Special hobby 1:72 X-1A – A kísérleti sorozat első tagja
A NASA elődje, a NACA (National Advisory Committee for Aeronautics) aeronautikai kutatásai során fejlesztette ki a rakétahajtóműves kísérleti X-1 repülőgépet.
Az Edwards légibázison belül található Nagysebességű Repülési Kutatóállomáson készültek az alábbi fotók a Bell X-1A-ról. A repülőgép oldalán levő középső rész egész jellegzetes kontrasztot mutat. Ugyanis a hajtóanyagként használt folyékony oxigén a külső festékre gyakorolt káros hatása miatt a tartályt borító törzsrész festetlen natúr fém maradt.


A 48-1384 sorozatszámú X-1A 1953. január 7-én érkezett meg az Edwards légibázisra. Ez a példány az aerodinamikai stabilitás és légellenállás kutatására készült. A Bell és a légierő tesztpilótái több mint húsz repülést hajtottak vele végre 1953. február 14. és 1954. augusztus 26. között.
1953. december 12-én Charles „Chuck” Yeager őrnagy 75 000 láb magasságban 2,44 Mach sebességet ért el vele, majd elveszítette az irányítást a gép felett és rövid időre az eszméletét is. Szerencsére 25 000 láb magasságban visszanyerte mindkettőt.
A nem hivatalos sebességi világrekord felállítása után 1954. augusztus 26-án Arthur W. „Kit” Murray őrnagy 90 440 láb (27 570 m) magasságot ért el ezzel a géppel, ami szintén új világrekordnak számított. Ezeket a rekordokat a későbbi X-2 döntötte csak meg.
Több módosítás után 1955. július 20-án a NACA tesztpilótája, Joe Walker egy sikeres repülést hajtott végre a géppel. 1955. augusztus 8-án, a második repülési kísérlet során azonban egy robbanás megrongálta a repülőgépet röviddel az indulás előtt. A pilóta katapultált, az X-1A pedig megsemmisült.
A makett a gép utolsó festését és jelzéseit viseli.
A Special Hobby X-1A makett
A kit 3+1 öntőkereten 50 alkatrészt tartalmaz, ezeken közepes mennyiségű sorja van.
A kabintetőt egy darabban kapjuk, de talán jobb is csukva rögzíteni, mert a pilófülkében elég kevés részlet látható. Kapunk egy kisebb maratott rész lemezt is, ami érzékelőket és a kabinba való alkatrészeket tartalmaz: övek, pedálok, antennák, pitot cső.
A főfutók aknáit valami miatt műgyanta öntvényként adja a gyártó. A részletességét nem tudom megítélni, mert nem rendelkezem szakirodalommal róla.




Az építést a műgyanta futóaknákkal kezdtem: lefűrészeltem az öntőcsonkokat, majd valamennyit le is kellett csiszolnom mindkét alkatrészből, hogy beférjenek a helyükre. Pillanatragasztóval fixáltam őket.
A törzs hátsó része jól illeszkedik, erre kívülről kellene rátenni a fúvócsöveket. A valóságban azonban ez nem így nézett ki, hanem volt egy kis pereme. Ezért elvékonyítottam a törzset és abból alakítottam ki a peremet, a fúvócsöveket pedig belülre ragasztottam Tamiya epoxy putty-val, hogy könnyebb legyen rögzíteni.
A törzs hátsó részén kellett kicsit többet tömíteni emiatt, hogy a fúvócsövek beférjenek a helyükre.


A kabint hagytam úgy, ahogy a gyártó adja, a sárkány építése nem jelentett nagy gondot.
A törzsfelek eldolgozása nekem nem sikerült elsőre, úgyhogy az első réteg fehér Mr. Surfacer 1500 alapozó után rá kellett javítanom, majd újracsiszolni és alapozni. Közben a nagy munkában letörtem az egyik vezérsíkot is. Ami nem volt nehéz, mert ennek semmi sem segíti az illesztését, csak két sima felület találkozik, úgyhogy nagyon kell ügyelni arra is, hogy vízszintesen kerüljön a helyére.




A B25 számú alkatrészekre nincs szükség, ennek a gépnek a szárnyain nem voltak ilyenek. Ezért ezeket a nyúlványokat levágtam és csiszolással lekerekítettem.
Festés
Az alapozást lazán átsimogattam finom csiszolószivaccsal. Éppen csak annyira, hogy a felület sima legyen. Az egész gépet Mr. Hobby H1 fényes fehérrel fújtam át, majd maszkoltam (közben letörtem a stabilizátort ismét). Utána AK Xtreme metal alumínium színnel megfestettem a kormányfelületeket, az üzemanyagtartály külső borítását, a fúvócsövet és az irányszögadókat.
Az a csodálatos helyzet állt elő, hogy a pisztolyban volt egy kis rejtekhely, ahova nem ért be a tisztítás és ott el tudott rejtőzni pár gonosz kis fémfesték részecske. Ezek arra vártak, mikor fogok lakkozni és szépen felszálltak az utolsó fuvallatra.
Úgyhogy nagyon vékonyan, de beterítették a bal szárny alját csillogó kis fémpigmentekkel. Annyira be is ágyazódtak a fényes lakkba, vagy talán a festékbe is, hogy ezt kipolírozni nem lehet. Úgyhogy matricázás helyett kénytelen voltam fényes fehér festékkel még egyszer átfújni a természetellenesen fémszínűen csillogó részeket.


A NASA fotói alapján ezt a makettet nem igazán kell koszolni és koptatni, mivel szinte makulátlan volt a külleme. Gondolkodtam rajta, hogy mivel lehetne ezt a nagyrészt egyszínű gépet feldobni anélkül, hogy úgy nézne, mintha most tolták volna ki egy spanyol roncstelepről.
(Érted az utalást.)
Úgy gondoltam, elég lesz világosszürkével jelezni csak a panelvonalakat és néhány esőcsík a fémes felületre, hogy mégse nézzen ki játékrepcsinek. Utóbbiról letettem a fémszín sérülékenysége miatt.

Amire viszont cseppet sem számítottam, az a matricák ilyen mértékű sérülékenysége. Bár már a felragasztásukkor is éreztem, hogy nagyon vékonyak és ügyeskedni kell velük, de az meg sem fordult a fejemben, hogy matricázás után két nappal a már teljesen kiszáradt matrica olyan szinten rátapad a gumikesztyűre, hogy képtelenség leválasztani róla.
Korábban sose fordult elő velem ilyen baleset.
A megsérült felségjelzés menthetetlen volt, így kénytelen voltam lecsiszolni, a helyét átfesteni fényes fehérrel, majd pótolni a matricát egy másik készletből. Mindezt úgy, hogy maszkolás nélkül se sérüljön se a többi matrica, se a fém felület.
Innentől már elég körülményessé vált a munka a makettel, mert a fényes lakkréteg felhordása után sem mertem már megérinteni sem a matricázott felületet, sem a fémszínű részeket, pláne nem a stabilizátorokat.





A kabinmaszk eltávolítása után láthatóvá vált, hogy vagy a rossz illeszkedés, vagy az én bénázásom miatt valahol bekerült alá némi alapozó permet. Ez azonban már benne marad.
Összességében egy jól építhető, és több odafigyeléssel egy mutatós kis makett készíthető a legendás repülőgépről. Talán még jobban nézne ki a teljesen fémszínű külsővel és ehhez is ad matricákat a Special Hobby, de ez a fehér most jobban tetszett.
Nekem az „igazi” X-1-es persze a narancssárga változat, de sajnos ezt jó ideje nem lehet kapni.
(Azonban beszéltem erről az A.M.P. podcast egyik adásában és az egyik hallgató segítségével mégis sikerült beszereznem egyet!)
A festési útmutató szerint állítólag ez a gép is volt narancssárga, erről viszont nem találtam egyetlen fotót sem. Ez majd az időközben szerencsésen beszerzett Tamiya kitből fog megépülni.
Forrás: NASA, Osprey X-planes 001 – Peter E. Davies – Bell X-1
Videó az X-1A makett festéséről
További makettépítős videó a YouTube csatornámon!
A kiegészítők nélküli alapmakett értékelése:
Értékelés: | 5/4,5 |
Kidolgozás, részletezés: | ★★★★☆ |
Illesztés, építhetőség: | ★★★★☆ |
Matricaválaszték: | ★★★★★ |
Ár/érték arány: | ★★★★★ |
Ha szeretnéd követni ezt a blogot, azt megteheted a Facebook-on is, de a legjobb, ha az email címeddel feliratkozol a friss posztokra. Előre is köszönöm, hogy feliratkozol a blogomra: