S-Model 1:72 BRDM-2 – „Tahrir! Tahrir! Tahrir!”

A BRDM-2 egy egyszerű kialakítású, de szokatlan megoldásokat is tartalmazó szovjet könnyű páncélozott felderítő jármű. Taktikai atom- biológiai- és vegyi fegyverek csapásmérése elleni védelemmel rendelkezik, így kimondottan vegyi-sugár-felderítő változata is létezik. Vízsugárhajtóműve segítségével 10 km/h-val úszóképes, valamint lánctalp híján leengedhető, lánchajtású mankókerekek segítik a nehezebb terepen haladását.

Az alapgép fegyverzete egy toronyba épített 14,5 mm-es KPVT nehézgéppuska és egy 7,62 mm-es PKT géppuska. Ez a jármű méretéhez képest elég erős fegyverzetnek számított.

Azonban elődjéhez, a BRDM-1-hez képest is gyenge a has- és tetőpáncélja, emiatt például aknákkal szemben rendkívül sebezhető a jármű. Valószínűleg ilyesmi miatt vált mozgásképtelenné a referenciafotón látható egyiptomi BRDM-2 is:

A hidegháborús szovjet doktrína szerint a század szintű egységek csak a főerő előtt levő 20-25 km-es terepszakaszt derítették fel, amelynek irányába a következő órákban fognak mozogni. Az ellenséges terület mélységi (50-100 km-es) felderítését zászlóalj szintű nagyobb és erősebb egység hajtotta végre, akik a hírszerzés mellett harci feladatokat is kaphattak.

Mivel páncélzata vékony volt, ezért igyekeztek jól álcázni magukat, valamint kihasználni a mozgékonyságukat és lehetőleg minél nehezebb célpontot jelenteni a korabeli tüzérség számára. Ennek ellenére a NATO-ban kiemelt célpontok voltak, hiszen ahol megjelentek az előrenyomuló felderítő BRDM-ek, ott számítani kellett arra, hogy a főerők 12 órán belül támadást indítanak.

Bár a BRDM-2 már rég elavultnak számít, az elmúlt 60 évben mégis feltűnt a világ szinte minden szegletében, ahol fegyveres konfliktus alakult ki. Szerepe mostanra jelentősen csökkent, hiszen a mai tűzvezető rendszerek számára már sehogy sem tud nehéz célpont lenni.

A típus ennél részletesebb bemutatása itt nem is szükséges, hiszen ez alapvetően mégiscsak egy repülőgép-makettező blog. 🙂
A jármű megépítésének apropóját az adta, hogy a békéscsabai Kőrös kupán 2023-ban kiemelt versenykategória a Jom kippuri háború. Erre elsősorban egy 1:144-es izraeli A-4-essel készülök, de el akartam készíteni a támadó erők valamelyik szárazföldi eszközét is. Czegle Zsolt épített már egy ilyet és nagyon jókat mondott a készletről, úgyhogy Palival elfeleztünk egyet és hogy jelen legyek a kiemelt kategória szárazföldi haderőnemében is, ezért a ★ VÖRÖS JÚNIUS ★ 30 napos makettépítés alatt a MiG-17-es után nekifogtam az egyiptomi BRDM-2 megépítésének.

A repülőgép építéséről szóló cikkben bővebben írok majd az izraeli-arab konfliktusról is.
Akit érdekel a téma, annak ajánlom az HBO MAX-on futó 10 részes Könnyek völgye című sorozatot. Ebből kiderül az is, hogy a címben szereplő „Tahrir! Tahrir! Tahrir!” jelszóra indultak meg az arab erők az izraeliek ellen.

Az S-Model 1:72-es BRDM-2 makettje

A kínai gyártó 2012-ben adta ki először a két járművet tartalmazó kitet, majd 2022-ben frissítették a készletet és ekkor egy BRDM-2 mellé egy BMP-1 öntőkerete került a dobozba.

Szinte semmi sorja nincs a műanyagon. A fotóról lemaradt, de egy maratott réz lemez is a kit része, amelyen kapaszkodókat, kampókat, lámpavédő rácsokat találunk.

Az oldallemezek jól illeszkednek, a valódi járművön hegesztés található ennél a lemezosztásnál.
A mankókerekek pozíciója viszont nem jó, mert leengedve ezek sokkal közelebb vannak egymáshoz és nem érnek le teljesen a talajra. Én behúzott állapotban akartam elkészíteni, ezért a felső részét lefűrészeltem, hogy csak egy kicsi látszon ki belőlük. Így, behúzott állapotban nagyjából megfelelő a pótkerekek terpesztése.

Dobozból építve nagyon haladós a makett, szinte „összerakja magát”, akárcsak egy Tamiya.
A referenciafotómon azonban nyitott védőlemezekkel és búvónyílásokkal látható a gép, ezért jó ötletnek tűnt ugyanígy megcsinálni. Ehhez azonban el kellett készíteni a beltér láthatóvá váló elemeit: rádió, ülések, kormány, műszerfal és a különböző karok.

Kartus kiszerelésű stukkóragasztó kupakjából és öntőkeretdarabokból vágtam ki a kormányt. Az ülések és a műszerfal sztirol lapból, a szélvédő páncéllemeze Piros arany tubusából készült, a zsanérokat pedig pezsgősüveg nyakáról származó fóliából gyártottam le.

Ezt hívják egyébként „szkreccselésnek” vagy „scratch build”-nek: amikor egyszerű alapanyagokból vagy közönséges hulladékból magunk gyártjuk le az alkatrészeket.

A beltér oroszos olajzöld színét Mr. Hobby H302 zöld és H304 drapp színekből kevertem. Belül a gép a műszerfal magasságáig zöld, az ablakok vonalában világosszürke.
A búvónyílás belül szintén zöld, illetve némelyiken az is szürke.

A törzsfelek (vagyis miket beszélek: a páncéltest!) összeillesztése után fekete Mr. Finishing Surfacer alapozót kapott. Ennek száradása után fehérrel előárnyékoltam azokat a részeket, amelyek a fény hatásának köszönhetően világosabbnak látszanak.

Festés előtt a kerekeket forrásban levő vízbe áztattam és megpróbáltam így ellapítni őket, de nem történt semmi. Ezért a főzőcskét elunva láng felett megmelegítettem őket és a kilágyult felével rányomtam az asztallapra.
Arra kell vigyázni, hogy ne melegítsd túl sokáig és ne nyomd meg túl erősen, különben ellapul a felni is.

Az álcázószín festéséhez az Ammo Modern Syria Camouflage Colors színeit vettem alapul, vagyis

• A.MIG-0912 Red Brown helyett H17 kellett volna, ennek hiányában H47 és H72 barnákat használtam,
• A.MIG-0931 Russian Dark Base helyett nincs ajánlás, ezért H55, H302, H303 és 304 keverék lett,
• A.MIG-030 Sand Yellow helyett H459 kellett volna, de az sem volt itthon, így H79 és H413 keverékét használtam fel.

Az alapszínek szabadkézi fújása után erősen világosított változatukkal szárazecseteltem és kopásmintát vittem fel rá:

Az így létrejött felületet az alapszínekkel átködölve visszabutítottam, majd az egészet bevontam egy olajos barna filterrel, ami szépen össze is hozta a színeket.

A jármű periszkópjának üvegeit műkörmös tükörfóliából vágtam ki. Ez csak a vaku fénye miatt „világít” ilyen zölden, természetes fényben sokkal szolidabb és inkább kékes-lilás árnyalata van. Más fényben másképp néz ki.

Ez után már csak szivaccsal kapott némi rozsdás kopást, a végleges megjelenést sárga és barna pigmentporok felhordásával kapta meg.
A pigment egy része fixálóval rögzítve van, de a nagyja az csak úgy van rajta.

A makett alapja lábazati szigetelőre ragasztott balsa fából készült. A talaj levegőn száradó gyurmából és homokból van, alapozás után ezt festettem és színeztem pigment porokkal.

A leszaggatott szögesdrótot Z63-tól vettem valamelyik börzén azzal, hogy „csak jó lesz majd valamire”.

A kiegészítők nélküli alapmakett értékelése:

A projekt adatlapja a Scalemates adatbázisban

További projektjeim

Ha szeretnéd követni ezt a blogot, azt megteheted a Facebook-on vagy Instagram-on is, de a legjobb, ha az email címeddel feliratkozol a friss posztokra. Előre is köszönöm, hogy feliratkozol a blogomra: