Makettezés

Repülőgép-makettépítő blog

24 okt

TUTORIAL: Panelvonalazás olaj- és enamel festékkel

Írta: Címkék:

Egy kérdőíven megkérdeztem a blog hírleveleinek olvasóit, hogy milyen posztokat szeretnének itt látni és sokan kértek tutorial, vagyis „oktató”, bemutató jellegű cikkeket. (Köszi, ha Te is kitöltötted! Ha pedig még nem vagy feliratkozva erre a hírlevélre, akkor klikk ide!)
Én nem vagyok egy tanítómester, úgyhogy ez nem egy kézikönyv és pláne nem „szentírás”, mindössze elmondom, én hogyan csinálom, miket használok. A jó hír, hogy ezek nem szponzorált cikkek, úgyhogy nem egy újabb marketing bemutató fog következni.

Elsőként a panelvonalak befuttatásáról készítettem egy kis leírást és videót.

A repülőgépek vázára szegecselt borítólemezek között van egy kis rés (vagy éppen átfedés), ahova folyamatosan gyűlik a por, kosz. Ennek imitálása sokat dob a maketten, de ezt nem lehet annyival elintézni, hogy híg fekete panelvonalazó lötyivel átmossuk, majd áttöröljük, aztán kész is.

Gripen panelvonalai Szúh József fotójából kinagyítva

A paneleken és a panelvonalak körül megjelenő textúra kialakításának fontos lépése lehet a preshading, amit tévesen „előárnyékolásnak” fordítanak. A shade tényleg jelent árnyékot, de árnyalatot is és a mi esetünkben ezt is kellene érteni rajta, mivel a repülőgép panellemezei nem vetnek árnyékot egymásra ott, ahol a preshadinget alkalmazzuk.

Preshading/postshading

A preshading leggyakrabban alkalmazott módszere, hogy a fedőszín festése előtt sötétebb színnel kifestjük a panelvonalak környékét, majd a fedőszínt ráfestve gyengítjük a hatást. Fekete festék helyett javaslom inkább a fedőszín feketével sötétített változatát használni, mert a feketére túl vastag rétegű fedőszínt kell felvinni, hogy megfelelő mértékben fedje.

A preshading tehát az alapozóra kerül ecsettel vagy fújópisztollyal felhordva. Utóbbihoz érdemes kicsi (0,15-0,2) dűznit használni, mert ilyennel lehet vékony vonalat fújni. Akár szabad kézzel, akár maszkolószalagos kitakarással, mint amit én csináltam az alábbi képen az oldalkormányon.
Nem kell törekedni arra, hogy egyenesek és szabályosak legyenek a vonalak.

Vékony vonalat kisebb nyomáson, közelről lehet fújni. A híg festékből könnyű „polipot” fújni a makettre, de ha folyamatosan mozgatod a pisztolyt, akkor el lehet kerülni.
Ha itt-ott mégis megszalad, az sem baj, mert a következő fázis az lenne, hogy a megszáradt preshading vonalakat óvatosan átcsiszoljuk. A csiszolás egyrészt levékonyítja a festékréteget, másrészt szed is le belőle és a valósághoz jobban hasonlító textúra jön létre.
Erre a megcsiszolt felületre mehet rá a fedőszín, majd a többi weathering hatás.

A postshading annyiban másfajta eljárás, hogy ez a fedőszínre kerül.
Ehhez is a fedőszín sötétített árnyalatát érdemes használni. Felvihető ugyanúgy ecsettel vagy pisztollyal, majd ezt is óvatos visszacsiszolás után át kell ködölni. Postshading-hez én szívesebben használok olajfestéket, mert jobban alakítható és nekem könnyebb ezzel kialakítani a kívánt textúrát.

Postshading felvitele olajfestékből ecsettel, majd száradás után 2500-as szivaccsal visszacsiszolás, aztán ködölés alapszínnel:

Hogy mikor melyiket „kell” használni, arra nincs szabály, van aki erre esküszik, van aki arra és nyugodtan lehet egyszerre mindkettőt is alkalmazni.
Próbáld ki, hogy mivel tudsz jobb eredményt elérni, melyik fekszik jobban és használd azt.

Az eddigiekhez annyit tennék még hozzá, hogy natúr fém színekkel ez egy kicsit másképp működik. Az általam használt fém festékek alá nekem eddig még nem sikerült normális preshading-et alakítanom, mert mindegyik elfedte.

Mennyire legyen erős az effekt?

Erre a legjobb válasz, amit adhatok, hogy menj el és nézd meg a saját szemeddel. 😄
De komolyan: ha teheted, menj el és nézz meg személyesen, testközelből minél több repülőgépet (vagy amit makettezni szeretnél). Nagyon fontos az is, hogy fotókat, kiadványokat tanulmányozz a témádról, de teljesen más benyomásaid lesznek, amikor a saját szemeddel, közelről látod az eredeti modelled.

Mivel az emberek látása nem egyforma és a látottakat sem egyformán dolgozzuk fel, ezért az a legjobb, ha olyannak készíted el a maketted, amilyennek Te látod.
Vagy ahogy ábrázolni szeretnéd.
Ha neked tetszenek az eltúlzottnak ható, erős kontrasztok, akkor csináld olyanra. Ha a visszafogottabb, realisztikus megjelenést kedveled, akkor csináld olyanra. A lényeg, hogy legyen egy elképzelésed és állítsd annak szolgálatába a technikákat.

Mivel a panelvonalak hangsúlyozása elég sarkalatos pontja egy repülőgépmakett megjelenésének, ezért fontosnak tartom azt is tisztázni itt, hogy ki miért készít el egy makettet?
Ha Te a magad örömére makettezel, akkor készítsd el a géped olyan stílusban, ami neked tetszik. Ez egy hobbi, arra való, hogy örömet okozzon.
De ha egy makett szép befejezésekor érzett boldogságon felül vágysz az elismerésre is, akkor csináld olyanra, amilyen a közönségednek vagy a zsűrinek fog tetszeni. Nincs abban semmi rossz, ha jó érzéssel tölt el, hogy sok lájk jön rá a Facebookon, szaporodnak a szívecskék az Instán vagy gyűlnek az érmek a versenyekről.
Aztán hogy mikor mi fog tetszeni a követőidnek vagy a versenyzsűrinek, ezt mindig utólag lehet megtudni, de őket is meg lehet kérdezni.

Térjünk vissza a gyakorlati síkra:
Ha megvan az elképzelés, hogy mennyire legyen hangsúlyos a panelvonalak kiemelése, akkor aszerint kell beállítani az effektet.
A preshading veszélye, hogy könnyű a ráfújt fedőszínnel teljesen eltakarni az addigi munkát. Gyakorlott makettezők azt szokták tanácsolni, hogy „amikor úgy érzed, már csak 1-2 vékony réteg kell rá és kész, akkor kell abbahagyni és nem ráfújni további rétegeket.” A későbbi weathering effektek ugyanis tovább fogják tompítani a hatást, úgyhogy ha ennél a résznél túl halványra fújod, akkor később valószínűleg alig fog látszani belőle valami.

Ezzel szemben a postshading-et könnyebb beállítani, hiszen már eleve megvan egy alapszín, amire felvisszük a postshading-et. Ha túl gyengének találjuk, akkor viszünk fel rá még; ha pedig túl erősnek, akkor az alapszín ráködölésével „lebutítjuk” a hatást.
A ráködölés azt jelenti, hogy hígabb, kevésbé fedő festékkeverékkel leheletvékony rétegeket fújunk rá. Annyit, amennyi megfelelő mértékben tompítja a hatást.

Kezd sok lenni a preshading visszaködölése

Shading után wash

Ha makettezni kezdesz, akkor ne nagyon idegenkedj az angol nyelvű kifejezésektől, mert sokat fogsz találkozni velük.

A panelvonalak bemosása nagyon szép kontrasztot ad a makettnek. A bemosást (vagy wash-t) egy híg keverékkel végezzük, amibe kb. 20-30% festék kerül. Az enamel alapú készítmények optimálisak ehhez, mert jól terülnek és szépen fednek. Jó választás az olaj is, de figyelembe kell venni, hogy száradás során egy kicsit világosodni fog. A panelek bemosása megoldható vízbázisú festékkel is, viszont a gyors száradás miatt szerintem jóval körülményesebb.

A bemosót célszerű fényes lakkal bevont felületre felvinni. A fényes felületen a wash folyadék jobban szétfut a panelvonalakban. Ha fényes festéket használtál, akkor is azt javaslom, hogy inkább lakkozd azt is bemosás előtt, mert a lakk megvédi az alatta levő festéket a bemosóval rákerülő hígítótól.

Bemosás olajfestékkel

Több helyen olvastam azt a javaslatot, hogy ha enamel bemosót használsz (és valószínűleg azt fogsz), akkor az alá akril lakkot fújjál, mivel annak más az oldószere és nem fogja kikezdeni.
Ez lehet, hogy elméletben így van, de nekem más a tapasztalatom. Egy rendes enamel hígító, mint pl. a Tamiya X-20 úgy le tudja törölni a gyenge akril lakkokat az alatta levő festékkel együtt, mint a sz*rt.

Ezért inkább azt javaslom, hogy akril helyett lacquer alapú lakkot használj, az sokkal többet kibír. Nekem a Mr. Color GX100 fényes lakk vált be erre a célra, de biztosan vannak más lehetőségek is.
(Nem reklám, csak ajánlás.)

Matricázás előtt vagy után?

Erről is megoszlanak a vélemények, szerintem furcsán hat egy koszos repülőgépen egy tisztán virító matrica. Én azt a sorrendet szoktam követni, hogy a festés (és postshading) után fényes lakkot viszek fel, annak lehetőleg 48 órányi száradása után matricázok és másnap mosom be a panelvonalakat.
Előtte nem szoktam a matricákra további lakkréteget fújni, de lehet, hogy érdemes lenne, hogy megvédje őket. Én inkább kihagyom, mert az is egy újabb rétegvastagság lenne, ami lehet, hogy szükségtelen is, mert eddig nem lett bajuk a matricáknak a panelvonalazástól.

A makettek építéséről és festéséről hamarosan további videók fognak felkerülni a YouTube csatornámra.

Milyen legyen a bemosó színe?

Van lehetőség arra, hogy előre bekevert panelvonal bemosókat vásárolj. Ezek általában enamel alapúak, megfelelő hígítással és néha egészen furcsa fantázia elnevezéssel. Előnyük, hogy előre el van készítve, így a tégelyből tudod is használni.
Utána persze elteszed akár hónapokra vagy évekre is azt a színt és lehet, hogy amikor újra előveszed, addigra megdöglött a folyadék. Összeáll az alján, nem lehet rendesen felkeverni újra, szemcsés lesz… ki lehet dobni.

Az előre bekevert panelvonal bemosók gyűjtése helyett azt javaslom, hogy vásárolj néhány alapszínt jó minőségű olajfestékből és/vagy enamelből és mindig csak annyit keverj ki, amennyit az adott maketthez felhasználsz. Ennek nagy előnye a takarékosságon kívül, hogy mindig pontosan azt a színt tudod előállítani, amire szükséged van.

Álcázószínek bemosása enamel festékkel, színenként
Álcázószínek bemosása enamel festékkel, színenként

A panelek életre keltésének ezzel még nincs vége, ez után következhet a festékleverődés, kopások, fakulás imitálása, nem beszélve a panelekre kerülő megfolyásokról, koromfoltokról – de ezek más módszerekkel történnek és ebbe a cikkbe ezt már nem akarom belezsúfolni.
Egy dologról viszont érdemes még beszélni és ez a…

Filter

Ez nem kapcsolódik szorosan a cikk témáját jelentő panelvonalazáshoz, de azért tartom fontosnak beszúrni ide, mert az olajfestékek használatával könnyen csinálhatsz véletlenül egy filtert is a makettedre.
Sőt, számíts rá, hogy a visszatörölt olajfesték filterként fog viselkedni.

Anélkül, hogy egy komplett weathering enciklopédiát írnék ide, csak konyhanyelven tisztázzuk gyorsan, mi is az a filter (vagy ha magyarul tetszik, akkor „szűrő”):
A filter egy nagyon vékony és nagyon áttetsző, szinte alig észrevehető, egységes festékréteg, amivel kis mértékben módosítani lehet az alapszínek tónusát. Amikor szándékosan szeretnénk filtert használni, akkor a bemosásnál is hígabb mixtúrát készítünk. Kb 5-10% festéket keverünk a hígítóba és általában egy széles, lapos ecsettel egy rétegben visszük fel az egész makettre.
A filter arra való, hogy egy olyan észrevehetetlen hatást keltsen, ami kissé közelebb hozza egymáshoz a különböző álcázószíneket. Nem szembetűnő, ha nincs ilyen a maketten, de valahogy természetesebb érzést kelt, ha van rajta.

Amikor egy hígítós papírtörlővel áttörölgeted a makettet, hogy eltávolítsd a felesleges olajfestéket, akkor annak egy kis része ott fog maradni a felületen és filterként fog viselkedni. Ez általában nem baj, sokszor még jót is tesz neki. Csak számítani kell rá, hogy lesz rajta egy ilyen.

Filterek további ismertetésébe már nem mennék bele, mert ez a cikk elsősorban a panelvonalazásról szólt.

Remélem ezzel a kis leírással tudtam segíteni.
Ha további kérdésed van, vagy megosztanád velünk a tapasztalataid, akkor csatlakozz hozzánk a Discord-on!


Ha szeretnéd követni ezt a blogot, azt megteheted a Facebook-on is, de a legjobb, ha az email címeddel feliratkozol a friss posztokra. Előre is köszönöm, hogy feliratkozol a blogomra:
Iratkozz fel

Nézd meg ezeket is: