1:72 Cselomej 16XA – Impulzusmakettezés

Vlagyimir Nyikolajevics Cselomej mérnök és tervező volt a Szovjetunió rakétaprogramjában és a róla szóló Wikipédia cikk szerint ő találta fel az első szovjet pulzáló sugárhajtóművet. Bár 1906-ban V.V. Karavodin orosz mérnök már szabadalmaztatta ezt a technológiát és 1907-ben be is mutatott egy működő modellt, de az oroszoknál sose tudni, mikor mondanak igazat.

Polikarpov halála után 1944-ben Cselomejt nevezték ki az N51-es üzem igazgatójává és főtervezőjévé, ahol siklóbombák és cirkálórakéták fejlesztésén dolgozott. Itt mutatta be a 10X kódnevű rakétát, majd később a 10XN nevű, földről indítható változatot.
Ezeket egyetlen Cselomej D-6 típusú hajtóművel használták, majd a későbbi fejlesztés során két, egymás mellé V-alakban rögzített pilonokra szerelt Cselomej D-3-as hajtóművel tesztelték. Ez a változat volt a makett alapját képező 16ХА nevű típus.

Ezek az egyszerű, kis tömegű, könnyen gyártható, kevés mozgó alkatrészt tartalmazó hajtóművek jó tolóerő-tömeg aránnyal rendelkeztek, azonban magas a fogyasztásuk és igen hangosak, ezért a felhasználhatóságuk is igen behatárolt. Legalábbis a hadiipar számára, mert az RC repülőgépmodellekben (nem makettekben!) ma is használatos.

A Прибой (Priboj azaz „Hullámtörés”) névre keresztelt 16ХА fejlesztése három ütemben zajlott: először két síkban stabilizált pneumatikus vezérléssel, majd három síkban stabilizált elektronikus autonóm vezérléssel, végül rádiótávirányítással tesztelték volna. A 720-775 km/h repülési sebességnél végzett tesztek során a D-312 hajtómű leállt, ezért a harmadik fázisban D14-3 és D14-4 hajtóműveket használtak, melyek akár 1000 km/h-s sebességgel is lehetővé tették a repülést.
A felszállásához a pulzáló sugárhajtómű tolóereje nem elégséges, ezért Petljakov Pe-8 és Tupoljev Tu-2, majd Tu-4 típusú repülőgépekről indították.

Bár a repülés már jól ment, a célok eltalálása még kihívást jelentett.
A hiányosságok kijavítására azonban már nem maradt lehetőség, mert 1953. február 19-én Berija (a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese) kezdeményezésére a technikai kérdések megvitatása nélkül a teszteket leállították, az N51 üzemet és tervezőirodát pedig felszámolták.
Beriját rövidesen agyonlőtték, a felszerelések és az alkalmazottak pedig a Szuhoj által vezetett OKB-1 tervezőirodánál kötöttek ki. Cselomej az OKB-52-nél folytatta tudományos munkáit.

A makett építése és festése

A Brengun makett beszerzése tisztán impulzusvásárlás volt. 😅
Megláttam az egyik webshop akciójában és azonnal megtetszett, meg is vettem rögtön. Utánaolvastam a fentieknek, majd összeraktam.

Mivel a 16ХА-ról alig található néhány fotó és semmilyen kiegészítő nem kapható hozzá, így az építésen nem sokat kellett gondolkodni, követtem az egyszerű szerelési útmutatót.

Egyedül azt kellett eldöntenem, hogy a piros-fehér festéssel készítsem el, vagy legyen inkább a vagányabb fekete. Végül az előbbi mellett maradtam, mert ezt láttam meg először és ez jobban is illik egy kísérleti géphez.

Ahogy a fenti képen is látszik, a szárnyra beszívódás nyoma, a panelvonalba pedig valami nem odavaló került. Ezeket pillanatragasztóval és karcolóval kijavítottam, majd összeállítottam a sárkányt.
Az illeszkedést nem segítik tüskék és némi putty is szerephez jutott.

Természetesen fehérrel alapoztam, majd a fényes fehér szín festése után kimaszkoltam és ráfújtam egy kicsit megfakult pirosat. Mivel ezek csak egyszer repültek, nem célszerű üzemeltetési nyomokat készíteni a gépre. Legfeljebb azzal lehet egy kicsit feldobni, ahogy félretett állapotában porosodott a Szuhoj udvarán, amíg célgépként fel nem használták.

A hajtóműveket Mr. Metal Color 213 acél színnel fújtam le, majd óvatosan kifényesítettem egy kis polírozással. Mivel ezen is maszkolni kell a piros csík miatt, ezért bevontam egy réteg Vallejo lakkal, amit kimondottan fém felületre ajánlanak.

Az a tapasztalatom vele, hogy a sajátos fémes csillogást kis mértékben csökkentette, mattabbá tette a felületet és kevésbé ellenálló, mint az általam megszokott GX100 lakk.

A piros és fehér színek eleve kényesek és a mintázat sem egyszerűsítette a dolgomat. Bár nem tűnik nehéznek, azért jobb két-három lépésben kimaszkolni a formákat. Persze mindig van, ahol utat talál a piros festék és rákerül oda is, ahova nem kellene. Ezeket óvatos csiszolással elhalványítottam, majd matricázás előtt kijavítgattam.

A matricák felhelyezésével semmi gond nem volt, azonban a lajstomszám mindenképpen nagyobbra sikerült, mint a festési útmutató szerint beállított piros sáv szélessége, ezért a nullák széle kicsit lelóg.
Talán szerencsésebb lett volna, ha sablont készítek és fehérrel felfestem a megfelelő méretben. Nem is lett volna bonyolult, mert láthatóan kézzel pingálták fel az eredetit is; valamint a festés valószínűleg jobban fedett volna, mint a vékony fehér matrica.

A panelvonalakat híg, nagyon enyhe világosbarna enamel festékkel folyattam be, épphogy csak jelezve legyenek.

Világosszürke olajfestékkel esőcsíkokat imitáltam rá, majd felkerültek az apróságok: egy érzékelő a törzsre és egy drótból készített apró propeller az orra.

Végül összeállt a kis robotrepülő és rákerült a szolgálati „talicskára”, ami szintén a Brengun kit része. Utóbbi szürke festést és fekete pinwash-t, a fa kaloda pedig erezetet imitáló karcokat és barna színt kapott.

Forrás: airwar.ru

További makettépítős videó a YouTube csatornámon!

A kiegészítők nélküli alapmakett értékelése:

Értékelés:	5/4,5
Kidolgozás, részletezés:	★★★★☆
Illesztés, építhetőség:	★★★★☆
Matricaválaszték:	★★★★★
Ár/érték arány:	★★★★★

---

Ha szeretnéd követni ezt a blogot, azt megteheted a Facebook-on is, de a legjobb, ha az email címeddel feliratkozol a friss posztokra. Előre is köszönöm, hogy feliratkozol a blogomra:

Legyél Te is a blog rendszeres támogatója!