Airfix 1:72 Supermarine Swift FR.5 on British days

Az októberi 10 napos makettépítő kihívás alanyául az Airfix 1:72-es Supermarine Swift FR.5-öt választottam.
Ez a második Airfix makettem, az első egy Fokker E.III Eindecker volt, amelyet szintén egy kihíváshoz választottam – és hamar el is buktam azt.

Még év elején megnéztem a Netflixen a „The Sound Barrier” című 1952-es filmet. Bár vannak benne valós tények (például a De Havilland cég tesztpilótájának halála), de alapvetően fikciós történet, fiktív repülőgéppel.

A film a britek azon erőfeszítései előtt tiszteleg, amit a hangsebesség áttörése érdekében tettek a 40-es években. A brit programból származó adatokat az amerikai Bell cég is felhasználta ugyan az X-1-es kísérleti géphez, a valóságban azonban – dokumentáltan – nem a britek, hanem az amerikaiak lépték át a hangsebességet a Bell X-1 repülőgéppel 1947. október 14-én.

A filmben a hanghatárt áttörő gép a Ridgefield 902 Prometheus. De sem a típus, sem maga a gyár a valóságban nem létezik, a prototípust a Supermarine Type 535 „játszotta el”.

Az eredeti gép egyébként 1950 márciusában repült először és a későbbi Supermarine Swift alapját képezte, amelyet a Gloster Meteor felváltására szántak.
A repülőgép egy sor sebességi rekordot döntött meg, repüléseit azonban sorozatos tragédiák kísérték és ez megjelenik a film sztorijában is.

A Swift volt az utolsó, sorozatban gyártott brit repülőgép, amely abszolút sebességi világrekordot ért el (1187 km/h-val).

Gyors körültekintés után szerény felhozatalt találtam makett ügyben: a Type 535-öt a Maintrack Models adta ki 1:72-ben, de erről nincs is ennél több infó. Ebben a méretarányban érdekesebb lehet az AZ Model 2011-es Supermarine Attacker változata, valamint az Airfix 2015-ös Swift FR.5 kitje.

1:48-ban a Falcon-nak van egy régi FR5/F7 készlete, illetve kiadta ugyanezt a Scratchaeronautics is állítólag új szerszámmal 2011-ben. (De erről sincs túl sok infó.)

Nekem a 72-es méretarány az érdekes, úgyhogy ez a típus került fel a kívánságlistára, majd nem sokkal később a bevásárló kosárba.

Az építés megkezdése előtt áttanulmányoztam az útmutatót és nagyon szimpatikus megoldásokat találtam benne.
Tetszett, hogy az ülést hevederekkel és hevederek nélkül is adják. Utóbbi akkor jön jól, ha pilóta figurát is ültetnék a gépbe, így a hevederek rákerülnek és nem alá. Szintén tetszett, hogy a kerekek rögzítése a futószárhoz nem egy furatban történik, hanem hagytak helyet a beállításhoz.
A készletben kapunk nyitott és csukott futóakna ajtókat is.
Ugyancsak külön alkatrészként kapjuk az oldalkormányt, a szárnyféklapokat és a csűrőket, így kedvünk szerint kitérítve készíthetjük el őket.

A műanyag egyébként az új szerszámos Airfix-ekre jellemző nagyon szép felületű, finom részletekkel.

Aminek már nem annyira örültem, az a szükségtelen bontás: az orrfutó aknája két, a törzstől különálló alkatrész, amelyre hosszában egy nehezen tömíthető illesztési rés kerül. A katapultülést három darabból állíthatjuk össze, szintén igényel a rajta levő rés egy kis Mr. Surfacer 500-at.
A szívócsatorna egyik oldala tökéletesen sima, szép felületű, ám a másik fele kilökőtüske nyomokkal van teli. Sajnos ez utóbbi oldal kerül a látható helyre, a szebbik fele meg a törzs belseje felé néz, amit senki se fog látni.
Mivel nem voltam benne biztos, hogy a szívócsatornába benézve fognak-e látszani ezek (nem fognak), így egy kis szorgalmi munkával inkább eltüntettem őket. Ezután kifestettem fehérre, nem pedig fényes feketére, mint ahogy az útmutató javasolná.

Nem tudom, az Airfix-nél hogyan képzelték, hogy majd mindenki számára magától értetődő lesz az, hogy a jelzés és magyarázat nélküli számokkal ők egyébként Humbroll színeket óhajtanak jelölni.
Nyilván aki makettezik egy ideje, az tudja, de talán a kezdők számára is jó lenne világosan és egyértelműen feltüntetni, hogy mi is ez.

A törzsfelek egyesítése előtt el kell végezni néhány munkafázist:

• fényes feketére kifesteni és felmatricázni a kabint, valamint helyére tenni a kifestett és szárazecsetelt katapult ülést,
• tömíteni és fényes fehérre festve beragasztani a szívócsatornát és terelőlemezeit,
• egyesíteni, majd fekete alapozás után a megfelelő fémszínűre lefújni az orrfutó aknáját,
• és ugyanez a hajtómű fúvókájával,
• valamint ha már előkerült a fém szín, akkor célszerű a főfutók aknáit is lefesteni még a szárnyak összeragasztása előtt.
• A repülőgép orrában levő kamera ablakait átlátszó alkatrészekből kapjuk, ezek belsejét feketére festettem, a külső felét pedig maszkolva ragasztottam a helyére.
• Amennyi hely maradt az orrban, azt kitöltöttem horgász ólommal és BluTack gyurmával, hogy ne üljön seggre őfelsége előtt. 😅

Ezek után ragasztottam össze a törzsfeleket és a szárnyakat, majd következett némi tömítés és csiszolás.

A szélvédő mögötti üveget érdekes volt a helyére tenni, mert sehova nem lehet úgy felültetni az alkatrészt, hogy megfelelően álljon. Nagyon körültekintően kell eljárni a ragasztással, nehogy a ragasztó egyik üveglapról átfusson a másikra.

Az alapozás után barnás feketével felfestettem a koszolás első rétegét.

Festés

Ez a típus elég mostohagyereknek számít a makettezés világában, nem sok kiegészítő kapható hozzá: az Eduard adott ki maratott réz féklapokat, a CMK pedig műgyanta kormányfelületeket, de nem akartam erőltetni egyiket se, mert a készletben levők is megfelelőek nekem.
Az Xtradecal X72-150 számú készletéből felmatricázható a németországi Jeverben állomásozó 2. század XD962 lajstromszámú gépe is, de ez sem hozott most lázba, ezért ez a makett teljes mértékben OOB. vagyis dobozból épült.

Egész konkrétan a Németországban állomásoztatott század másik gépét, az XD972 oldalszámú gépet készítettem el, amelynek nem kék, hanem fémszínű az alja.
Mivel nem szeretnék fémet maszkolni, ezért inkább a felső álcázószínekkel kezdtem.

Sajnos az alapozóra felvitt sötét mintát elfedték a fedőfestékként használt Mr. Hobby H330 és H331 színek. (Ezek a BS381C/638 és a BS381C/641 RAF színeknek felelnek meg.)

Mivel a koszolás az első festékréteg felhordása után eltűnt, ezért kénytelen voltam ismét felvinni a felületre, majd polírozás után ködöléssel „visszabutítani”.

Azért közvetlenül az alapozásra vittem fel a koszolás sötét foltjait, mert ha ezek felfestése után átcsiszolom a mintát, akkor nemcsak a teljes felület lesz szép sima, hanem maga a minta is kopik, változik a textúrája és jobban néz ki a csiszolástól.
Csakhogy ez vagy működik vagy nem, azaz a fedőszín megfújása után néha úgy néz ki, ahogy akartam, néha pedig az történik, mint most: eltakarom az addigi munkám.

Ezzel a gyakorlattal szakítani fogok és a jövőben nem az alapozásra, hanem a fedőszín első rétegére fogom felfesteni a weathering textúrját. Ez mindig működik.
Annyi csak a hátránya, hogy a felület átcsiszolásakor az éleken lekophat a fedőszín is, előtűnik az alapozó és olyan mintázat jön létre, amilyenre nem lenne szükség.
Óvatosan kell polírozni…

Ezt a sötét mintázatot szándékosan nem hívom preshading-nek vagy előárnyékolásnak, hiszen ez nem az. Ahova felfestem ezeket a foltokat, az a valódi repülőgépen közönséges kosz és por, ami a nagy sebességnél rákenődik és a panelvonalak közelében összegyűlik – de árnyékot az égvilágon semmi sem vet oda, ezért nem is jó előárnyékolásnak hívni.

A típusról fellelhető fotókat áttanulmányozva úgy láttam, hogy a sötét kosz-textúrán kívül nem igazán jellemző a festésre a világos foltokban fakulás, ezért erre a gépre nem is akartam erős fehér színű kopásmintát festeni.
Mindössze a panelek közepét fújkáltam meg a zöld álcázószínen sárga és fehér keverékével. Némelyik szerelőnyílást külön is kiemeltem, hogy változatosabb legyen a felület. Ahol szükséges volt, ott rásegítettem a sötét mintázatra a Mr. Hobby H330 zöld és sötétkék keverékével.
A ködöléssel visszabutítás előtt így nézett ki:

A festett terepszínű felületet egy nagyon vékony réteg kékesszürke olajfilterrel vontam be. Száradás után ennek egy részét visszatöröltem a panelvonalak irányába, hogy az ott összegyűlt kosz hatását erősítse.

A repülőgép alja natúr fémszínű, ezért ezt először Ak Xtreme metal alumínium színnel vontam be, majd sómaszk alkalmazásával felvittem rá egy újabb, picit világosabb alumínium réteget.
A panelek széleit híg sötétszürkével fújtam meg.
Erre került egy kevés Ammo heavy chipping folyadék, majd egy vékony réteg fehérrel kevert Mr. Hobby alumínium szín, amit majdnem teljesen visszakoptattam. A panelvonalakat kékes feketével folyattam be.

A matricázás után selyemfényű zárólakkot kapott a makett.

A 10 napos kihívás alatt elkövettem azt a hibát, hogy nem ellenőriztem, van-e itthon a kiválasztott álcázási mintának megfelelő festékem. Mivel nem volt és menet közben kellett rendelnem, így kicsúsztam a 10 napos építésből, úgyhogy mondhatjuk, hogy ezzel az Airfix-el is elbuktam egy kihívást, ahogy az előzővel is.

A makett végül 65 munkaórával készült el, de az utolsó negyedben megromlott a viszonyunk…. ?
Én ragaszkodtam ahhoz, hogy az legyen, amit én akarok, Ő viszont már nem akart makett lenni, ezért mindenféle módon ellenállt az építésnek.
Még az utolsó mozzanatnál, amikor a zárólakk száradása után leveszem a maszkot a kabintetőről, még akkor sem ismerte be a vereségét. Ekkor derült ki ugyanis, hogy a kabintető hátsó részénél vagy festék került be alá, vagy a ragasztó futott fel rajta, nem tudom, de ez már így marad.

Egyezzünk ki egy döntetlenben.

Forrás: Airfix Model World Issue 046

A kiegészítők nélküli alapmakett értékelése:

Ha szeretnéd követni ezt a blogot, azt megteheted a Facebook-on vagy Instagram-on is, de a legjobb, ha az email címeddel feliratkozol a friss posztokra. Előre is köszönöm, hogy feliratkozol a blogomra: