Eduard 1:48 F-104C – Vietnám szürke eminenciása

Ez egy vendégposzt.
A cikket, a fotókat és a makettet Oláh Mátyás készítette.

Kedves olvasó,
Kérlek nézd el nekem, hogy nem írok hosszan a típus paramétereiről, adatairól. Úgy gondolom, nem kell bemutatni senkinek ezt a repülőt. Finom vonalai, formája, kecsessége bárkit képes levenni a lábáról; nincs, aki ne ismerné Őt!
Így cikkem elején egyből a vietnámi hadszíntéren, azon belül is Udorn-ban, ráosztott szerepét mutatom be röviden, mivel makettem is ezt a témát dolgozza fel.

F-104C Vietnámban

A Lockheed F-104C repülőgépek 1965-66 és 1966-67 során két „turnusban” szolgáltak a vietnámi háború idején, Da Nang-ban és Udorn-ban. Ezen idő alatt hét példány a földi telepítésű légvédelem, további egy pedig ellenséges repülőgép áldozata lett. Ezzel szemben az F-104-esek számlájára egyetlen egy légigyőzelem sem írható.
Ez nem is meglepő, hiszen csak légvédelmi támogató szerepkör jutott nekik szolgálatuk alatt.

Sokan úgy tartják, hogy a típus vietnámi szerepeltetése elhanyagolható volt, azonban ésszerű és logikus lépésnek bizonyult. 1964-ben az Egyesült Államok légierejének elsőszámú légvédelmi repülője a Lockheed üdvöskéje volt, amit egyúttal korának legjobb nappali vadászgépeként tartottak számon a világ számos pontján.
Az USAF-on belül a 479. Harcászati Repülőezred volt az üzemeltetője a típusnak, pilótái a legjobbak közül kerültek ki, akik számos szimulált légiharc során bizonyították addigra már, hogy mesterei a szakmának. Talán nem meglepő, hogy az ezreden belül a 435., 436., 476. századot gyorsan át tudták telepíteni a bolygó bármely pontjára, ahol a légifölény megteremtésére volt szükség.
Ilyen helyszín volt például Délkelet-Ázsia is 1965-ben.

F-104C Udorn-ban

1966-ra Vietnám-ban a levegő uralmáért folytatott harcban ismét előnybe került az észak-vietnámi légierő. Az amerikaiak már márciusban észlelték a MiG-21 megjelenését, amelyek közelharcba április 26.-án kerültek először velük, rögtön egy pár F-4C-vel néztek farkasszemet. Annak ellenére, hogy az első összcsapásból a jenkik kerültek ki győztesen, az USAF aggasztónak találta a helyzetet, mivel az F-4C ismert korlátai és kizárólag rakétákra épülő fegyverzete hamar kevésnek bizonyulhat majd a MiG-21-el szemben. Ezt megelőzvén a vezérkar már május 14.-én jóváhagyta újabb F-104-esek áttelepítését, így június 6.-án megérkezett az első nyolc példány Udorn-ba, Thaiföldre.

Másnap, hetedikén, a 435. század állományába tartozó gépek meg is kezdték az aktív szolgálatot. Az F-4-esekhez hasonlóan légvédelmi támogató feladat várt rájuk az F-105 Thundercheif típus mellett. Ezeknek, az ellenséges légvédelem kiiktatására kialakított „Wild Weasel” névre keresztelt repülőgépeknek a támogatása szoros együttműködést igényeltek, maximálisan kihasználva a típus adottságait.
Talán nem meglepő, hogy a küldetések gyakorisága miatt további 12 példány került áttelepítésre Udorn-ba. Így annak ellenére, hogy 104-es továbbra sem bonyolódott légiharcba velük (és nem is fog, ugyebár), az ellenség nem tudott komoly fölényt kialakítani a térségben az amerikaiakkal szemben.

Sajnos azonban nem kellett sokat várni az első komolyabb veszteségre sem. 1966. augusztus 1. sötét nap a 435-ösök életében, alig egy óra leforgása alatt két F-104-et is lelőtt az észak-vietnámi-i légvédelem aznap, mindkét hajózó hősi halált halt.
Akárhogy is nézzük, az Udorn-ban állomásozó flotta egytizede megsemmisült, amely a küldetések újragondolására késztette a vezetést. Hamar döntés született és augusztusban a flotta már nem vett részt a küldetésekben, helyette felderítő, földi célpontok elleni és kísérő feladatokkal hajtottak végre.

A népszerű feliratok és rajzok csak az utolsó hónapokban kerültek fel rájuk. Addison „Ace” Rawlins kapitány volt az, aki engedély nélkül, éjszaka felfestette gépére a ’Miss Judy’ feliratot felesége iránt érzett tisztelettől vezérelve. A századparancsnok nem látta akadályát, hogy a többi gép is kapjon valami egyedi alkotást, ezzel növelve az általános morált, azonban kikötötte, hogy az álcázás rovására nem mehet egyik mű sem. Így születtek meg olyan legendás grafikák, mint Snoopy Sniper, Sex Machine, Pussycat, Show Me vagy My Darlin’ Dorothy.

A 435. század gépeire 1966 decemberére kizárólag őrjáratozási és kísérő szerep hárult. Hihetetlen számokat produkáltak ebben a hónapban, ami Washington figyelmét is felkeltette.
A tizennyolc gépből álló flotta 506 küldetést teljesített, ami összesen 1707 repült órát jelentett. Kilenc repülőgép lépte át a 100 repült órát, míg a „csúcstartó” 156,4 órával zárt. A pilóták is derekasan helyt álltak, nyolc hajózó is átlépte ebben a hónapban a 100 repült órát, míg a legtöbbet repült 127 órát tudhatott maga mögött.

Ezeket a számokat mindössze 31 nap alatt hozta össze a század, ami rendkívül megterhelő volt mindenki számára. Washington a kiemelkedő teljesítményért William W. Momyer tábornoknak a század kitüntetését javasolta. Az elöljáró azonban kételkedett a számokban és a jelentések alapos átvizsgálását rendelte el.

Hogy mennyire hihetetlen számokról beszélünk: mind a mai napig sokan úgy hivatkoznak az adatokra (helytelenül), mint a 435. század összes repült órája a teljes vietnámi háború alatt. Igaz, ennek oka az, hogy, az F-104-esek kivonása után úgy tálalták ezeket a számokat a sajtónak, hogy az egész háború alatt ennyi órát repült a század.
A jelentések azonban pontosak voltak, ám a kitüntetések sosem kerültek átadásra!

Az F-104C makett

Az Eduard rendszeresen vesz át más gyártóktól szerszámokat, amikhez a saját feljavítóikat hozzáadva igazán remek kis készleteket kaphatunk. Az F-104-gyel is hasonlóan tettek 1/48-as méretarányban: eddig négy tematikus kiadást hoztak tető alá a cseh cég dolgozói.
Az első a Bundesfighter (német Starfighter) volt, majd ezt követte a NATO fighter kiadás (kanadai, belga, norvég, holland, török gépek), végül pedig az Eiko (japán) zárta a sort. Azért írom, hogy zárta, mert ez a három kiadás még Hasegawa átvétel volt, míg a 2023-ban megjelent The Zipper már Kinetic öntőkeretet foglal magában.

Így tehát az öntőkeretek nem lehetnek ismeretlenek senki számára, főleg a mai digitális világban, ahol pillanatok alatt találhat az ember dobozbontást egy-egy készletről. (köszi Scalemates!)

A méretes dobozt kinyitva, szemet gyönyörködtető látvány fogad minket. A szürke öntőkereten túl kapunk gyantából kerekeket, AN/APR-25 radart és C2 katapultülést. Ez utóbbi a piros fejpárnával az egyik legszebb a világon.
Természetesen a limitált kiadásokban és profipackban megszokott maratás és maszk is helyet kapott. Továbbá kapunk két matricalapot, egy nagyobbat a felségjelekkel, lajstromokkal, nose art-okkal, illetve egy kisebbet több száz stencil-lel.
Azért rám jellemző módon pár apróságot még beszereztem hozzá, mint például Master esztergált pitotcső, Eduard nyomtatott törzsféklap és hajtóműkiömlő. Referenciának pedig a HMH Publications típusismertetőjét használtam.

Az építés

Jöjjön egy igazi, vérbeli makettező klasszikus: az építést a kabinnal kezdtem!
Már az elején elhatároztam, hogy a színes maratott oldalpaneleket az Anyz által gyártott kapcsolókkal fogom feldobni. Egyesével fúrtam meg mindent és festés után ragasztottam a helyére az összes látható kapcsolót.
Lassú, pepecselős munka, de a végeredmény egészen elképesztő tud lenni, mert nagyon sokat dob a kabin megjelenésén. Egy nagy hátránya van: 1/72-ben már nem lehet használni, inkább a nagyobb méretarány kedvelőinek ad egy kis pluszt. De ne szaladjunk ennyire előre!

A kabin elkészítésére nagy hangsúlyt fektetek, mindig vonzza a tekintetet, ha nyitva van a kabintető. Pár apró házi feljavítással is nagyon sokat tudunk dobni a megjelenésen, például ónhuzalból pár kábel ide-oda, vagy műszerek UV gyantával történő feltöltése.

A kabin mögötti elektronikát is nyitott állapotban szerettem volna elkészíteni, ezért párhuzamosan elkezdtem azt is feljavítani. Maga az elektronika a nagy színes maratásaival nem ad sok feladatot, de a felnyíló ajtó már annál inkább. Maximálisan megértem azokat, akik inkább csukott állapotban ragasztják a helyére.
Sok a kilökő nyom és a részletek sem stimmelnek az eredetivel, így a nulláról kezdve (értsd: eltűntetni mindent, amit a Kinetic helyesnek gondol) teljesen újraépítettem az ajtó belsőjét.

A típus ismerői tudják, hogy ha ezt az ajtót kinyitom, akkor a mögötte található ajtó alá belátni, ahol az M61A1 Vulcan lőszerdoboza található. Vagyis ott kéne lennie, de ennyire nem mentek bele a makett megtervezésébe. Pár referencia kép megvizsgálása után jónak láttam ezt elkészíteni sztirollapból és profilból, nem volt egy bonyolult forma.

A kabin és hozzá tartozó alkatrészek készen voltak az alapozásra, ezzel a lendülettel elkezdtem a futóműakna és a hajtómű kidolgozását is, hogy festés után össze tudjam ragasztani a két törzsfelet. Előbbit szintén házilag javítottam fel, különböző vastagságú ónhuzalokkal, sztirolszálakkal.
Úgy gondolom, hogy nem kell mindig megvásárolni a méregdrága kiegészítőket, kis odafigyeléssel és a referencia alapos megvizsgálásával is több, mint gyönyörű eredményt tudunk letenni az asztalra, feltéve, ha az alap készlet kellően részletes.

Nagyon sokat tud dobni a kábelezésen, ha nem csak a „levegőbe lóg” az ónhuzal, hanem vannak rögzítési pontjai. Erre a célra vagy apró méretre vágott maszkolót, vagy régi fültisztitó pálcából húzott szálat használok feldarabolva. Utóbbit könnyen rá lehet fűzni az ónhuzalra és máris elértük azt a hatást, hogy van minden kábelnek felfogatási pontja.

Az Eduard nyomtatott hajtómű kiömlője igazán szép és részletes, azonban sajnos nem megy a helyére.

A külső keskenyebb átmérővel rendelkező részen sokat kell elfaragni és csiszolni a törzsfelekből, rengeteg szárazpróbát igényel.
Hozzáteszem nem kizárt, hogy én voltam a gyenge láncszem!
Itt mégis azt éreztem, hogy a méretezése az utángyártott terméknek nem lett tökéletes.

Elérkeztem végre ahhoz a ponthoz, hogy leporolhattam a szórópisztolyomat és nekiállhattam alapozni.
Ehhez Surfacer 1200-at szoktam használni AK high compatibility thinner-rel hígítva. Nagyon szeretem, mert szagtalan, így jelentősen képes semlegesíteni a Surfacer kellemetlen illatát.

Alapozás után jött a színek fújása. Jellemző rám, hogy az útmutatóban megjelölt színeket csak iránymutatónak tekintem, főleg, ha színes maratás is felhasználásra kerül. Ilyenkor igyekszem a maratáshoz hasonló színt kikeverni, hogy ne üssön el egymástól a kettő, mivel annak színén nem lehet változtatni.
A további részletek megfestése után minden eddigi alkatrész kapott egy réteg MRP félfényes réteget.

A weatheringet nem vittem túlzásba, természetes umbra és Van Dyke barna művészolaj segítségével mélységet adtam a részleteknek, majd egy réteg MRP matt lakkal zártam a felületet.
Itt fontos megjegyezni, hogy a típus sajátosságából fakadóan a főfutóműaknát alapozás után ragasztottam be a helyére. Igen széles és lapos aknáról beszélünk, így egyszerűbb volt festés után kimaszkolni körbe és megfesteni.

Kabin a helyén, jöjjön a főbb alkatrészek összeragasztása! Kellemes meglepetés ért, mikor elkezdtem a törzsfeleket egymáshoz illeszteni, szépek és pontosak voltak. Írom ezt annak ellenére, hogy a törzs alsó része a többfajta típusvariáció miatt több részre van bontva.
Az orrkúp, szárnyak, vízszintes stabilizátor mind-mind remekül illeszkedett. Csak annyi utómunkát igényeltek (csiszolás és tömítés), ami egy műanyag makettnél szükséges is.

Azonban nem volt mindig felhőtlen az örömöm, mivel a három-három alkatrészből álló beömlők két oldalt rendkívül pontatlanok voltak. A típus legszebb részéről beszélünk, így tudtam, hogy nagy munka vár rám, ha szépen szeretném elkészíteni.
Rengeteg szárazpróba, csiszolás, gondolkodás után eljutottam oda, hogy most már a törzshöz pontosabban illeszkedett. Viszont mivel a szívócsatorna belépőélét is elvékonyítottam, ezért a sarkokban hézag keletkezett. Ezeket már összeragasztott és előre festett állapotban tömítettem el pillanatragasztóval, majd nagyon óvatosan és lassan csiszoltam össze.

Végül mind a két oldalon a helyére ragasztottam őket.
Igaz még mindig nem illeszkedtek tökéletesen, de fizika órán megtanulhattuk már, hogy bizonyos ’F’ erő minden problémát megold! Az itt keletkezett, jó ízlést még nem sértő, illesztési hézagot pillanatragasztóval tömítettem el. Jobb, mint bármelyik tömítő, kellően kemény lesz ahhoz, hogy szépen és akadásmentesen lehessen újra karcolni a részleteket.

A sárkány építésének utolsó lépése a szélvédő beragasztása volt, belső maszkolás és festés után. Pontosan illeszkedett, így csekély tömítést és csiszolást igényelt.
Véleményem szerint az egyik legkiábrándítóbb lehet egy repülőmaketten, ha a kabintető bármely része nincs rendesen összedolgozva a törzzsel, hiába pontos és tiszta a ragasztás.

Ezen a ponton a futóművekkel kezdtem el foglalkozni, itt volt egy-két igen kellemetlen helyen lévő kilökő nyom és sorja. Ezek eldolgozása után bekábeleztem őket és a szükséges maratásokat is felragasztottam.

Már a dobozgrafikában gyönyörködve tudtam, hogy erre a makettre nem rakok semmilyen fegyverzetet, de még pilonokat sem. Pedig kapunk hozzá AIM-9B Sidewinder-eket és szárny alatti póttankokat is.
De nem volt szívem megtörni a gyönyörű formát. Ez alól egyedül a szárnyvégi póttankok élveztek kivételt, ezek viszont hozzátartoznak az F-104-ekhez, mint március 15.-hez a kokárda!

Az építés utolsó fázisában előkészítettem minden olyan alkatrészt festésre, amiket már lefestve szoktunk a helyükre ragasztani a végszerelés alkalmával, pl. aknafedelek, törzsféklapok, kerekek.

Festés és weathering

A már fentebb említett Surfacer 1200 nekem nagyon bevált, mint alapozó. Közel húsz éves barátság a miénk, miért változtatnék rajta?! Tudom, rengeteg új alapozó jelent meg azóta a piacon, de ami bevált azon már nem variálok.
Felfújása után természetesen elő szoktak jönni olyan hibák, amik elkerülték az ember figyelmét. Ezek szerencsére könnyen és gyorsan javítható illesztési, tömítési problémák, nem vesznek el az embertől sok időt.

Alapozás után mindig előárnyékolok a kamuflázs színeinek. Minden esetben valami sötétszürke vagy sötétbarna szín kerül erősen felhígításra, semmi esetben sem fekete. De erről majd később…

A készlet nyolc festési opciót tartalmaz, ebből kettő natúr fém és öt klasszikus SEA (Southeast Asia) festés. Utóbbi esetében egyedül a nose art, ami változatossá teszi őket. Sokáig gondolkoztam, hogy melyik repülő legyen a kiválasztott, sőt volt egy időszak, amikor egész egyszerűen nem tudtam választani. Végül egy rendkívül szokatlan különbség döntötte el, hogy a Bobby Bedsworth őrnagy által repült gépet választom. Ez pedig a pitotcső volt!

Megtetszett a spirál festés rajta, így egyből kettőre csökkent a versenyben maradt gépek szám: a Sex Machine és a Show Me. Előbbit kicsit közönségesnek tartottam, így esett a választásom a faltörő kosra.
A pitotcső pedig azzal a lendülettel megfestésre is került. Fontos számomra, hogy amit csak lehet festek egy repülőgépen, sokkal tartósabb és szebb, mint matricával küzdeni.

A kamo színeihez mindenképpen AK Real Color festékek használatát terveztem.
Ennek megfelelően a Federal Standard (F.S.) színeket átváltottam az AK táblázata alapján.
Ezek a következő színek:

• F.S. 34102,
• F.S. 34079,
• F.S. 30219,
• F.S. 36622.

Ugyan a számok stimmelnek az üvegekre írt számokkal, de mind a mapi napig nem vagyok benne 100%-ig biztos, hogy jól választottam, hiába néztem rengeteg színes képet a gépekről. Így aki hasonló témát kíván feldolgozni, mindenképpen hasonlítsa össze a gyártók színeit.

Mint mindig, ezúttal is az alsó színnel kezdtem a festést, illetve a színazonos apró alkatrészeket is ekkor festettem meg. Leírni olyan egyszerű, az ember igyekszik odafigyelni, hogy azonos színű részek egyszerre legyenek festve.
Na ez a makett pont nem az a makett volt, ahol ez megvalósult. Valami vagy kimaradt, vagy más -tehetséghiányból fakadó- okokból újra festésre került.

A felső színeknél AK camouflage elastic putty-t használtam maszkoláshoz, mint később majd kiderül, szinte feleslegesen. Minden foltot külön maszkoltam és fújtam meg. Ennek a putty-nak nagy előnye, hogy nem hagy nyomot és könnyen formázható.
Viszont sajnos a kialakított „hurkák” hamar elkezdenek szétterülni a felületen, ami egy 48-as három színű makett esetében több, mint aggasztó. Egész egyszerűen mire végzünk egy szín teljes maszkolásával, addigra az első felhelyezett „hurkák” már annyira elkezdenek veszíteni a formájukból, hogy teljesen más képet mutat majd az átszóródás a két szín találkozásánál.
Pontosan ezért fújtam minden foltot külön, szerencsére a gyorsan száradó festék ezt lehetővé tette.

És hogy miért volt szinte teljesen felesleges?! Több száz megvizsgált kép után azt vettem észre, hogy a színek közti átszóródás nem az igazi, túl szabályos. Így több heti őrlődés után, mély levegőt véve, szabad kézzel átmentem minden vonalon, mindig a sötétebb színt használva.
Azt hiszem ez volt a lehető legjobb döntés, amit meghoztam ennek a makettnek a készítése közben. Sokkal szebb eredményt kaptam, mint amilyen előtte volt.

Az alapszínek után az Ammo of Mig cég Shader termékcsalád palettáját vettem elő, hogy egy-egy panelnél, kormányfelületnél változatosabbá, kontrasztosabbá tegyem a felületet. Szeretem ezeket a termékeket, tulajdonképpen semmi más, mint agyon hígított vízbázisú festék. A tökéletes eredményhez viszont matt felület szükséges, de minimum félfényes.

Minden egyes alkatrész megfestésére nem szeretnék kitérni, ezeknél már egyszerűbb volt a dolgom. A kerekek színét mégis meg kell, hogy említsem.
Nekem egész egyszerűen „nem megy” a fekete használata a makettezésben. Méretaránytól függetlenül mindig az az érzésem, hogy ez a szín teljesen „megöli” a felületet. Éppen ezért mindig valami sötét színt használok helyette, pl. tire black vagy rubber black, ki minek hívja. Ez a kerekeknél hatványozottan igaz!
Ha nem hiszed, nézz meg egy autó kerekét az utcán.

Miután minden részlet festése megtörtént, adtam egy réteg MRP fényes lakkot a makettnek. Nagyon szeretem ezt a lakkot, igazán strapabíró termék, az olyan „tapizós” makettezőknek való, mint magam is vagyok.

Egy-két nap száradás után nekikezdtem az egyik legjobb várt folyamatnak, a matricázásnak.
Évek óta téma az interneten az Eduard új technológiával gyártott matricája, amely a gyártó részéről nem tudatos döntés volt. A cikk írásáig is csak saját felelősségre javasolják a matricát hordozó filmréteg eltávolítását felhelyezés után.
Úgy gondolom, hogy hosszú távon ez megrefolmálhatja a makettekhez gyártott matricák piacát.
Mondom ezt úgy, hogy ennél a makettnél közel 250 matricát raktam fel és távolítottam el róla a filmréteget gond nélkül. Száraz technikával, fogpiszkálóval megkezdve, majd csipesszel lehúzva szedtem le ezeket. Ahogy az angol Britmodeller-en írni szokták: Highly recommended!

Panelezés előtt egy újabb réteg fényes lakkot fújtam fel, megvédve a matricákat a sérülésektől, kopásoktól. Száradás után különböző színű és márkájú művészolajokat használva kevertem ki a számomra megfelelő színt a panelezéshez.
Nincs bevált receptem sem erre, sem a weatheringre. Ugyan vannak itthon mindenfelé effektjeim, folyadékjaim, de jellemző módon sokszor keverek ki magamnak valami mást, amivel már meg vagyok elégedve.

A weathering már félfényes felületen történt, figyelembe véve a cikk elején már leírt használati területeket. Mivel a gépek orrára az utolsó hónapokban kerültek fel a grafikák, így itt-ott kicsit bátrabban koszoltam a gépet.
Ilyen terület volt például a repülőgép hátsó része a hajtómű körül, ahol sok szerelőnyílást az utolsó pillanatig nyitva hagytak, hogy további léghűtést biztosítsanak a General Electric J79 hajtóműnek. Ezeknél a folyamatoknál is effekteket, művészolajokat használtam white spirit-tel hígítva.

Általában csak egy-egy kisebb területet szoktam egyszerre koszolni, így megadom magamnak az esélyt, hogy vissza tudjak kanyarodni egy már koszolt felülethez később, frissebb szemmel. Ezúttal a kívánt hatás elérése érdekében a felső részen enyhén white spirit-es felületre vittem fel a különböző anyagokat, amiket rövid száradás után egy nedves ecsettel tovább finomítva dolgoztam el.

Az alsó felületeken inkább nagyobb hangsúlyt fektettem a gép hosszával párhuzamos megfolyásokra, amiket laposecsettel tettem finomabbá.
Kopásokkal csak finoman bántam, a kabin és szélvédő környékén kívül mindössze a szívócsatorna belépőélénél koptattam AK harmadik generációs alumínium festékkel.

Végszerelés

Miután MRP félfényes és matt lakkal beállítottam a makett fényét, kezdetét vette a végszerelés.
Először a kabinba került be a katapultülés indító szánja, maga az ülés és a botkormány. Helyére került a hajtómű kiömlője és a szárny végére a póttankok is.

A főfutómű beragasztása izzasztó feladat volt, elég nagy a futóműszár terpesztése a gép törzséhez képest, így folyamatosan ellenőrizni kell, hogy nem dől-e valamelyik oldal irányába a gép.

Miután a kabintetők és a pitotcső is a helyére került, elérkezettnek láttam az időt, hogy valami újat próbáljak ki. A helyzetjelző fényeket ezúttal UV gyantából készítettem el.
Ennél a makettnél szerencsém volt, mert elég határozott helye volt a helyzetjelzőknek kialakítva. Ezt kezdtem el feltölteni színezett UV gyantával, több rétegben. Vallejo festékkel jól keveredik. Amikor kevés hiányzott már hozzá, hogy kész legyen, akkor váltottam átlátszóra, hogy egy kicsit jobban imitáljam az üveghatást.

Végül az apróbb antennákat is felragasztottam, ezzel csökkentve az esélyét annak, hogy egy korai szakaszban végérvényesen letörjem őket.

Alap

Nagyon szeretem a letisztult, elegáns alapokat.
Egy ilyen formás, sokszínű gép alá egy feketére (fekete?!) fújt MDF lapot képzeltem el, egyszerű profillal megmarva. Mivel azonban ezt alacsonynak éreztem, kapott még egy posztamenst, ami kicsit megemeli a munkámat.

Alap megtervezésénél szem előtt tartom, hogy a hasznos terület (értsd: profil nélküli rész) ne legyen kisebb, mint a makett. A névtábla Bojtos Dávid munkája, amit ezúttal is köszönök neki.

Legutolsó lépésként pedig a már kifúrt kerekekbe beragasztottam a csapot, ami egy egyszerű 1 mm vastag rézcső volt. Ezt átjelöltem az alapra is, kifúrás után pedig helyére került a makett.

Forrás: HMH Publications, International F-104 Society
A történelmi áttekintésben nyújtott segítségért köszönettel tartozom Szász Róbert ezredes úrnak.

A kiegészítők nélküli alapmakett értékelése:

A projekt adatlapja a Scalemates adatbázisban

A szerző további projektjei

Ha szeretnéd követni ezt a blogot, azt megteheted a Facebook-on is, de a legjobb, ha az email címeddel feliratkozol a friss posztokra. Előre is köszönöm, hogy feliratkozol a blogomra:

Legyél Te is a blog rendszeres támogatója!