Eduard 1:144 Spitfire Mk.IXc

Sajnos a már nem kapható készletek közé tartozik az Eduard 4432 számú Naši se vracejí Quattro Combo kit-je is, ami négy Spitfire maketthez tartalmaz alkatrészeket és matricákat.
Én nem voltam a típus akkora rajongója, hogy mindjárt négyet is megvegyek belőle, de Oláh Mátyásnak köszönhetően hozzám került egy megépítendő példány.

Ezekben nincs pilótafülke, ezért az Eduard őszi akciójában megvettem az Mk.IX verzióhoz való 144006 számú maratott réz kiegészítőt, ami tartalmaz egy előfestett kabint, féklapokat és futóakna ajtókat. Aki nem szereti az előfestett rezet, annak opció lehet a Brengun BRL144070 számú feljavító készlete, ami ugyancsak tartalmaz Spitfire Mk.IX kabint.

A festési minták közül Tomáš Vybíral gépét, a 312. század VY lajstromú Spitfire-t választottam. A fotó alapján ez a gép néhány helyen kisebb-nagyobb mértékben eltér a szabályos „A” sémától.

A festési útmutatón nagy összevisszaság van, el vannak cserélve a színekhez tartozó számok. Helyesen ezeket a színeket érdemes használni:

• Mr. Hobby H309 (FS34079) a futóaknákba és az ajtók belső felére,
• Mr. Color C361 Dark green (BS641) az álcázószín zöldje,
• Mr. Color C362 Ocean grey az álcázószín szürkéje,
• Mr. Color C363 Medium Seagray (BS637) az alsó szürke és
• Mr. Color C368 Sky (BS381C/210) a légcsavarkúp és a hátsó csík színe.

Fel volt adva a lecke rendesen, Oláh Matyi ugyanis nagyon komoly kis munkákat készített a Quattro Spitfire kitből:

Össze kellett kapnom magam rendesen, hogy a némi maláta alapú üdítőért cserébe megkapott darab ne szégyenkezzen ebben a kiváló sorozatban… 😅

Vágjunk bele… DE NE ÚGY!!

Ha már megvettem az előfestett réz kabint, akkor szeretném láthatóvá is tenni, tehát nyitott kabinnal terveztem elkészíteni a makettet. Azonban rá kellett jönnöm, hogy az apró, fröccsöntött kabintető annyira vastag, hogy hátrahúzva nem fog aláférni a hátsó darab.
A megoldás megint csak az volt, mint az F-16-os esetében: vákuumformázott kabintetőt kellett beszerezni hozzá.

Az Eduard más készleteiben a Mr. Hobby H312 zöldet (FS34227) javasolja a kabin belső színnek, azonban az előfestett alkatrészek színe eléggé különbözik ettől. Kb. 25-30% fehéret, szürkét és egy pici H25 kéket adtam hozzá, hogy közelítsen az előfestett színhez:

A Spitfire törzsének bal oldalán van egy lefelé nyíló ajtó, ennek segítségével könnyebben mászik ki a pilóta a kabinból. Ezt kivágtam a törzsből, a műanyagot pedig elvékonyítottam. A művelet közben sajnos kicsit „beleflexeltem” a törzsbe is, így ezt javítani kellett…

Ahogy a TIE Fighter építéséhez, a Spitfire-hez is egy csomó segítséget kaptam Dobó Janitól.

Tőle tudom, hogy az ajtón levő piros rúd az egy feszítővas volt, melyet az Mk.I late verziótól tettek be a gépbe. Ugyanis az angliai csatában sok pilóta annak következtében veszette életét, hogy nem tudta időben elhagyni a Spitfire kabinját.

Az Eduard maratott kiegészítője tartalmazott egy ajtót, azt azonban elhagytam valahol, ezért újra kellett gyártanom. Ehhez szirol lapot és Yupo szintetikus papírt használtam. Ez utóbbi anyag fólia vékonyságú, könnyen vágható, mégis nagyon ellenálló, „téphetetlen papírnak” is nevezik.
Korábban az ilyen alkatrészeket pezsgősüvegekről nyert vastagabb alufóliából gyártottam le, de ha nem kell meghajlítani az alkatrészt, akkor inkább a Yupo papírt veszem elő.

Az egyik Facebook csoportban (amelyikben „komolyan beszélünk” az 1:144-esekről) felhívták a figyelmem, hogy az ajtóban levő feszítővas csak a háború után kapott piros színt. Ezért a piros pajszert leszedtem és egy ajtóval azonos színűt tettem a helyére. Ez az öntőkeret láng felett húzott szálából készült.

A repülőgép hasán levő légbeömlőt egybe öntötték, ezért azt érdemes kifúrni. Itt ugyancsak sikerült a fúró tokmányával nem kívánt helyen is megköszörülnöm a törzset (1:144-ben makettezni már csak ilyen…), úgyhogy az előző hibához hasonlóan ragasztóval feloldott műanyag betoldásával és tömítéssel elvégeztem az így keletkezett pluszmunkát.

A maratott kiegészítőből teljesen kimaradt a célzókészülék, így azt scratch-ből készítettem el.
A fejtámla „pogácsája” csak egy fekete folt a rézlapon, úgyhogy azt is érdemes legyártani vastagabb húzott műanyag szál egy szeletéből. A fejtámla mögül hiányzó oxigén- és sűrített levegő tartályok szintén ezzel a módszerrel készültek el.

Erről rajtam kívül kizárólag e cikk olvasói fognak csak tudni, mert a kész maketten az égvilágon semmi nem látszik abból, ami az ülés mögött van. 😅

A Spitfire további feljavítása

A törzsfelek összeillesztése után igényelt egy kevés tömítést és csiszolást a Spitfire, de nem vészes. Az alapozás után elkészítettem a repülőgép szegecselésének imitálását. A kicsi méretből adódóan ezen sűrűbben vannak a sorok, mint a valódi gépen, viszont nagyon sokat dob a makett megjelenésén, úgyhogy érdemes ráfordítani az időt.

Az Eduard fotomaratott készletében megtalálhatók a szárnyféklapok is. Ezek pneumatikus működtetésűek voltak és két állásuk volt: féklap kint, illetve féklap bent; nem volt köztes pozíció. A féklapok a szárny alsó felületéből nyílnak, a felső rész marad fixen. Ahogy a féklap nyílik lefelé, úgy emelkedik ki a szárny felső részéből a két flaps indikátornak nevezett kis berendezés. Ez ad visszajelzést a pilótának, hogy a féklap kinyílt:

1:144-ben ez egy kb. 1 x 2 mm-es alkatrész, amit húzott szálból és a fent említett Yupo papírból gyártottam le. (Összesen négyet, mert kettő ezekből is elpattant valahova oda, ahonnan sosem térnek vissza az ilyen apró alkatrészek.)
Ezeket csak festés után ragasztottam a helyükre, ahol előzőleg kimartam egy kis mélyedést a szárnyak felületén. A szárny alsó részéből szintén le kell csiszolni a lemez vastagságának megfelelő anyagot.

Festés előtt szürke Mr. Surfacer-rel alapoztam, ezután megfestettem a gép alját, majd a légcsavarkúpot és a törzs hátsó részén körbefutó csíkot. Alulra felkerültek az inváziós csíkok fekete-fehér maradékai, majd kimaszkoltam a gép alját és a szárnybelépőket, amelyek később sárga színt kaptak.

Festés és weathering

Sajnos ennél a pontnál több mint egy évre félretettem a makettet, ezalatt végig rajta volt az alsó szürke színt kitakaró maszkoló. Amikor újra elővettem, azt hittem a szalagról leváló ragasztónyomokkal lesz tele, vagy pár helyen feltépi majd a festést.
Meglepő módon ennek ellenkezője történt: semmi komplikáció nem volt, olyan simán el lehetett távolítani a maszkoló szalagot, mintha nem is egy évet, hanem csak egy órát lett volna rajta. De szerintem ez a szerencsés kivétel csak, egyébként senkinek nem ajánlom, hogy sokáig maszkolóanyagot hagyjon a maketten.

A foltok maszkolását BluTack gyurmával végeztem. A maszk eltávolítása után néhány helyen korrigálni kellett a szürkét, máshol viszont jótékonyan eltakarja majd a felségjel a hibákat.

Matricázás után a panelvonalakat alul barnásszürke, felül sötétszürke és sötétzöld enamel festékkel folyattam be, majd lezártam az egészet matt lakkal.

A matricák egyébként nem tapadnak valami jól, igénylik az olyan doppingszereket, mint a Mr. Mark setter és a Tamiya Mark Fit. A matt lakkrétegre egy kevés barnás olajfestéket vittem fel, majd ecsettel és fültisztító pálcikával visszatöröltem a panelek szélei felé. Ebben a méretarányban nem érdemes ezzel sokat foglalkozni, mert nagyon könnyű túltolni még ezen a gépen is.

A fémes kopást egy ezüst színű tömör grafitrúddal vittem fel a matt lakkra. Fényes vagy félfényes felületre nem igazán fog. Mivel nagyon puha, ezért közben gyakran szükséges hegyezni.
Instagramon kérdezték, hogy milyen márkájú ceruza ez, de igazából fogalmam sincs, egy teljesen noname egyszerű ezüst színű grafitrúd.

Főleg a személyzet tevékenysége nyomán a szárnytőben jobban kopó területekről „koptattam le” több festéket, valamint a gyakrabban kinyitott panelek (fegyverzet és rádió borításának) környékén koptattam kicsit.

Ez után híg barnásfekete festék vékony ködölésével füstnyomokat fújtam a kipufogó és a géppuskák mögé. A Spitfire korai változatain volt inkább megfigyelhető, hogy a forró kipufogófüsttől fémig leégett a festék egy csíkban a törzs oldalán, de az Mk.IX-re ez már nem volt annyira jellemző, úgyhogy ide elegendőnek láttam ezt egy kis koromcsíkot.

Végül a helyére került a légcsavar, a futómű, a szélvédő és a kabintető, valamint a két apró fékszárny indikátor. Csináltam róla pár képet, még mielőtt felragasztom az antennát és az alapra kerül a Spit:

A makett alapja

„Spitfire IX maintenance” – ez a neve a Brengun maratott réz kiegészítőjének (mindenről Scalemates link most is a cikk végén), amelyből a sárga kerékbak, a falétra és a „sétálóléc” készült. Utóbbi arra való, hogy a szerelők a szárnyra terítve ezen járkáljanak.
Mivel a jobb szárny egy pontján volt egy kis szépséghiba, nagyon örültem neki, hogy ezzel a sétálóléccel végre én is alkalmazhatom a tankosok „sarazd be/ponyvázd le” megoldását. 😄

Az alapnak egy Ironstone Olde Country Castles teás szettet vásároltam a Galéria Savaria online piactéren. A porcelán angol gyártmányú és egy brit várat ábrázol. Ez a kék minta tipikusan brit.

A talajt és a füvet egy hétköznapi sztirol lemezre készítettem el és azt ragasztottam be készen a csészébe építési ragasztó segítségével. Ez egyszűen hangzik, de nekem nem volt az. 😅
Szabályos kört kivágni nem volt nehéz, csak a csésze belül nem szabályos kör keresztmetszetű. A másik kihívás az volt, hogy nagyjából mégis csak vízszintesen ragasszam fel a helyére. Mivel nem ragadt meg, így próbálkozhattam többször is…

A talaj AK Dark Earth Wargame Terrain kencéből készült, a fű meg valamilyen statikus fűkeverék.
Ez volt az első makettem, amelyiknek előbb készült el az alapja, mint maga a makett.

A kiegészítők nélküli alapmakett értékelése:

A projekt adatlapja a Scalemates adatbázisban

További projektjeim

Ha szeretnéd követni ezt a blogot, azt megteheted a Facebook-on vagy Instagram-on is, de a legjobb, ha az email címeddel feliratkozol a friss posztokra. Előre is köszönöm, hogy feliratkozol a blogomra: