán pontosak az alkatrészek. Elég sok problémám adódott vele az építés során, mint vetemedés, mint pozíció és alkatrész-forma terén.
Magát a makettet egy barátomtól szereztem be. Utóbbi időben egyre többször építek félkatonai gépeket. Az építést információ és referencia képek gyűjtésével kezdtem. (2023 decemberében, maga az építési idő kb. 8 hónap volt.)

Az építés

Legnehezebb kihívást a belső tér kialakítása jelentette, mely a modellben nagyon elnagyolt és egyszerű. Itt teljes scratch építésre volt szükség. A munkát a cargo bay-el kezdtem sztirol idomokkal, fóliával és réz drótokkal. Rengeteg szárazpróbát, tömítést igényelt, mire elnyerte a végleges formáját.

Kialakítottam a fő futómű aknákat, mert utána nehezen hozzáférhető. Megépítettem a loadmaster munkahelyét és egyéb egészítőket. Ez a munka kb. két hónapig tartott.
Közben pihenésként foglalkoztam egy kicsit a szárnyakkal is és egyéb alkatrészekkel.

A motorgondolánál elkészítettem a hűtőzsalukat, a szárnyon a leszálló fényeket az eredeti helyett saját építéssel. Itt átlátszó sztirol lapból hajlítottam formára a lámpaburát, majd csiszoltam a helyére. Maga a makett alkatrészei sok helyen elég elnagyoltak, így részletes feljavítást igényeltek.

A szárnyakon lévő hibákat javítottam és miután elkészültem vele, elkészítettem rajtuk a szegecselést is. Ahol kellett, újrakarcoltam. Utána feljavítottam a motorok burkolatát, az olajhűtő radiátorokat, és a levegő beömlőket, amik teljes feljavítás igényeltek.

Ezután magukkal a motorokkal foglalkoztam. Itt elkészítettem a kör alakú kipufogó gyűrűt a motor gondolákban, a merevítő bordázatot, szegecselést és kábelezést.
A hűtőzsalu-szárnyakat először az eredeti alkatrészekkel akartam elkészíteni, de mivel nem tetszett a végeredmény, így rézlapból kivágva készítettem el őket a mozgató mechanizmussal együtt. Kiépítettem a kábelezést, valamint az egyéb hiányzó alkatrészeket pótoltam a realisztikus megjelenés miatt.

A légcsavarral nem volt egyébként problémám, ott igazából a légcsavarkúp króm festése ami kicsit megizzasztott.
A munkát a futóműakna-ajtók felpimpelésével és a pilótafülke házi készítésű feljavításával folytattam. Elkészítettem a biztonsági öveket es a kábelezést a fülkében, majd festettem őket végleges színre.

Itt rengeteg szárazpróba következett a pilótafülke, a cargo bay, és a törzs találkozásánál, hogy megfelelőek legyenek az illesztések.
A szárny felső merevítője elég deformált volt, így elég sok munkámba került, mire megfelelő pozícióba tudtam helyezni.

Mikor mindez sikerült, jó pár napnyi munka után referencia képek alapján megépítettem a cargo bay-ben található egyéb berendezéseket: a hidraulika csövezést, a fűtőtesteket és egyéb csővezetéket, huzalokat.

Tamiya tömítőpasztával elkészítettem az oldalsó hangszigetelő párnákat, majd a padló lemezt festettem. Egyszerű hajlakkos technikával, először fém színnel, hajlakk, majd egy alap kék színnel. Ide is egy réteg lakk került, majd végül feketével.
Minden réteg között visszakaptattam egy kicsit, végül egy matt lakkal zártam és egy egyszerű porozással fejeztem be.

Ezt követően kifestettem rakteret, külön minden alkatrészét. Ott igazából az általános világos kék színt használtam egy nagyon minimális világosítással, nagyobb kopást nem csináltam.

Amikor ezzel végeztem, a pilótafülkét és a padló lemezt a jobb oldali „kiinduló” féltörzsbe ragasztottam. Itt elkészítettem még a mennyezeti drótpályát és az orrfutóművet. (Ez sajnos rossz döntés volt, mert az építés későbbi részében eltörtem, úgyhogy ezt később javítanom kellett.)
Lehetőség szerint minden alkatrészt a helyére raktam, mielőtt a két felet összezártam volna. Itt ismét rengeteg szárazpróba következett, és sajnos hozott pár hibát: a törzs alsó fele befelé el volt vetemedve, amit elég nehéz munka árán sikerült hajszárítóval és egyéb fizikai ráhatásokkal kiegyenesíteni; valamint pár alkatrész rossz pozíciója, amit javítani kellett, hogy hézagmentesen összeilleszthessem a két törzs felet.
Miután ezt orvosoltam, összeragasztottam a törzsfeleket. Itt elég sok ragasztót használtam és jó pár napig szorítókba hagytam, hogy szilárdan megkössön.

A függőleges vezérsíkba furatokat fúrtam, és kb. két-három centinként sztirol szállal keresztben merevítettem őket, majd csiszoltam és tömítettem.

Beragasztottam a szélvédőt, tömítettem, majd kimaszkoltam az üveg és ajtó felületeket. Ezt követően kapott egy Mr. Surfacer alapozást. Mivel a szárny és a motorgondolák már újra voltak karcolva és szegecselve, így már csak a törzs maradt hátra. Nem ragasztottam fel a szárnyakat, míg be nem fejeztem ezt a munkát.

Maga a makett negatív panel vonalas, de így is rengeteg helyen kellett újra karcolnom. Utólag nekem túl vastagnak tűnnek, ezt lehet, hogy el kellett volna tömítenem és újra karcolni. A teljes törzset szegecseltem és a az illesztési hézagokat csiszoltam addig, amíg teljesen egybe nem tudtam dolgozni a két törzsfelet. Ez egy véget nem érő munkának tűnt. A csiszolás-javítás-festés, újból javítás-csiszolás-festés ördögi köre várt rám. De a kész munka eredménye kárpótolt érte.

A munka szüneteiben készre festettem a két motorblokkot és a motor gondolatát egyéb festési technikákkal – bár a kész maketten ebből nem sok látszik. Mikor végeztem vele, kimaszkoltam a nyílásokat, hogy le tudjam festeni, mert a kipufogót a legvégén utólag lehet csak felhelyezni (a makett alkatrészbontása miatt ez elég macerás művelet volt, nem lehetett utólag behelyezni a motort).
A kész motorburkolatot a motorral együtt csak a makett utolsó fázisaiban helyeztem fel, hogy ne okozzunk problémát a későbbiekben.

Miután kész volt minden felületi munka, a szárny felhelyezése következett. Itt elég sok plusz merevítést kellett alkalmaznom és a repülőgép vízszintes geometriai beállításához ki kellett támasztanom és úgy rögzíteni a szárnyakat. Sikerült a két szárnyvég közötti különbséget kb. 1 mm-en belül tartanom.
A szárny és a törzs közötti részen elég csúnya illeszkedési felület keletkezett, amit sok pillanatragasztóval és csiszolással tudtam síkba hozni, majd egy vékony lemezlappal takartam.

Ha úgy vesszük az építés nagyján itt már túl voltam, úgyhogy a festés következett. Mielőtt nekiálltam volna a festésnek, elkészítettem az egyéb alkatrészeket, mint a futómű, kerekek, antenna árbócok rudazatai, póttank, futómű ajtók és az oldalsó beszálló ajtók, ami házi feljavítás.

Festés

Itt elég sok próbamunkára volt szükség, hogy a kívánt hatást elérjem.
Először is kapott egy fényes fekete alapozást, majd a panelvonalakat átfújtam matt fekete Mr. Surface-errel. Száradást követően AK Xtreme metal steel-lel festettem az egész makettet. Itt is a száradási idő után óvatosan átködöltem Tamiya clear blue festéket használva, majd GX100-as fényes lakkal zártam le.

Első körben elkészítettem a gép tetején lévő szervizjáratot Gunze szürke és fekete festékekkel. Ezután kimaszkoltam az orron, a törzs hátsó részén és a szárnyvégen kell lévő „high visible yellow”-nak a helyét.
Itt kapott egy fehér alapozást, majd egy vörös színű sötétebb és világosabb előárnyékolását. Aztán jöhetett a sárga szín: Gunze sárgájából készítettem nagyon vékony rétegekben fújva a megfelelő árnyalatot.

Ezután következett a fekete határoló csíkok felfestése, a pilótafülke ablakkeretek, az orrészen lévő fényvisszaverődést gátló felület festése, majd a kis ablakok kereteinek kimaszkolása és feketére festése következett. A végén egy fényes lakkréteggel zártam le az eddigi munkát.

Most jöhetett volna a matricázás, de ezt két matrica felhelyezése után el kellett engednem a gyári matrica rossz minősége miatt. Könnyen elvált a felülettől, így hát csak a legjobb részeket mentettem ki belőle.
A propeller veszélyre figyelmeztető piros csíkot is felfestettem és az eredeti matricából lévő feliratot kivágtam. Az ablakkeret körüli sárga jelző csíkot is maszkoltam és festettem.

Igazából szinte semmit nem használtam fel az eredeti matrica készletből. A feleségjelzéseket az Armycast fújósablonjával festettem fel a törzsön és a szárnyon. A Coast Guard feliratokat is kukáztam, ezeket Rácz Róbert elkészítette nekem fújó sablonból.

Az orron lévő számokat a Techmod U.S. Serial & Code Numbers matricájából vágtam ki. A motorgondolákat feketére festettem, majd koszoltam egy kicsit. Utána újra kimaszkoltam a sárga részeket és egy selyemfényű lakkal lezártam, míg az orrészen lévő feketét egy mattabb lakkal fejeztem be.

„Wödöring”

Megpróbáltam eljárni a referencia képek alapján: a C-123-asok koszolódása javarészt a törzs aljára volt jellemző. A kormányfelületeknél lévő koszolódás, motorgondola és a motor felső részén a lévő olajfolyás ami megfigyelhető a gépeken.

A panelvonalakat futtattam csak be sötétebb barna színnel, a szegecselést nem. Pár panelt gun metal pigmenttel átdörzsöltem, hogy kicsit megtörjem az fém szín egyhangúságát.
A sárga felületen akrilfestékkel világosabb színű kopásokat és koszolódást imitáltam. A csűrő és féklapoknál a mozgó alkatrészeknél használtam koszolást. (Ezeket Pigment liner tűfilcekkel készítettem. Én ezt jobban szeretem, mint a fekete olajfestéket, mert nagyon jól kontrolálható és finomabb a megjelenítés.)

A törzs alsó részét koszoltam és pár olajmegfolyást készítettem, mivel az alacsony hasmagasság miatt itt nehezen volt tisztítható. Ennél a résznél már felhelyeztem a motorgondolákat és kipufogócső véget. Megfújtam a kipufogó koszolódást három színrétegben: a feketétől indulva egy világosbarnát egy világos buff követte.
A szárny felső részén a motorból kifolyó olajcsík ami látható.

Utómunka

Egy kis pozitívum, hogy a repülőgép lábra állításánál a geometria jól sikerült: a szárnyak magassága és a futómű pozícióban álltak. Megérte a rengeteg szárazpróba, mert ettől egy kicsit tartottam, hogy itt lesznek problémák.

Elkészítettem a pozíció- és jelző lámpákat, majd felhelyeztem az antennákat. Két nap alatt és nagyon erős káromkodások közepette elkészült Uschi fonalból az antenna huzalozás. Helyére kerültek a futóműajtók, oldalajtók és a póttankok.

Az alap saját készítés, nem akartam nagyobbat, mert így be lehet látni a raktérbe a makett leemelése nélkül.
Bízom benne hogy a rajta elhelyezett QR kód által a kiállításokon gyorsabban eljut a modell háttérinformációja az érdeklődőkhöz, akik így többet megtudhatnak róla.

Utószó

Röviden ennyivel lehetne összefoglalni főbb pontokban az építést. Igazából a kit minősége és a belefektetett energia, munka és idő ellenére nagyon élveztem az építést. Vannak hibái, de elégedett vagyok a végeredménnyel.
Nem egy jó kit, durva a részletessége, pontatlan az illesztése, de valahogy rajongok a Roden kit-ekért, van még pár modell a gyártótól a polcomon. (És ki tudja? Lehet, hogy megépítem egy Thunderbirds festésben majd egyszer.)

Végül még néhány fotó a kész alappal:

A kiegészítők nélküli alapmakett értékelése:

Ha szeretnéd követni ezt a blogot, azt megteheted a Facebook-on is, de a legjobb, ha az email címeddel feliratkozol a friss posztokra. Előre is köszönöm, hogy feliratkozol a blogomra: