KP 1:72 Shenyang F-6C – A pakisztáni MiG-19-es

A világ első, sorozatban gyártott szuperszonikus vadászgépe, a szovjet MiG-19-es Kínában gyártott változata volt a J-6-os. Ennek olcsóbb, exportra szánt verziója lett az F-6 típus.
A szovjet licensz alapján Kínában gyártott gépet pakisztáni pilóta vezeti egy brit Martin-Baker katapultülésben, francia avionikával felszerelve, ami amerikai Sidewindert is képes indítani. 😁

A kínai export első és egyben legnagyobb felvevője Pakisztán volt. Az ázsiai ország nagyon vegyes flottát állított fel: a nyugati technika mellé a J-6-oson kívül még használt MiG-19-eseket is vettek Indonéziából.
A gépek nagyjavításait a Kamrai üzemben végezték, ahol az USA fegyverembargója után képessé tették a kínai gyártmányú szovjet típust AIM-9B/J Sidewinder rakéták indítására is. Az erre alkalmas modifikáción a Sidewinder indítósínek a szárnyak külső függesztési pontjaira kerültek, hiányzik róluk a kabin melletti árboc antenna, helyette az orra került egy késantenna. (Ez most nem az a változat lesz, hanem a korábbi. De lehet találni olyan képet is, amin késantenna van, Sidewinder pilon viszont nincs. És hasonló a helyzet a különböző dolgok pirosra mázolásával is: egyiken ilyen, másikon olyan…)

1971-ben a Bengáliában állomásozó pakisztáni légierő többszőr támadta a bengáli szabadságharcosok indiai területeken fekvő kiképző táborait, és rendszeresen zajlottak összecsapások a nyugat-pakisztáni határon is.

Mivel Nyugat-Pakisztán (mai nevén Pakisztán) nem ismerte el önálló államként Kelet-Pakisztánt (a mai Bangladest), ezért csapatokat vetett be a függetlenségért küzdő Awami Liga nevű mozgalom letörésére.
A megtorlás elől menekülő több millió bengálit India befogadta és támogatni kezdte szabadságharcukat. Pakisztán ezt provokációként értékelte és rövidesen kitört a háború a két ország között, miután 1971. december 2-án öt pakisztáni vadászbombázó támadást intézett az Agartala indiai város mellett fekvő repülőtér ellen. Másnap, azaz a háború első napján Srinagar, Avantipur, Pathankot, Amritsar, és Faridkot reptereit támadták, azonban India nemhogy nem szenvedett komoly veszteségeket, hanem délután ellencsapással válaszolt.

Az Indiai Légierő 32 harcirepülő századának 625 repülőgépe, valamint a haditengerészeti légierő további 3 százada állt szemben a 17 000 fős Pakisztáni Légierő (PAF) 12 századba osztott 285 repülőgépével.
Pakisztáni oldalon a Mirage III, F-104G Starfighter, F-86F Sabre típusú gépeken kívül 3 század F-6 vett részt a harcokban.

A PAF gépei képességeinek javítása érdekében kb. 140 módosításon esett át. Az 1971-es India-Pakisztán háborúban a típus 6 megerősített légi győzelmet ért el és a 3 db, egyenként 850 lövés/perc sebességre képes, 30 mm-es gépágyúja elég hatékonynak bizonyult az indiai páncélosok ellen.
A háború alatt a három pakisztáni F-6C század közel ezer bevetést hajtott végre és 5 gépet vesztett (kettő az indiai Szu-7-esek elleni légi harcban maradt alul, kettőt a földön semmisítettek meg, egy géppel pedig „baráti tűz” végzett).

Kína 1958-ban kezdte el gyártani a MiG-19-es kínai változatát, az exportra gyártott verziónál használták az F-6 típusjelzést. A gyártás még a kilencvenes évek közepén is folyt, jóllehet akkorra a gép már igen elavultnak számított.

Az F-6C típust a PAF Kamra bázisán állomásozó 15. ‘Kobra’ százada, a Samunghi támaszpontra települt 17. ‘Tigrisek’ és 23. ‘Karmok’ százada, valamint a Masroor repülőtérről üzemelő 19. ‘Sherdills’ százada repülte.

Gyakorlatilag szinte minden pakisztáni pilóta az F-6-tal vagy más kínai gyártású repülőgéppel kezdte repülési pályafutását. A nem különösebben kifinomult F-6C lehetővé tette, hogy a pilóták értékes tapasztalatokat szerezzenek sugárhajtású géppel, mielőtt áttértek a fejlettebb típusokra.

Az India-Pakisztán háború után 20 évvel két századnyi F-6-ost adományoztak Bangladesnek.
Egyes források szerint 1991 végén több mint 80 darab F-6C és 15 darab kétüléses FT-6 volt még aktív szolgálatban a PAF-nál.
Pakisztánban 2002-es kivonásáig állt szolgálatban az együléses változat.

Az 1:72-es KP makett

Bár a kétüléses szürke MiG-23 építése után megfogadtam, hogy „soha többet KP!”, valahogy mégis jó ötletnek tűnt megvenni egy makettező cimborám F-6C készletét és hozzá a Master kiegészítőt. Utóbbi elég sokat hozzáad a kész maketthez a réz pitot csővel és a szépen nyomtatott 30 mm-es gépágyúkkal.

A KP makettje tipikusan olyan, hogy megnyerő a dobozgrafika és az alkatrészek is tök jól mutatnak a kereten. Aztán építés közben jönnek a fekete levesek, hogy felb*sszák az ember vérnyomását… 😆

Jó, azért nem annyira tragikus a helyzet, mert pluszmunkával és néhány további kiegészítő (pl. normális kabintető) beszerzésével elég mutatós makett építhető belőle. És hát most, 2024-ben ez az elérhető legfrissebb szerszámmal gyártott 1:72 ebből a típusból, szóval ennél valószínűleg csak gyengébbek vannak, 25 évvel ezelőttről…

Ebből a készletből egyébként három pakisztáni gép készíthető el, köztük a dobozgrafikán megjelenő 10434 oldalszámú F-6C, amely a típus kivonása előtt kapott egy különleges festést és ma Karacsiban van kiállítva. Ezen kívül kapunk jelzéseket a Bangladesnek adományozott példányok közül a 7104-os oldalszámú géphez.

A makett a 2024. októberi tíznapos kihívás alatt készült el, azaz 10 nap alatt. A kihívásról bővebben ebben a cikkben olvashatsz.

1. nap

A KP kellemetlen szokása, hogy az öntőkereten nincsenek beszámozva az alkatrészek, mindig az útmutató elején levő képről kell kibogarászni, hogy pontosan hol is van a következő. Ezért azzal kezdtem, hogy leválasztottam azokat, amik nem fognak kelleni, a többit pedig kézzel beszámozgattam.

A részletek kidolgozását nem vitték túlzásba, sorja viszont szerencsére alig van rajta.
Elsőként a törzs, a szárnyak, a stabilizátorok és a pilótafülke alkatrészeit választottam le és előkészítettem őket a ragasztásra.

A kabintető egyetlen darabból van és nem illeszkedik pontosan. Ráadásul van benne egy nagyobb karc vagy öntési hiba, amit csiszolással és Tamiya polírozó paszták segítségével próbáltam eltüntetni. Végül bevontam egy réteg AK Gauzy agent-tel, ami az ilyen karcok eltüntetésére hivatott.

Kabinmaszk nincs a készletben, ezért Tamiya maszkolószalagból vágtam ki és ragasztottam fel rá, hogy több karcolást már ne gyűjtsön össze.

2. nap

Kifestettem a pilótafülkét és a futómű aknákat kékes szürkére, ahogy a KP útmutatója javasolja. Pontosabban csak az orrfutó aknáját jelöli ugyanolyan kékes szürke színnel, mint a kabint, a többihez nem ír semmit. Nem néztem utána, hanem gondoltam, hogy akkor a futóaknák is ugyanolyan színűek lehetnek.
Ez hiba volt.

A pilótafülke műszereit színes matricán kapjuk. A kabinra nem fordítottam nagyobb gondot, hiszen csukott kabintetővel terveztem megépíteni. Az pedig közepesen torzít, úgyhogy amúgy sem sok látszik belőle.

A jetek orrából sose szabad kifelejteni a horgászólmot, különben hajlamos lesz a fenekére billenni, ha nincs alapra ragasztva.

3. nap

A törzsfelek összeragasztása után kezdődött a szokásos küzdelem a gyatra illeszkedés eltüntetésével. A KP számos olyan kiváló lehetőséggel ajándékoz meg, amellyel fejleszthetjük a tömítő-csiszoló képességünket.

A törzsfelek ragasztását hátulról kezdtem, itt elég jól illeszkednek egymáshoz. (A fúvócsövek körüli burkolathoz viszont nem.) Az orr szekción egy kb. 1 mm-es rés marad, amit sztirol lappal pótoltam ki.
Ha leszedek ugyanennyit a pilótafülkéből, akkor valószínűleg össze lehetett volna passzintani, viszont akkor meg nem adta volna ki a beömlőnyílás körívét és akkor azt kellett volna csiszolgatni.

Sem a törzsfeleken, sem a két-két darabból álló szárnyakon nincs illeszkedést segítő csap, ezért könnyen elcsúszhatnak egymáson. A szárnyak sem passzolnak hibátlanul a törzshöz, ide is húzott szálat kellett betoldanom.
A stabilizátorok illeszkedését szintén tömíteni kell.

A szárnytőből ki kellett vágnom a műanyag gépágyút és egy 1,5 mm-es furatot kellett készíteni a réz Master alkatrésznek. Ennek az illeszkedését pillanatragasztóval igyekeztem a megfelelő formájúra alakítani.

4. és 5. nap

Sok-sok csiszolás után a negyedik napon jutottam el az első alapozásig, majd utána újabb javítókörök következtek. Vissza kellett karcolni az eltüntetett panelvonalakat, illetve volt olyan is, ami eredetileg is teljesen hiányzott a makettről. Ilyen például a törzsféklapok felett, a szárny kilépője és a segédbeömlők között végigfutó hosszú vízszintes panelvonal:

A panelvonalak visszakarcolásához Olfa tűt, Tamiya és Trumpeter karcolószerszámokat használtam. Sok kör- és ovális alakú fedél olyan helyen van, amihez a fém sablont nem tudtam elég közel tenni, de a Discord-on kaptam a fiúktól egy jó tippet erre: a fém sablon segítségével dymo szalagból kivágtam a megfelelő mintát és ezt a merev öntapadós szalagot ragasztottam a géptörzsre sablonnak.

A tömítésekhez egyébként sztirol lapot, húzott szálat, pillanatragasztót, Tamiya basic putty-t és Mr. Surfacer 1000-et használtam, utóbbit az alapozáshoz is.

6. nap

A végleges alapozás után elkezdődött a festés. Először is korrigálnom kellett a hibás színválasztást, mert a fotók áttanulmányozása után egyértelművé vált, hogy a kerekek nem szürkék, hanem tipikus orosz-zöldek; a futómű aknái és ajtajainak belső fele pedig egyszerű szürke és nem a pilótafülkével azonos kékes szürke színűek.

A repülőgép alsó felületét enyhén világosított Mr. Hobby H308 világosszürkére fújtam. (Ez majdnem ugyanolyan, mint az alapozáshoz használt Mr. Primer Surfacer 1000, úgyhogy a fotón ebből nem sok látszik.)
Gyanítom a kínaiak sem variáltál ezt túl, úgyhogy a futóaknák is ugyanezt a színt kapták a kékes szürke helyett.

Az apróbb alkatrészek ideiglenes rögzítését úgy szoktam megoldani, hogy fekete színű Ammo maszkoló putty-t teszek egy műanyag fedélbe és a festés idejére abba helyezem el az alkatrészeket. Ez megfelelően rögzíti őket, utána viszont könnyedén és nyom nélkül kiszedhetők belőle.

7. nap

A felső álcázószínek egyike a Mr. Hobby H307. A másik színnek a H305-öt javasolja a KP, ez viszont túl szürke. Ezért kevertem hozzá többféle kéket, zöldet, pirosat és fehéret. Az arányokat nem tudom pontosan, de így már nagyjából közelít a pakisztáni kékesszürkéhez.

Az álcázóminta maszkolásához BluTack ragasztógyurmát és Tamiya maszkoló szalagot használtam. Itt-ott volt pár kisebb átszóródás, ami könnyen javítható. Ha pedig nem festékes kesztyűvel fogdosnám össze az orrát, akkor még kevesebbet kellett volna javítani. 😅

8. nap

Következett a repülőgép elhasználódásának imitálása olajfestékekkel. Néztem a pakisztáni gépekről letöltött fotókat és nagyjából ahhoz hasonlóan kentem fel a barnával kevert kékes szürkét. Kb. fél óra pihentetés után ledörzsölgettem a felesleget csiszolószivacs hátsó felével és száraz fültisztító pálcikával. Ahol nem fértem hozzá, ott white spirit-be mártott ecsetet használtam az olajfesték visszatörléséhez.

Ezzel a pepecseléssel majdnem el is ment a nap, de este még megfújkáltam a panelek közepét az alapszín fehérrel fakított keverékével, majd az egészet átködöltem, hogy visszavegyek a kontrasztból.

9. nap

Az utolsó előtti napot lakkozással kezdtem. A makettet bevontam Mr. Color GX100 fényes lakkal, hogy ez megvédje az olajfestéket és könnyebb legyen majd a matricázás. Ennek a lakknak elég 2-3 óra száradás ahhoz, hogy elég jól kikeményedjen és lehessen már dolgozni rá.
Az optimális persze a 48 óra pihenő lenne, de az most nem adott.

Délután felragasztottam rá a matricákat. Ezek nem túl hálásak, mert elég sérülékenyek (az egyiket el is szaggattam véletlenül) és a nyomtatás minősége sem a legjobb. Kellemetlen tulajdonsága, hogy azonnal felragad oda, ahova rakom, nem sok lehetőséget hagy a helyes beállításra, ezért Mr. Mark settert tettem a matricák alá.

Szerencsére elég gyorsan megszáradtak, úgyhogy este neki tudtam állni a panelvonalak befuttatásának. Ehhez Tamiya enamel festékekből kevertem ki híg sötétszürkét, amihez hozzáadtam egy kevés barnát.

A panelvonalazás technikájáról elkészítettem egy külön videót, amiben pontosan megmutatom, mit hogyan használok. Ez elérhető már a YouTube csatornámon, illetve itt is egy külön cikkben.

Lakkozás után, de még panelvonalazás előtt befestettem pirosra azokat a részeket, amik pirosak lehettek. A pakisztáni gépeken ez elég random, úgy tűnik teljesen rendszertelen, hogy melyik gépen festették pirosra például az indítósínek belépőélét és melyiken nem; melyiken színes a pitot cső és melyiken nem.
Minden változatból van ilyen is, olyan is.
Ami viszont szinte mindegyik gépen egységes: a repülőgép orrán levő fedél gyorszárjai mindegyiken piros színű. Ez is olyan oroszos jellegzetesség, a MiG-15-ös és a MiG-17-es minden verzióján is jól látszik.

Pirosra festettem az előző napon acélszínűre fújt póttartályok orrát is. A tartályokat a géppel együtt lakkoztam le, mert nem szerencsés maszkoló szalagot ragasztani közvetlenül a sérülékeny fémszínű festékre. (Van, ami bírja, de a legtöbb nem.)

Póttartályokból is használtak olyat, ami az álcázószíneket viselte (piros orral és anélkül is), meg volt ilyen natúr fémszínű is. Utóbbit választottam, hogy ne legyen annyira szürke az egész.

10. nap

Az utolsó „nap” az igazából csak néhány óra, hiszen 10 óra 10 perckor ér véget a kihívás, addig kell befejezni. Ezért korán keltem, felragasztottam a futómű ajtajait, az antennát és a pitot csövet, majd Mr. Color GX114 matt lakkal fújtam le a makettet. Ez még a GX100-nál is gyorsabban megszárad, mert elég csak vékonyan fújni ahhoz, hogy kellően matt legyen a felület.

A matt lakk előtt kimaszkoltam a kiömlőnyílás burkolatát, mivel az fém színű és a fém festéket jobb fényes felületre fújni. De ezt már tényleg az utolsó percekben, 10:02-kor csináltam. 😅
A Mr. Hobby H76 burnt iron szín pillanatok alatt megszárad, ezzel nem volt gond. Lekerült ez a maszk is, majd gyorsan a helyére pattintottam a póttartályokat és a fényes AK Xtreme metal 486 jet exhaust festékkel lefújt gépágyúcsöveket – és ezzel 10:09-re kész is volt a makett.

Videó az F-6C makett elkészítéséről

További makettépítős videó a YouTube csatornámon!

Végül pár kép a 10 nap alatt elkészült pakisztáni F-6-osról:

Forrás: War Machines Drawn, Hadtörténelem, wikipédia, Aranysas 2021/1, PAF Secont to none 2020 07

Tulajdonképpen teljesen elégedett vagyok a végeredménnyel.
Remélem tetszett neked ez a cikk, de ha nem, akkor írd meg nekem, mitől lehetne jobb.

Ha igen, akkor

• oszd meg kérlek, hogy másokhoz is eljusson,
• iratkozz fel az ingyenes hírlevelemre, hogy ezentúl mindig értesülj a friss cikkekről,
• kövesd a nemrég indult YouTube csatornámat, ahova szépen lassan felkerülnek a felvett videók,
• és ha kérdésed van vagy kedvet érzel a következő kihíváshoz, akkor csatlakozz hozzánk a Discord-on!
• Nézd meg a többiek 10 nap alatt befejezett munkáit, vagy olvasd el a korábbi cikkeinket is.

Köszi a figyelmet! 😊

A kiegészítők nélküli alapmakett értékelése:

Értékelés:	5/3,2
Kidolgozás, részletezés:	★★★☆☆
Illesztés, építhetőség:	★★☆☆☆
Matricaválaszték:	★★★★☆
Ár/érték arány:	★★★★☆

---

Ha szeretnéd követni ezt a blogot, azt megteheted a Facebook-on is, de a legjobb, ha az email címeddel feliratkozol a friss posztokra. Előre is köszönöm, hogy feliratkozol a blogomra:

Legyél Te is a blog rendszeres támogatója!