Makettezés

Repülőgép-makettépítő blog

12 dec

Hasegawa 1:72 F-16A Plus – Koninklijke Luchtmacht

A Hasegawa F-16-osát 17 évvel ezelőtt vettem, de csak 2021-ben fogtam neki az építésének.
Műgyanta katapultülést és fúvókát kapott, valamint Eduard rézmaratással javítottam fel a kabint. A kabintető hibája hosszú időre megakasztotta az építést, de „régóta fennálló tartozás rendezéseként” végül csak sikerült befejezni az F-16-ost, ami a Holland Királyi Légierő jelzéseit kapta meg.

Korábban mindig csak dobozból, vagy csak kisebb kiegészítők felhasználásával építettem a makettjeimet, aztán nálam ennél a kitnél jött el az ideje kipróbálni egy fotómaratott réz feljavítót. (Rövidítve PE, azaz photo etched.)

Aki nem tudja pontosan, mi az a fotómaratás, az Dobó Jani blogján talál egy feljavítókról, kiegészítőkről szóló leírást kezdőknek. Most elég hozzá annyi, hogy a rézből fotómaratással gyártott alkatrészek részletesebbek és szebben mutatnak a maketten, mint a fröccsöntéssel készült műanyag darabok.

Bizony, ez volt az a makett, amelyikhez először használtam fotómaratást… és csak most készülök el vele! 😂 Igaz, azóta sok másikat befejeztem, réz és mindenféle feljavítók beépítésével, de az F-16-os csak most ért célegyenesbe.

(Ezért hivatkozok rá úgy, mint „régóta fennálló tartozás”, mert ő volt az utolsó előtti, hosszú ideje félbehagyott makettem.. Már csak egy ilyen félretett projekt pihen a szekrényben, de hamarosan sorra került az is. Nem szeretem, ha valami nincs befejezve.)

A Hawker Hunter-hez hasonlóan ezt a kitet is még 2005-ben vettem, aztán a makettezés abbamaradt, ő pedig dobozban várta a sorsát 16 éven át. Ahhoz képest, hogy egy 1985-ös szerszámmal készült kit ezerszer újradobozolt változatáról van szó, egy teljesen jó alapanyagról beszélhetünk.

Lássuk is, mi van a kereteken:

Az Eduard fotómaratott, előfestett réz feljavító készlete az F-16A Plus-hoz:

Amikor a ’90-es években kamaszként belelendültem a makettépítésbe, akkoriban a Hasegawa annyira magas minőségű márkának számított, mint a Tamiya vagy most a GWH például.
„Csepegtetsz egy kis ragasztót a dobozba, összerázod és összerakja magát!” – ezt mondtuk régen a kimagaslóan pontos, jól illeszkedő készletekre.

Na hát ez nem az… 😅

Persze nem nehéz építeni, de lehet, hogy az idő megszépítette a hírnevet, mert ennél azért sokkal szebb, részletesebb F-16-osok is léteznek 1:72 méretarányban.

A legkomolyabb problémát a kabintető okozta, ami jó időre meg is akasztotta az építést.

A Hasegawa készletében levő átlátszó hátsó alkatrész ugyanis 1 mm-rel szélesebb a kelleténél. Ez ugye csukott kabintetőnél is probléma, mivel azonban feljavítottam a pilótafülkét, így az volt a terv, hogy felnyitott kabintetővel készítem el. Csakhogy így fel sem lehet nyitni.

Próbálkoztam forró vízben összenyomni az alkatrészt, megpróbáltam ráfeszítve odaragasztani, de minden alkalommal lepattant a helyéről.
Nagyon nem is mertem feszíteni, nehogy berepedezzen a „plexi”.
Sajnos minden kísérlet után az alkatrészekről el kellett távolítani a ragasztót, újrafesteni feketére a belsejét, majd ismét próbálkozni. Mivel semmi nem vezetett eredményre, ezért a megoldást végül az alkatrész eltávolítása és vákuumformázott darabra cserélése jelentette:

Az Eduard SS235 maratott réz feljavítón kívül műgyanta katapultülés is került a kabinba.

A sárkány összeállítása során figyelmetlen voltam és kimaradt a törzsből a főfutóaknák hátsó oldala. Így ezt utólag, a kiömlőnyíláson át kellett betávirányítanom a már összeragasztott törzsbe:

Hopp, ez kimaradt…

Festés

A kabintető megoldása után már normál ütemben zajlott a 17 évvel ezelőtt vásárolt makett építése:
Fehér színű Mr. Finishing Surfacer 1500 alapozót kapott, majd Mr. Hobby H32 barnás-szürkével felkentem rá a koszolás sötét foltjait. Ezt egy lapos ecsettel vittem fel, száradás után pedig 800-as papírral visszacsiszoltam:

Az alapszínek (Mr. Hobby H305, H306, H307, H308) festése után híg fehér foltokat vittem fel a fakulás imitálására, majd egy újabb festékréteggel tompítottam a hatást:

A repülőgép végébe is került némi extra: a Hasegawa fúvókája helyett az Aires réz és műgyanta feljavítót építettem be. A képeken látszik a különbség a két alkatrész részletessége között:

A fém színekhez az AK Xtreme metal színeit használtam.
Nagyon szép felületet adnak, a maszkolást azonban nem jól viseli. Vagy nyomot hagy rajta a maszkoló szalag, vagy felszakítja a festést. Megvédhetem lakkal, de attól eltűnik az a jellegzetes, szép fémes fénye.

Koninklijke Luchtmacht matricák

A Hasegawa készletéből egy Koreában és egy Németországban állomásozó amerikai gép, valamint egy holland festésű F-16-os készíthető el. Ez utóbbi mellett döntöttem, amely a Koninklijke Luchtmacht (Holland Királyi Légierő) 331. századának tagja és a J-636 lajstromjelet viseli.

Azonban kiderült, hogy a közel 20 éves matrica elöregedett és besárgult a dobozban. Létezik erre egy megoldás: a besárgult ívet ki kell tenni egy kis időre intenzív UV sugárzásnak (ami lehet UV lámpa, vagy a Nap) és a matrica magától visszanyeri a színét.
Ez a mutatvány azonban csak a besárgult lakkrétegre megoldás, az én matricám sajnos anyagában is elváltozott: a szürke színű csíkok világosbarnák lettek.

Ezen nem segít az UV kezelés, így vennem kellett egy másikat.

Mivel nem ragaszkodtam a holland géphez, körülnéztem, hogy mit lehet kapni.
Meglepetésemre az F-16A-Plus-hoz alig lehet matricát találni 1:72-es méretben. A lehetőségeimet beszűkíti, hogy a festés már elkészült és a holland gépeken hátrébb kezdődik a sötét szín, mint a legtöbb gépen:

Csakhogy a festés és a koszolás nagy része ekkor már készen volt, ezért ezen már nem akartam változtatni. Maradt hát az eredeti terv, hogy holland gép lesz és hosszas kutakodás után a Model Maker nevű lengyel gyártótól sikerült is matricaívet szerezni hozzá.

Ez azonban nem tartalmaz századjelvényeket, úgyhogy az eredeti ívről kellett felhasználnom a 331. század jelvényét. Elkészíthettem volna az eredetileg tervezett J-636-ost, vagy pedig ebből az alakulatból választhattam egy másik gépet.

Nem mindegy azonban, hogy mikori állapot szerint örökítjük meg az egykori 331. század F-16-osait. Az egység F-104-eseinek leváltására 1982-ben kezdte átvenni az F-16A típust. Ekkor a sast ábrázoló színes századjelvény került a függőleges vezérsíkra.
1991. és 1995. között a jelvény egy szürke színű változatát használták, valamint egy piros-fehér kockás sáv is felkerült a vezérsík tetejére.
1995-ben visszatértek a színes verzióhoz, de meghagyták a kockás sávot is. Némelyik gépen szürkén, némelyiken színesben. Ezt a kombinációt viselték a gépek a század 2011-ben történt feloszlatásáig.

A 331. század volt egyébként az első a Holland Királyi Légierőn belül, amely lézervezérelt fegyvereket alkalmazott. Igaz, a hollandoknak nem volt lézeres célmegjelölőjük, ezt a funkciót a RAF Buccaneer-ek segítségével oldották meg.
A századot elsők között vetették be a délszláv háború idején, a NATO Deny Flight hadművelete során, illetve később aktívan részt vett az Afganisztán feletti hadműveletekben is.

2011-ben Hollandia leépíteni kényszerült az F-16-os flottáját és ennek áldozata lett a 311.század is. Gépeiket eladták, nagy részük a Fuerza Aérea de Chile-hez, vagyis a Chilei Légierőhöz került.

Kivéve a J-258-as oldalszámú F-16-ost.
Ez ugyanis 1990. május 10.-én egy gyakorlat alkalmával összeütközött egy másik F-16-ossal a kanadai Grand Lake közelében. A repülőgép pilótája, Rein „Snatch” Sneek százados biztonságosan katapultált.

Fotó: Airhistory.net

A J-258-as tehát 8 éven át viselte ezt a festést és a szürke századjelvényt már nem kaphatta meg. Körülbelül a baleset előtti állapota jelenik meg a maketten.

A matricázás során érdemes erősen figyelni a meglévő kevés referencia fotót, valamint összevetni a Hasegawa és a Model Maker rajzait, utóbbi ugyanis néhol hiányos, máshol meg hülyeséget ír.
(Például a 2-es számú matricát a gép mindkét oldalára felrakatná, pedig csak egy van belőle, a bal oldalon. De van még egy csomó más összevisszaság is.)

A „DANGER EJECTION SEAT” feliratokat fújták fém sablonnal (ami néhol kitakar a betűkből) és öntapadós sablonnal is (amelyikkel meg teljes egészében látszanak a betűk). A Model Maker-nél képesek voltak minden változatot elkészíteni.
1:72-ben. 🙈

A matricák egyébként lehelet vékonyak, nagyon könnyen belesimulnak a panelvonalakba.
Ez általában előny, azonban a csíkok felragasztgatásánál jól jött volna, ha kicsivel több tartásuk van.

A makettet elvittem a gödöllői Pelikán kupára és élesszemű barátaimtól ilyen észrevételeket kaptam:

  • F-16-oshoz képest túl fényes. – Valóban így volt, ezért hazaérve kapott még egy réteg matt lakkot és azóta sokkal jobban néz ki, mint a fotókon.

  • Vastag a létra. – Így igaz, a készletben levő régi létrát használtam fel, nem vettem hozzá újat.

  • Túl koszos. – Lehet, hogy a konkrét J-258 nem élte már meg ezt az állapotot, azonban amikor tervezgettem a makettet, sok holland F-16A-ról nézegettem fotót és ezek bizony gyakran voltak ennyire koszosak.

  • A gép geometriája nincs rendben, ferde az egész. – Ez egy fájó, és sajnos javíthatatlan hibája a készletnek.
    Azt gondoltam ugyanis, hogy rosszul építettem be a futókat, mert a makett talpra állításakor 3mm (!) különbség volt a szárnyvégek magassága között. Ezért elkezdtem addig gyötörni a jobb oldali főfutót, amíg a szárnyak vízszintesbe nem kerültek.
    Szemből és hátulról belenézegetve azonban kiderült, hogy nem a futómű állt rosszul, hanem a gép törzse van megcsavarodva… Valószínűleg megvetemedett valamelyik törzsfél a hosszas várakozás alatt.
    Sajnos ezzel ilyenkor már nincs mit tenni, így kerül a vitrinbe.
Hasegawa 1:72 F-16

Forrás: A makett elkészítéséhez sok segítséget nyújtott az F-16.net portál és a Squadron signal F-16-osokról szóló kiadványa:

Értékelés:5/3,75
Kidolgozás, részletezés:★★★☆☆
Illesztés, építhetőség:★★★★☆
Matricaválaszték:★★★☆☆
Ár/érték arány:★★★★★

Ha szeretnéd követni ezt a blogot, azt megteheted a Facebook-on vagy Instagram-on is, de a legjobb, ha az email címeddel feliratkozol a friss posztokra. Előre is köszönöm, hogy feliratkozol a blogomra:
Iratkozz fel

Nézd meg ezeket is: