Hasegawa 1:72 F9F-2 Panther – Just for fun

Április első hétvégéjére szervezték „Just For Fun” jeligére az I. Felvidéki Online Makett Versenyt. A szabályok szerint április első napján 18:00-kor indult az építés és 4-én reggel 8:00-ig, azaz 60 óra alatt be kellett fejezni a makettet.

A családomtól tavaly Karácsonyra kapott 1:72-es F9F-2 Panthert állítottam ki a feladatra. Ez a Hasegawa egy elég régi, 1978-as készletének újradobozolt változata, melyből a NAVY sötétkékes-, illetve világosszürke+fehér gépe építhető meg.

A kit illeszkedése nagyon szép, alig kellett csak tömíteni pár kisebb rést. Sorja szinte egyáltalán nincs rajta és sokkal jobban illeszkedik, mint ahogy a kora alapján elvárható tőle. Messze könnyebben építhető néhány újabb KP gyártmánynál is.
A makett kidolgozása hagy némi kívánnivalót maga után (különösen a teljesen részlettelen futóaknák), viszont teljesen jó alapot jelent egy komolyabb feljavításhoz.

Első 24 óra

A kit egyszerű, kevés alkatrészből áll, jól lehet haladni vele. Este 11-re elkészült a „sofőr” munkahelye és összeragasztottam a sárkányt.

Éjjel összecsiszoltam a ragasztási illesztéseket és ahol kellett, használtam egy kis surfacer-t az illeszkedések finomítása és nemkívánatos rések eltűntetésére.
Szombat reggel ezt lecsiszoltam és a panelek újrakarcolása előtt kapott egy réteg Mr. Finishing Surfacer-t.

6 db HVAR rakéta van a kitben, de a fegyverzettel nem foglalkoztam, mert nem igazán szépen kidolgozottak, illetve a fehér színű, piros fejű rakétákkal már túlságosan „bazári” hatású lenne az egyébként piros-fehér mintával díszített gép.

Második 24 óra

Egy nappal a kezdés után szinte alig haladtam a reggeli állapotokhoz képest. A szombati nap nagy részében újrakarcoltam, majd kijavítottam, aztán ismét újrakarcoltam a makett egyes részeit.

A törzsféklapokat kívül-belül sárgára fújtam, majd megfestettem a piros részeit. A borítás külső felét lecsiszoltam, így csak a furatokban maradt festék. A lemez többi része megkapta a kékesszürke fedőszínt.

Egy ilyen versenyen nincs idő nagyobb átalakításokra, de annyi belefért, hogy a gép orráról levágtam a fegyvercsöveket imitáló rudakat és injekciós tűvel helyettesítettem azokat. Az orrkúpot átfúrtam és Tamiya epoxy putty-val béleltem ki. Kívülről ebbe nyomkodtam bele a lefűrészelt tűdarabokat.
Ez a módszer lehetővé tette, hogy pontosan beállítsam a csöveket és amiatt sem kellett aggódnom, hogy esetleg látható nyomot hagyna a pillanatragasztó. Ráadásul a csöveket sem kell precízen méretre vágni, mert igény szerint beljebb lehet tolni az orrkúpba.

Estére megkapta a gép a végleges alapozást Mr Finishing surfacer-rel.
Vasárnap reggel elkezdtem az előárnyékolást, este pedig a festést.

Utolsó 12 óra – óriási hajrával

Fekete alapozás mellett döntöttem. Egyrészt ez praktikus a gépen levő kékes szürke szín, illetve a fém felületek festéséhez, másrészt alig van itthon másik alapozóm. 😅

A festés fakulását azzal próbáltam imitálni, hogy a Gunze H25 (30%) és H55 (70%) keverékévől álló fedőszín alá random mintát fújtam fehérrel. Ezután óvatosan átcsiszoltam az egész gépet vizes 2000-es papírral, majd a fém részeket a Tamiya három polírozópasztájával dörgöltem át a megfelelő sorrendben (coarse – fine – finish).

Vasárnap szinte az egész délutánt kihagytam, így este folytatódott a munka: maszkoltam, majd AK Xtreme metal aluminium színnel megfestettem a szárnyvégi tartályok, a beömlőnyílások, a szárnyak, valamint a függőleges- és vízszintes vezérsíkok belépőéleinek fém felületeit.

Ezután kellett volna egy fényes lakkréteg, ami ezúttal kimaradt. Éjszaka már nem szabad fújnom, de idő se maradt volna a száradást kivárni.

Éjjel felmatricáztam a gépet, ez majdnem teljesen problémamentesen sikerült. Az orrán a piros matrica felhelyezése odafigyelős, nekem az elszakadt, miután fellágyítottam és úgy próbáltam a helyére hajtogatni.

Hajnalra befuttattam a panelvonalakat barnásfekete olajfestékkel, majd a visszatörlés után felragasztottam az apróságokat. A gépre kerülő port az alapszínt H47 barnával keverve felködölve imitáltam.

Fotók nézegetésekor kétfajta gépet láttam: az egyiknek sárgászöld színű a futóaknáinak belseje és a futószárai is, valamint ahol láthatóvá válik a vázszerkezet, ott az is ilyen színűnek tűnik. Ezeken a gépeken a fedőszín festékleverődései kétfélék: vagy fémig kopik, vagy ez a sárgászöld alapszín jön elő.
A másik verzió, amit láttam: a futómű azonos színű a kékesszürke fedőszínnel és ezen csak fémszínű kopások látszanak, mintha hiányozna róla az alapozó.

Ehhez a maketthez ez utóbbit választottam, úgyhogy néhány helyre fémszínű kopást vittem fel ecsettel.
A szárnyvégi üzemanyagtartályokon levő jelzőfényeket imitáló műanyag dudorokat levágtam és a megfelelőre színezett, átlátszóra száradó gyöngyragasztóval pótoltam.

Reggel 5 is elmúlt, mire ezzel végeztem és már 3 óra sem volt hátra a versenyből.

Eltávolítottam a kabintető maszkját, majd újramaszkoltam, hogy az utolsó munkafázisként felfessem rá a kabin fehér színű szigetelésének csíkját. Amikor a család felébredt, ezt el is végeztem, de közben felsértettem a szárny fémfestékét, így arra is rá kellett javítanom a fotózás előtt.

A kit hibái

Észrevettem, de már nem javítottam ki: a fékszárnyak panelvonalai nem jók, azokat újra kellene karcolni. Szerintem hibás az útmutató, mert a keréktárcsák valószínűleg alumínium színűek.

Ezekkel most nem foglalkoztam, tényleg egy „Just For Fun” menet volt.

A makett a zsűri által adott pontok és a versenyzők szavazatainak összesítésével az I. helyet kapta az I. Felvidéki Online Makett Versenyen. Köszönöm a segítséget és támogatást mindenkinek! 😍

Ha szeretnéd követni ezt a blogot, azt megteheted a Facebook-on vagy Instagram-on is, de a legjobb, ha az email címeddel feliratkozol a friss posztokra. Előre is köszönöm, hogy feliratkozol a blogomra: