Makettezés

Repülőgép-makettépítő blog

14 máj

Dragon 1:144 A-6E Intruder – Bogárképű betolakodó

Legalább 6 évig vadásztam erre az 1:144-es A-6E kitre, amikor eBay-en sikerült végre elfogadható mértékű postaköltség, valamint vám- és adóteher megfizetésével hozzájutnom.

Makettező életem elején megépítettem már ezt a kitet és akkoriban a Dragon jó márkának számított. Később a kislányom azonban körömlakkal feljavította a gépet, illetve lassan elkoptak róla a függesztmények és a futómű is… Életszerű igény volt tehát megépíteni újra.

Amikor először láttam az Intrudert, azonnal megkedveltem a bogár-szerű fizimiskája miatt. Volt is már róla egy cikk itt a blogon, az 1:72-es méretarányú légi utántöltő változatot Ulicska Gábor építette meg: Italeri 1:72 KA-6D Tanker Intruder

2023-ban megjelent végre a Trumpeter évekkel ezelőtt beharangozott készlete, úgyhogy én is beszerzek majd egyet 1:72 méretarányban, először viszont az 1:144-es kitet építem meg.

Mivel ez egy régi (’90-es évek elején kiadott) készlet, ezért az eladó is jelezte, hogy a matrica felett már eljárt az idő, érdemes új után nézni.
A megoldást a Paulus Victor kínálta. Ez nem az egyik római pápa neve, hanem egy horvát cég, akik kiváló minőségű matricát gyártanak. Az Intruderhez a PV-003-144 katalógusszámú ‘Desert Raiders part 3’ készletük való, ami egy F/A-18-ashoz is tartalmaz jelzéseket.

Mielőtt rátérünk a matricázatra, vegyük észre, hogy ezen a 30+ éves 1:144-es maketten már vékony, vésett panelvonalak és szegecsek voltak (kattintásra nagyíthatók a képek):

Bár az alkatrészek kissé vastagok (különösen a belépő és kilépő élek, beömlőnyílások, fúvócsövek), azért akkoriban még az is hétköznapinak számított, ha egy 1:72-es repülőmakett pozitív panelvonalakkal jelent meg.

A horvát matricagyártó teljesen lenyűgözött

Először is a matricájuk kiváló minőségű, Cartograf színvonalú a Paulus Victor nyomtatása. Éles, kontrasztos, az apró feliratok is megfelelően olvashatók. Maga a matrica leheletvékony, ami az 1:144-es méretarányhoz elengedhetetlen.

Alap, hogy van hozzá egy átlátható, színes útmutató, amiből egyértelműen kiderül, melyik matricának hol a helye.

Ezen felül adnak egy részletes leírást arról is, hogyan használd a vizes matricát a legjobb végeredmény eléréséhez. Ennek segítségével a kezdők is könnyen elboldogulnak vele.

Haladó makettezők számára mellékelnek rajzokat, amelyen bejelölték, hogy az alapmakett hol tér el attól az állapottól, amilyenben a gépek részt vettek a Sivatagi vihar hadműveletben, amikor ezt a külsőt viseleték. Na ilyet még nem láttam egyetlen matricagyártótól sem, különösen nem 1:144-es méretarányban.

A leírás alján linkeket és könyvcímeket találunk, amelyekből megfelelő referenciát lehet gyűjteni a munkához. (Ezeket megtalálod a cikk végén, a forrásoknál.)

Bónuszként egy színes vinyl matricát is kapunk, ami a Sivatagi vihar hadművelet 30. évfordulójára készült (2021-ben).

Mivel fel akartam használni a Paulus Victor matricaívről az F/A-18-ashoz való jelzéseket is, ezért vettem egy Platz kitet, ami két Hornetet tartalmaz. Hogy ne legyenek teljesen egyformák, az egyikhez beszereztem a RetroWings-től felhajtható szárnyakat és kitérített féklapokat. De „ha már rendelek”, akkor ne csak egy dolgot, hanem vettem az Intruderhez pilótafülkét is, mert a Dragon-é nagyon elnagyolt.
És ha már lesz benne normális kabin, akkor legyen szép vékony vákuum kabintető is persze…

A kit eredeti pilótafülkéje eléggé elnagyolt, két kis muksó üldögél benne két széken. Akkoriban ez még teljesen jó volt, de sajnos vannak gyártók, akik 2020 után is képesek még kabin nélkül legyártani a makettet…
Az eredeti fülkét tehát eltávolítottam, de a vágás kicsit nagyobbra sikerült, így szükség volt némi Tamiya Epoxy Putty-ra is a hézag eltűntetésére.

Mivel a kabintető nyitva lesz, így jó lett volna a szívócsatorna külső burkolatáról lehajtható lépcsőt is legyártani. Ezt viszont sehogy nem tudtam elkészíteni ebben a méretben, mert ezek nem csak sima lépcsőfokok, hanem kapaszkodóként vannak kialakítva, de 1:144-ben ez olyan pici, hogy én ezt nem tudom megcsinálni.

A szívócsatorna oldaláról hiányzó segédbeömlőket viszont érdemes elkészíteni, valamint legalább elvékonyítani az anyagot a hajtómű ki- és beömlő részein. A makett illeszkedése a korához képest jónak mondható: ad ugyan némi munkát, de nem vészes.

A törzsféklapok mögött, a vezérsík előtt van az ECS rendszer levegőbeömlője, ami szintén hiányzik a gép tetejéről. Ezt sztirol lapból és öntőkeretdarabból gyártottam le. Méghozzá úgy, hogy az öntőkeretet először kifúrtam, majd utána nyújtottam meg láng felett.
Azt hittem nehéz lesz és el fogom égetni a csövet párszor, de elsőre sikerült ugyanúgy, mintha sima öntőkeretdarabot nyújtanék el.

A RetroWings kabinja pontosnak tűnik, a nagyobb műszerek a helyükön vannak, a kisebbeket kézzel lehet felfestegetni. A katapultülések is sokkal szebbek, mint a kitben kapott darabok.

A vákuumformázott szélvédő és a kabintető rögzítése problémát okozott, ezek ugyanis kicsit „terpesztenek”, ezért óvatosan összébb nyomva kell felragasztani őket a helyükre. Megpróbáltam Tamiya Extra Thin Cement-tel két ütemben rögzíteni, de nem vált be, mert lepattant. Az Ammo Ultra glue is biztonságosnak tekinthető, mert nem bántja a műanyagot és átlátszóra szárad, viszont olyan lassan köt meg, hogy azzal sem sikerült.
Maradt hát a kockázatos pillanatragasztó gél, ami szépen meg is fogta és szerencsére most nem támadta meg az átlátszó darabokat. A szélvédő körül (is) sokat kellett tömíteni.

Jobb oldalon a kithez eredetileg kapott ülések és figurák

A festés rétegei az alábbiak szerint épülnek fel: Mr. Finishing Surfacer 1500 szürke alapozásra felvittem az alapszíneket Mr. Hobby H307 és H308 színekkel. A sötéttel koszolt területekre sűrűbb kék és sötétszürke olajfestéket pacsmagoltam fel ecsettel. Ezt vizes 2000-es polírpapírral átcsiszolgattam, majd kapott egy vékony réteget a fedőszínekből, ami fixálja az olajat.
Szivaccsal fehér akrilfestéket pempeltem fel, majd egy újabb „koszréteg” került fel a panelvonalak mentén, ezúttal hígabb szürke olajfestékből. Ismét lepolíroztam a felesleget vizes 2000-es papírral, majd Mr. Hobby H305 szürkével felkerültek a „sétálócsíkok” a géptörzs tetejére, a szárnytőre és a stabilizátorra. Szivaccsal ezt is átnyomkodtam egy hígabb, sötétebb szürkével, majd az egészet lezártam GX100 fényes lakkal.

A „sétálócsíkok” matricaként is megtalálhatók az íven, de mivel nem túl bonyolult a formájuk, jobban néz ki felfestve.

A USS Saratoga VA-35 ‘Black Panthers’ századában szolgáló 161232 szériaszámú Intruderről nem sok fotót találtam a neten. Viszont az 1991-es fotókon úgy tűnik, hogy a radome (vagyis a gép orra) sötétszürke és nem homokbarna FS33613, mint ahogy a Paulus Victor festési útmutatója javasolja, ezért ezt Mr. Hobby H305 (FS36118) szürkével festettem meg, majd visszaködöltem H307 színnel.

Fegyverzet

A Dragon készlete 1 db 300 gallonos póttartályt és 12 db leginkább Mk 20 Rockeye-re hasonlító bombát tartalmaz. Az Intruder ezekből 6-6 db-ot tud hordozni a külső- és 5-5 db-ot a belső pilonokon.

Az F-15E készletből megmaradt 2 db lézervezérlésű GBU-10 bombát a külső sínekre függesztettem fel. Arról nincs fotóm, hogy ez a gép repült-e ilyen konfigurációval, de technikailag lehetséges, taktikailag is elfogadható és bőben a 8 tonnás fegyverterhelhetőségen belül van, úgyhogy miért ne.

2 db GBU-10 a Talált Dolgok Fiókjából

A GBU-10-es lényegében egy lézeres vezérlővel felokosított 907 kg-os Mk 84 repesz-romboló bomba, ami 38 cm acélt és 3 m betont képes átütni, ezért nehéz páncélzatú járművek, valamint hidak és épületek ellen vetik be. Teljes súlya 1162 kg.

A festéséhez Mr. Hobby H78 olive drab színt ajánl a Revel, de nekem ilyen nem volt itthon, úgyhogy H52 olive drab lett. Kicsit megpacsmagoltam égetett umbrával, hogy ne úgy nézzen ki, mint egy darab műanyag. A sárga csíkok maradék matricákból vannak.

Az Mk 82 egy nem irányított 222 kg-os kazettás bomba, amit könnyű- és közepes páncélzatú járművek, valamint élőerő ellen alkalmaznak nappal, tiszta időben vagy földközelben. Ezeken a felszállás előtti utolsó pillanatig piros kupak és RBF szalagok vannak, de ezeket most nem akartam legyártani. (Tudok ilyet, az F-15-öshöz csináltam már, de most inkább nem.)

A függesztmények és a futóakna ajtajai elég zsúfoltan útban vannak egymásnak, erre jól emlékszem még az első Intruder építésének idejéből. Most azt a sorrendet választottam, hogy először a kisebb bombákat ragasztottam fel külön a tripla indító rack-ekre. Utána helyére került a középső póttartály, majd a külső sínekre a GBU-10-esek. Ez után ragasztottam fel a futóakna ajtókat és végül a két komplett rack-et az 5-5 db Mk 82-essel a belső sínekre.

Hozzá kell tennem, hogy ezalkalommal sem ment simán… Mivel az Mk 82-esek csak nagyon kicsike felületen ragaszthatók a rack-hez, azért hamar elkezdtek lepotyogni róla. Az volt a legjobb választás, hogy leszedtem és megcsapoltam mind a tízet, majd ezek segítségével ragasztottam vissza őket a rack-re. Így már stabilabban tapadtak a helyükre.

Balra a 2003-ban épített első példány, amit kislányom 3 vagy 4 éves korában „csajosított”

Alap és figura

A gép mellett álló operátort Viktor barátom nyomtatta nekem valahonnan. A sisakja szintén az F-15E-hez vásárolt csecsebecsékből megmaradt Roland Gamper gyártmány.
A hordozófedélzet kialakításához a Brengun rögzítő elemeit használtam fel. (Egyébként az összes termék össze van szedve a Scalemates adatlapon, aminek a linkje ezúttal is a cikk végén van.)

Mivel a USS Saratoga hordozót 1994-ben kivonták, így az aktív éveiből nem maradt fenn olyan nagy felbontású felülnézeti felvétel, ami alapján könnyebben le lehetne makettezni, hogy pontosan hol voltak elhelyezve a fedélzeten a rögzítési pontok.

Segítségemre volt egy 2014-es videó, valamint a seaforces.org fotói. Ezek alapján nagyjából be tudtam jelölgetni a hajó blueprint-jén, hogy hol voltak a rögzítési pontok. A képeken azt figyeltem meg, hogy az Intrudereket legtöbbször a leszállófedélzet jobb oldalán helyezték el. Egy méretarányos A-6-ost illesztettem a rajzra és az látszik, hogy lehajtott szárnyakkal egy gép biztosan elfért a két lift között. Nagyjából ezt a területet lőttem be az alapnak.

A képet átméreteztem 1:144-re, majd kinyomtattam és átjelöltem a vonalakat, valamint a rögzítési pontok helyét egy műanyag lapra. Az alap a „szigetnek” nevezett toronyhoz közelebbi lift előtti- és a leszállópálya közötti teret foglalja be. A szaggatott vonal ezen a szakaszon nem párhuzamos a pálya szélét jelző vonallal. Egykoron piros-fehér volt, de később a piros teljesen kikopott belőle.

A 11,5 x 11,5 cm-es alapra 85 db rögzítési pont kerül. Ezek 15-20%-a a további műveletek során kiesett és pótolni kellett, de szerencsére a Brengun rézlapon van elegendő.

Az A-6 Intrudernek (de főleg a belőle fejlesztett EA–6B Prowler-nek) elvitathatatlan szerepe van az elektronikai hadviselés történetében, különös tekintettel az ellenséges erők radarjainak zavarására és felderítésére.
Szerettem volna e szerepkörét megjeleníteni valamilyen módon, ezért az alapba nyomtatott áramköri lemezeket építettem be. Ezek a panelek és az alap többi eleme is a helyi elektronikai hulladéklerakóból van, bontott eszközöket hasznosítottam újra ilyen módon.

Nekem ezzel véget értek a „meg akarom építeni újra” kitek, nincs már több olyan, amit valamikor korábban összeraktam, és szerettem volna megismételni a mai tudásom szerint is. Az A-6E Intruderen kívül ilyen volt a legelső makettem, az Academy F-4E Phantom II (erről nincs blogposzt), a Revell Hawker Hunter és a TF-104 Starfighter is, ajánlom azokat a cikkeket is.

Forrás: airhistory.net, airfighters.com, seaforces.org, Squadron signal – Walk Around 02, Warbird Tech 33, Verlinden Lock On No. 20

A kiegészítők nélküli alapmakett értékelése:

Értékelés:5/3
Kidolgozás, részletezés:★★★☆☆
Illesztés, építhetőség:★★★☆☆
Matricaválaszték:★★★☆☆
Ár/érték arány:★★★☆☆

Ha szeretnéd követni ezt a blogot, azt megteheted a Facebook-on vagy Instagram-on is, de a legjobb, ha az email címeddel feliratkozol a friss posztokra. Előre is köszönöm, hogy feliratkozol a blogomra:
Iratkozz fel

Nézd meg ezeket is: