Mark I. Models 1:144 MiG-17PF

Második alkalommal szerveztünk ★ VÖRÖS JÚNIUS ★ csoportos makettépítést. Ez alkalommal a Mark I. Models 1:144 méretarányú MiG-17PF gépét választottam, magyar felségjelzéssel.

A típus a MiG-15 vadászgép továbbfejlesztett változata: kezdetben ugyanolyan Klimov VK-1 gázturbinás sugárhajtóművel repült, majd a MiG-17F verzióba az utánégetővel szerelt, nagyobb tolóerőre képes VK-1F hajtóművet építették be.
(A gép azonban még utánégetővel sem volt képes vízszintes repülésben átlépni a hangsebességet, az utánégető csak a nagymagasságú fordulókat segítette plusz tolóerővel.)

A MiG-17PF változat megkapta az Izumrud (magyarul: „smaragd”) RP-1 radart, amellyel a gép éjszaka és bonyolult időjárási viszonyok között is bevethetővé vált. A berendezésnek külön volt célkereső és célkövető antennája. Előbbi körbeforgott felül, a zöld színű dielektrikus burkolat alatt és kis mérete ellenére elég nagy szöget tudott pásztázni, de csak kis távolságon. Csak a megközelítést és a célzást segítette, önálló célkeresésre még alkalmatlan volt.
Az alsó célkövető antenna kúpos pásztázással követte a befogott célt, ekkor a felső antennával szünetelt a pásztázás.

Ugyanezt a berendezést kapta a későbbi MiG-19 is, csak RP-2 néven.

A MiG-17-es szerkezetileg nagyon hasonló a MiG-15-öshöz, de a radar nélküli változat is jól megkülönböztethető az elődtől: a szárny kettős nyilazása sem téveszthető össze, illetve szemből jól látszik, hogy a MiG-17-es szárnyain nem 2-2, hanem 3-3 áramlásterelő van. A szárnyakon nem egy, hanem két pitot-cső van, valamint a törzs alsó része kapott egy pótvezérsíkot.

A MiG-17 Magyarországon

A MiG-17 a Varsói Szerződés légierőinek egyik alapgépe lett, körülbelül 10.000 darabot gyártottak belőle. A Magyar Néphadsereg a MiG-17-esekből az F és a PF verziót rendszeresítette.
A radar nélküli F verzióból 20 darabot szereztünk be, ezek azonban kevesebb mint egy évig repülhettek csak. A gépek 1956. november 4-ig átlagban 30 órát repültek, majd a Szovjetunió „visszavásárolta” (vagyis inkább összepakolták és elvitték) őket.

Tudjuk, hogy ezeken a magyar gépeken oroszos mintájú oldalszámozás volt, de a tüzelőanyag kifogyása miatt hasra szállt 030-ason kívül nem maradt fenn fotó a Magyarországon szolgált F változatról. (A Scale Aircraft Modelling 2019/09 számában viszont egy csomó jó festés van, illetve ugyanitt háromnézeti rajz is van az F és a PF változatról is.)

A hazánkban repült, majd elvitt MiG-17F-ek közül legalább három (8022022, 7941941, 7948948) Kambodzsában tűnt fel a hatvanas években.

A Néphadsereg légierejében 1955-1974 között egy tucat MiG-17PF (NATO kódneve: „Fresco-D”) állt hadrendben. Ezek mindegyikét 1955-ben gyártották a Szovjetunióban és ezek a gépek voltak Magyarországon az első fedélzeti radarral ellátott vadászgépek.
Az alábbi táblázatban látható, hogy melyik PF hol szolgált:

A 944-es oldalszámú kecskeméti gépet szemeltem ki a maketthez.

A 62. Vadászrepülő Ezred 1952. november elsején települt át Kunmadarasról Kecskemétre. 1955-ben a kijelölt állomány Szevaszlekéjban hajtotta végre az átképzést a MiG-17F és MiG-17PF típusra és 1974-ig repülték ezeket a gépeket.

Csehszlovákia 1968-as megszállásakor a kecskeméti alakulat 33 oltalmazási és felderítési bevetésre kapott parancsot, ezeket nagy valószínűséggel ezzel a típussal hajtották végre.
Arra vonatkozóan sajnos nem találtam információt, hogy a magyar MiG-17-esek törzsére is felkerült-e az intervenciós erőket megjelölő két piros csík.

Festés és fegyverzet

A piros csíkok meglétén vagy nemlétén kívül a szárnytőben levő szürke sétálócsík is kérdés volt. Ez ugyanis némelyik PF-en van, némelyiken nincs. A fenti fotó szerint a 944-esen éppen egyik sincs, de ez nem zárja ki, hogy más időpontban viszont esetleg volt rajta.

A gép natúr alumínium színű, a radart védő dielektrikus burkolat és a keréktárcsák oroszos fűzöldek, a futószárak és a kabinbelső kékes szürkék.

A csillag alakú felségjel a festési szabályzat szerint került fel rá: nem csúcsával a menetirányban, hanem a lemezosztásra merőlegesen.
Az oldalszámok az F változattól eltérő szögletes formájúak, piros színűek, fehér kerettel.

Beépített fegyverzetként a MiG-17F 2 db NR-23-as gépágyúval és 1 db N-37-es gépágyúval rendelkezett. A PF változatba a radarral megnövekedett súly miatt a 37 mm-es gépágyú helyére is a kisebb, 23 mm-es űrméretű fegyvert építettek be.

A magyar gépeken csak 400 literes üzemanyag póttartályokat függesztettek a külső pilonokra, de alkalmas volt 100 kg-os bombák hordozására is. Néhány változatot átalakítottak a helyi igényeknek megfelelően, így azokra nem irányított rakétaklokkok, illetve légiharc rakéták is függeszthetők voltak.

Az 1:144-es makett

A Mark I. MKM14410-es számú készletéből a PF és a hadrendbe végül soha nem állított PFU változat építhető meg. Utóbbi típus már RP-1U radarral rendelkezett és elvileg képesnek kellett volna lennie légiharc rakéták indítására is, így ehhez RSz-1U rakétákat is adnak.
A kit tartalmaz magyar matricákat és a 401-es taszári géphez való lekerekített oldalszámokat. Ezen kívül a piros 15-ös oldalszámú szovjet-, az IW-13-as csehszlovák és egy terepszínű egyiptomi gép építhető meg belőle.

A műanyag törzsön eredetileg nincs is kialakítva semmilyen pilótafülke, 1:144-es vadászgépeknél sajnos ez nem annyira ritka szokás, pedig igazán felhagyhatnának vele.
A készlethez azonban kapunk egy megfelelően részletezett műgyanta kabint, amit érdemes lehet felhasználni még akkor is, ha a makett zárt kabintetővel épül meg.

A gép tovább részletezhető a Brengun BRL144093 számú maratott réz kiegészítőjével. Ez a feljavító is tartalmaz pilótafülkét és műszerfal-fóliát, de sokkal bonyolultabb az összeszerelése. Akkor érné meg foglalkozni vele, ha sikerült volna beszereznem a vákuumformázott kabintetőt is, melyet nyitott állapotban rögzítve láthatóvá válna a pilótafülke.

A 30 napos kihívás első napján befaragtam a helyére a gyanta kabint, majd következett a festése.

A gyanta kabin jóval kisebb, mint a Brengun maratott rézből összeállítható pilótafülkéje. A gyantát érzem közelebbinek a valósághoz, így az került bele. A réz célzóberendezés nem is fér el a vastag kabintető alatt, így sztirolból gyártottam egy kisebbet.

A részletekkel elég nagyvonalúan bántak a Mark I-nél. A főfutók nagyon elnagyoltak, sok törődést igényelnének még. A szárnyra injekciós tű és rézmetsző segítségével karcoltam fel a hiányzó fedeleket, pótoltam a szegecseket, illetve el kellett készítenem a pitot csöveket.

A szárnyak törzshöz illesztésekor nagyon kell figyelni, hogy korrigálva legyenek, annyira csálé ugyanis, hogy szemből majdnem egy X-wing profilját mutatja…
Az illesztés helye is teljesen rossz, szerintem jóval előrébb van, mint kellene, de e projekt keretében ez nem lett most javítva.

A szívócsatorna beömlőjét egybeöntötték, ezért az alkatrész hátulját lemartam, hogy a középső elválasztó elkülönüljön az oldalfaltól.

Szemből nézve a gép orrának bal oldalán van az Sz-13 típusú fotógéppuska, ennek nyílását érdemes kifúrni.

A Nugyelman-Rihtyer NR–23 gépágyúk csöve 23 mm belső átmérőjű, 1:144 méretarányban ez 0,16 mm-nek felel meg, így a helyettesítésére jó közelítéssel megfelel a 26G jelű (barna végű) injekciós tű, amelynek külső átmérője 0,45 mm.
Ez lehet, hogy nem teljesen pontos, de nem is nagyon van ennél kisebb tű, ráadásul a fegyver burkolata is jóval nagyobb a maketten, mint ami méretarányosan helyes lenne.

Ahogy a fenti fotón is látszik, a géppuskák gondolái mögött van 1-1 dudor a burkolaton. Ezek a fegyver kiálló részeit fedik el, de a maketten nem látszanak, ezért elkészítettem őket. Először pillanatragasztó pöttyöt hizlaltam rá, de a két közelebbi összefolyt, ezért le kellett csiszolni. Helyette inkább ívesre csiszolt műanyagdarabkákat ragasztottam fel.

A törzs hátsó részén található pótvezérsík túl vastag, ezért azt eltávolítottam és vékony sztirol lemezből újragyártottam.
A repülőgép gerincén is van egy antenna, ami hiányzik a Brengun készletből, így azt is külön le kell gyártani rézlemezből.

Festés után vettem csak észre, hogy a törzs szárny előtti szekcióján van két olyan függőleges panelvonal, aminek nem kéne ott lennie. Bár elég feltűnőek, eredetileg nem akartam hozzányúlni, elfogadtam volna ennyi hibával.
Azonban észrevettem, hogy a függőleges vezérsík jó nagy részén lekopott az AK Xtreme metal alumínium színe, pedig tényleg csak gumikesztyűben és mindig nagyon óvatosan értem hozzá. Megpróbáltam óvatosan elcsiszolni a hibás részt, de megdöbbenve tapasztaltam, hogy az óvatos csiszolás közben a törzsről és a szárnyról is kopni kezdett a festék.

Minden makettező rémálma

Nyilvánvalóvá vált, hogy hiába szerepelt a kis házitesztem az AK Xtreme metal a legjobban, ezúttal valami miatt mégsem működött, így kénytelen voltam lemosni az egészet. Ennek folyománya, hogy a hígító kimosta a Mr. Surfacert is a résekből, így újra kellett tömíteni azokat is.

Nem túl boldogan, de megtettem ezt és egyúttal akkor el is tűntettem a törzs elejéről az oda nem való panelvonalakat. Majd lealapoztam ismét és kapott egy friss réteg Xtreme metal alumíniumot.

Feleslegesen.

Ugyanis ugyanaz történt, mint előzőleg: 2-3 nap száradás után is könnyen le lehetett tapogatni az alumínium festéket nem csak az élekről, hanem a sík felületekről és a géptörzsről is egyaránt.

Nem tudom, hogy mi volt a baj, de az 100%, hogy nem a makett vagy az alapozó volt a hibás, mert a második nekifutáskor kanalakra is fújtam belőle alapozó nélkül is és a kanálról ugyanolyan könnyen lejött az Xtreme metal. Előzőleg egy indiai TS-11 Iskrát festettem vele, méghozzá igencsak tábori körülmények között és akkor semmi probléma nem volt ezzel a festékkel.
Ez viszont így sok most most, ezért ezt a tégelyt beíveltem a szemetesbe és erős a valószínűsége, hogy ez volt az utolsó AK festék, amit valaha megvettem.

Helyette rendeltem Alclad II festékeket és megint a műanyagig visszamostam a makettet. Az ismételt újratömítés és újraalapozás után harmadjára már ezzel festettem le.
Elfogyott itthon a fényes fekete alapozóm, ezért fekete Mr. Finishing Surfacerre Mr. Color fényes kéket fújtam a fém szín előtt, mert fényes festékből csak ez a kék volt itthon.

Az Alclad felülete már elég strapabírónak tűnt, ezért nem is használtam lakkot a matricázás előtt.
Pedig talán mégis kellett volna, mert az olajos befolyatás visszatörlése során azért elkezdett itt-ott megkopni az alumínium szín.

Kivételesen úgy csináltam, hogy már festés előtt felragasztgattam minden antennát és egyéb apróságot, majd megpróbáltam úgy vigyázni rá, mint a hímes tojásra. Fém festékre ugyanis nem jó ötlet pillanatragasztót használni, mert nagyon elszínezi. Ezért gondoltam, hogy akkor festés előtt letudok minden ragasztást és az így jó lesz.

Az elképzelés részben bevált, mert a szárnyakon levő pitot csövek kivételével minden a helyén maradt. Azokat azonban vissza kellett ragasztani és ez nem is sikerült valami szépre…

Munka közben nem is tűnt fel, már csak a fotók elkészítésekor vettem észre, hogy az oldalszámokat milyen ákombákomban raktam fel.
De ennyi küzdelem éppen elég volt, ez már így marad.

Melléraktam a korábban elkészített MiG-15-öst, amit Ammo akril alumíniummal fújtam le:

A ★ VÖRÖS JÚNIUS ★ többi makettjét ide kattintva tudod megnézni: makettezes.hu/voros-junius-2023

Forrás: Scale Aircraft Modelling 2019/09, Model Aircraft 2020 10, Squadron Signal – In Action No.125, Pintér György / makettinfo.hu, jetfly.hu, Militavia – Honi légvédelmi vadászok – 2.rész

A kiegészítők nélküli alapmakett értékelése:

A projekt adatlapja a Scalemates adatbázisban

További projektjeim

Ha szeretnéd követni ezt a blogot, azt megteheted a Facebook-on is, de a legjobb, ha az email címeddel feliratkozol a friss posztokra. Előre is köszönöm, hogy feliratkozol a blogomra: