Makettezés

Repülőgép-makettépítő blog

13 nov

Italeri 1:72 Mistel 1 – A tandemben érkező halál

Ezt a különleges készletet ajándékba kaptam. Előző tulajdonosa egy 8 éves fiatalember volt, aki az első néhány alkatrész leválasztása után le is mondott a makettről. (Srácok, gyereknek vagy kezdő makettezőnek nem szabad ilyet ajándékozni, mert ez nehezen építhető készlet. Aki ajándékba vásárol makettet, mindig kérdezze meg az eladót!)

Miután hozzám került a készlet, én is levágtam néhány fődarabot az öntőkeretről, hogy megnézzem az illeszkedéseket.
Olyan „szépen” illeszkedett, hogy vissza is tettem a dobozába arra az időre, amikor minden más makettem elfogyott már.

Tudom, a legtöbb makettezőt az ilyesmi nem zavarja, engem azonban frusztrál, ha kettőnél több befejezetlen makett van körülöttem.

Ezért feldobtam a Makettezés.hu Facebook oldalán a kérdést, hogy az öt megkezdett kit közül melyiket építsem meg először?
Az volt a terv, hogy csinálok magamnak egy személyes kihívást, miszerint 10 nap alatt befejezem a megkezdett készletek közül azt, amit a követők megszavaznak.

A különlegessége miatt a Mistel lett a kiválasztott, lássuk is a történetét:

Az első távirányítású német bombázó

A Luftwaffe 1944 nyarán „Beethoven” kódnév alatt kezdte alkalmazni a Mistel-géppárt. Az első üzemképes változat egy összekapcsolt Ju 88 típusú, pilótafülke nélküli bombázóból és egy Me 109 vadászgépből állt. Az összekapcsolt gépeket a vadászrepülőgép pilótája vezette.
A cél előtt a 3,8 tonna robbanóanyaggal töltött bombázót leoldotta magáról és rádión továbbított kormányparancsokkal rávezérelte a célra. A vadászgép ezután visszatért a támaszpontjára.

Első bevetésükre 1944 júniusában került sor, amikor négy Mistel (magyarul: „Fagyöngy”) egység egy hajót süllyesztett el a La Manche csatornában.

A németek úgy tervezték, hogy angol haditengerészeti támaszpontok ellen, valamint az Eisenhammer hadművelet keretében a szovjet hadiipart kiszolgáló vízerőművek megbénítására vetik be a Mistel egységeket. A módszer azonban nem váltotta be a hadvezetés reményeit, ezért nem is fejlesztették tovább.

A terv végrehajtását ugyanis számos probléma késleltette és mire elkészültek a speciális bombák és a Mistelek, a Vörös Hadsereg már gyorsan haladt előre. Az 1945 februárjára tervezett akciót a szövetségesek légitámadása meghiúsította, csaknem az összes Mistel megsemmisült.

1945. április 12-én Mistel gépek megtámadták a Küstrin közelében épülő hidakat, de az okozott kár elhanyagolható volt, és csak egy-két napig késleltette a szovjet erőket.

Mistel gépek támadásra felsorakozva
(Fotó: www.2worldwar2.com)

A háború alatt mintegy 250 különböző kombinációjú Mistel készült, de ezek csak korlátozott sikerrel jártak, mert a kétgépes megoldás drága volt, viszont egyetlen találat is elegedő volt mindkét repülőgép megsemmisítéséhez.
A Mistel a fejlesztésének utolsó szakaszában speciális, erre a célra épített sugárhajtású gépekből állt, úgymint Messerschmitt Me 262 és Junkers Ju 287. Ezt megelőzően is új építésű, és nem csatákban levitézlett gépeket használtak fel a projekthez.

A hidegháború alatt az USAAF SAC, azaz a Stratégiai Légi Parancsnokság a FICON projekt keretében megfordította a Mistel koncepciót: a nagy hatótávolságú B-36-os nehézbombázó bombakamrájába egy Republic F-84 vadászgépet, illetve később a felderítő változatú RF-84F-et függesztették.

A levegőben történő csatlakozás, illetve leválás nehézkesen kivitelezhető manőver volt, ez a projekt sem ért el komolyabb sikereket. Az U-2 felderítőgép szolgálatba állításával a FICON szükségtelenné is vált, ezért nagyjából egy évvel később kivonták a rendszerből.

Makettépítés 10+ nap alatt

A II. világháború nem az én témaköröm, nem is építettem még 1945 előtti repülőgépeket. Részben ezért, részben pedig azért, mert az Italeri 30 éves készlete nem sok pontosságot ígér, úgy döntöttem, hogy nem fordítok sok időt a makett megépítésére, hanem befejezem 10 nap alatt.

Ki is gondoltam magamnak ezt a „kihívást”, aztán eszembe jutott, hogy talán másnak is lenne kedve becsatlakozni, így létrehoztam egy Facebook csoportot. Itt meghirdettem egy határidőt, témának pedig a Harmadik Birodalom harceszközeit jelöltem meg és jöttek is makettező „kollégák”, akik velem együtt vágtak bele az építésbe.
Ha ezt később olvasod és szeretnél csatlakozni, akkor a csoportot itt találod: fb.com/groups/makettezes

1. – 2. nap: a Ju 88 szerelése

Szinte minden repülőgép makettet a pilótafülke összeszerelésével kezdünk. Ennek híján most csak kifestettem a farokfutót, összeillesztettem a törzsfeleket és a szárnyakat, majd elkezdtem ezeket összhangba csiszolni.

A repülő bomba szerepét betöltő Junkers Ju 88A–4 makettje pozitív panelvonalakkal van tele. Ezek, és a pozitív szegecsek nagy része a csiszolás nyomán eltűnt. Csak a lecsiszolt panelvonalakat karcoltam vissza, a többi pozitív vonallal nem foglalkoztam.
A szegecseket egyenesre vágott injekciós tű segítségével próbáltam imitálni.

Szintén nem sokat foglalkoztam a futóművel.
Bár a példaképem, Kormos Péter mester azt tanítja, hogy ezekre a szerkezeti egységekre is legalább olyan nagy gondot fordítsunk, mint a makett jobban szem előtt lévő részeire. Itt viszont annyira messziről kell indulni a jó végeredményért, hogy ennél a makettnél (figyelembe véve a kit többi részét és a rá szánt időt) nekem nem éri meg a rengeteg plusz munka.

A főfutók ajtajain kívül levő beszívódásokat eltömítettem, az ajtók belsején éktelenkedő kilökőtüske nyomait viszont úgy hagytam, mert ennél a makettnél nekem ez elfogadható így is.

Az útmutató szerint a futószárak és az aknák belseje FS 34227, ami a Hobby Color H312 „IAF aircraft” vagyis az Izraeli Légierő színének felel meg. Mivel a Ju 88-asok idejében Izrael még csak nem is létezett, ezért nem vagyok benne biztos, hogy „az a szín ugyanaz, mint ez a szín”.
H312 nem volt itthon, ezért úgy gondoltam, teljesen jó lesz a futóknak a H340-es is, ami az FS 34097-nek felel meg, szóval elég közeli.

A bombázó többi illesztése is bőséggel kívánja a Surfacer 500 réskitöltőt. Sőt, a jobb szárny és a törzs között akkora volt a hézag, hogy húzott szálat puhítottam bele.

A csiszolások után a második nap végére már Mr. Finisher Surfacer 1500 fehér alapozóval lefújva, a helyére ragasztott és lefestett futóin állt a Junkers.
Másnap megkezdődött a munka a Messerrel.

3. nap: világos színek festése

Következett a Junkers festése. Fehér alapra kapott a gép alsó része egy sötétszürke előárnyékolást, majd erre fújtam rá a világosszürke színt (FS36375 – H308).

A szárnyakon levő motorok miatt váratlanul sok időt vett igénybe az alsó rész maszkolása, lényegében el is ment ezzel a nap nagy része.

4. nap: a Junkers fújása zöldre

A repülőgép felső részének előárnyékolását egészen sötét zöld színnel fújtam, majd jöttek a zöld álcázó színek.

Az Italeri útmutatóján helyesen szerepel a világos és a sötétebb zöld folttérképe, ám rafinált módon a világos zöldet sötét szürkével, a sötét zöldet pedig világos szürkével jelölték. Mivel véletlenül sem akartam összetéveszteni, ezért filccel előre kiszínezgettem a rajzot…

Amíg vártam a zöld festék teljes száradására, nekifogtam a Messerschmitt alkatrészeinek leválasztásához.

Sorja annyi van rajta, amennyi egy 25-30 éves készlettől el is várható. Csiszolás, szárazpróba, csiszolás – hát, kb. erre számítottam, amikor elfogadtam ezt a készletet.

Óriási rések a Bf109-es törzse és szárnyai között
Óriási rések a Bf109-es törzse és szárnyai között

Az Italeri szerint FS34227 zöld színű a Bf 109F pilótafülkéje és lehet, hogy igazuk is van, én mégis inkább egy jellegzetes német sötétszürkével festettem le, mert ilyeneket láttam fotókon, zöldet nem. RLM 66 éppen nem volt itthon és arra most nincs időm, hogy valamelyik webshop „külső raktárára” várjak, úgyhogy jó lesz most erre a polcon talált Tamiya XF-63 german grey is.

A félidőnél azt érzem, hogy lehet, hogy a 10 nappal kicsit túlvállaltam magam ezzel a makettel – hiszen ez KÉT repülő igazából.
Ráadásul a 4. nap után probléma adódott a kompresszorommal, amit megpróbáltam kijavítani, de csak rontottam rajta és majdnem feladni kényszerültem a kihívást.

Most nem részletezem, a Facebook-on posztoltam erről.

5. nap: az igazság pillanata

Azt nevezem így, amikor lekerül a maszkolóanyag és láthatóvá válik minden amit addig csináltam.

Szerencsére sikerült ismét üzembe helyezni a kompresszoromat és csak kevés helyen kellett rájavítani a festésre, így délutánra kapott a Junkers egy fényes lakkréteget, ami egész éjjel száradhatott.

6. nap: még mindig csiszolás, tömítés

Összeállt a Bf109-es sárkánya, de elég sok húzott szálas hézagkitöltés, majd tömítés és csiszolás vitte el az idő nagy részét.

Közben a Ju 88-asra felkerültek a matricák is. Bár a Junkers gépével elég jól állok, itt még nem láttam, hogy a Messer hogyan fog elkészülni.

Óriási hézagok és illesztési pontatlanságok a Messerschmitt-en
Óriási hézagok és illesztési pontatlanságok a Messerschmitt-en

7. – 8. nap: karcolás és festés előtti alapozás

Ha nem a komresszor miatt kiesett idő miatt, akkor valahol itt véreztem el a kihívást illetően.

A rengeteg csiszolás miatt sok helyen újra kellett karcolni a panelvonalakat és ahol ezt elrontottam, ott az újrakarcolt panelvonalat is el kellett tömíteni, lecsiszolni és kezdeni előről…

A 8. nap végére azért csak sikerült végre elfogadható külalakra csiszolni a Messert, úgyhogy kapott egy fehér alapozást Mr Finishing Surfacer 1500-zal.

Szigorúan csak szárazpróba, de valahogy így fog majd mutatni a Mistel 1
Szigorúan csak szárazpróba, de valahogy így fog majd mutatni a Mistel 1

9. – 10. nap: a Messer festése

Elkészült a Bf109-es futóműve, valamint kapott egy szolid előárnyékolást, a Ju 88 pedig egy visszafogott olajos bemosást.
Bár a későbbi Mistel egységek mind új gépek voltak, azért az első példányok (mint ez is) nem éppen aznap gördültek ki a gyárból, de nem is voltak ütött-kopottak. Az olajfestékkel csak egy kicsit élőbbé akartam tenni a felületet, de fakulásnak és festékleverődésnek itt nincs helye.

11. nap

A terv szerint 2 nappal ezelőtt kellett volna itt tartanom… 😅
A Messer megkapta a kontúros festést, másnap jöhetett a foltozás. De csak miután rájavítottam erre, ugyanis mindkét színt „túlfújtam” és bár a festék nem lett vastag, az előárnyékolás nagyrészt eltűnt.

12. – 13. nap: az utolsó megpróbáltatás

Most következett a legnehezebb rész, de innen már tényleg nem akartam félretenni:

A Bf109-es foltozását kétszer is elrontottam és vissza kellett csiszolni, csak harmadjára lett elfogadható.
Igaz, hogy gyenge minőségű az Italeri készlete és a makett megépítésére szánt idő is letelt már, azért mégsem akartam összecsapni bármilyenre, hanem igyekeztem tisztességesen befejezni.

Ebben a méretarányban ezt a foltmintát 0,2-es vagy kisebb dűznivel célszerű fújni. Nekem volt egy kínai pisztolyom 0,18-as tűvel, ám a silány minőségű kialakítása miatt annyira kontrollálhatatlan volt a levegő, illetve a festék mennyiségének finom szabályzása, hogy a nap végére végérvényesen selejteztem a pisztolyt.

Mivel a Blu tack maszkológyurmás végeredményt túl kontrasztosnak találtam, ezért a foltokat ismét eltávolítottam, majd végül egy másik pisztollyal, 0,3-as dűznivel fújkáltam fel.

Közben leműtöttem a Ju 88-asról a távtartókat, hogy lemossam róluk a zöld színt. Találtam ugyanis újabb fotókat a gépről, és erről egyértelműen az derül ki, hogy az Italeri állításával ellentétben világos szürkék voltak ezek és nem sötétzöldek.

14. nap: KÉSZ

Ami a dobozban volt, az elkészült.

Az előző este felvitt fényes lakkra felkerültek a matricák, majd ezek száradása után kiemeltem a Messer panelvonalait barnásszürke olajfestékkel. Helyükre kerültek mindkét gépen a kipufogók és némi korom, majd egyesítettem a két repülőgépet az immár szürkére átfestett távtartókon.

A végeredményhez be kellett szereznem a Techmod 1:72-es szvasztika matricaszettjét, mert az Italeri készletéből ez hiányzott. Németországban ugyanis az önkényuralmi jelképekről rendelkező törvény miatt az ott forgalomba hozott, valamint az ottani logisztikai központokon átmenő minden termékről, így a makettekről is el kell távolítani a horogkeresztet.

Ez van, ezt kell megoldani.

A 4-es oldalszámú Ju 88-asról nem találtam fotót, csak a 6-osról, ezért azt vettem alapul, hiszen valószínűleg a 4-es ugyanúgy nézett ki.

A kép alapján be tudtam lőni, hogy hova és milyen méretű horogkereszt volt felfestve a svancra. Illetve a fotóról kiderült az is, hogy a 4-es számot nem a megfelelő helyre javasolta az Italeri, én viszont korábban már felragasztottam. Koszolás után már nem mertem nekiállni lekapargatni, mert biztosan megsérült volna a festés is.

Köszönet

Köszönöm mindenkinek, aki a kihívás alatt velem együtt épetette a Harmadik Birodalom valamely harceszközét, vagy csak drukkolt értünk.
(A többi makettet ide kattintva tudod megnézni.)

Hálás vagyok ezért a készletért, amit ajándékba kaptam.
Magamnak biztosan nem vettem volna meg, így viszont egy igen különleges darabbal lett gazdagabb a gyűjteményem. Ráadásul ezáltal megismerkedtem a II. világháború olyan hadműveletével és titkos projektjével, amiről azelőtt nem is hallottam, mivel nem ez a korszak a fő érdeklődési köröm.

Ajánlom is minden makettezőnek, hogy ne csak azt a témát építse, amit szeret, hanem időnként tegyen ehhez hasonló „kirándulásokat”, mert megéri.

Külön köszönet a családomnak, akik az intenzív építés alatt eltűrték az ezzel járó dolgokat… ❤

Forrás: interpressmagazin.hu, wikipedia, 2worldwar2.com

Értékelés:2,0
Kidolgozás, részletezés:★★☆☆☆
Illesztés, építhetőség:★☆☆☆☆
Matricaválaszték:★★☆☆☆
Ár/érték arány:★★★☆☆

Ha szeretnéd követni ezt a blogot, azt megteheted a Facebook-on vagy Instagram-on is, de a legjobb, ha az email címeddel feliratkozol a friss posztokra. Előre is köszönöm, hogy feliratkozol a blogomra:
Iratkozz fel

Nézd meg ezeket is: