Revell 1:144 F-15E Strike Eagle 3D és PE feljavítással

Ötven évvel ezelőtt, 1972. július 27-én a kaliforniai Edwards légibázis betonjáról emelkedett fel először az YF-15A-1-MC Eagle prototípus. Az F-15 típus bemutatásába most nem fognék bele, mert nagyon hosszú lenne és egyébként is már sok részletes anyag érhető el róla.

Mindössze egy kis érdekességet osztanék meg arról, hogy mielőtt a gép hivatalosan megkapta az „Eagle” nevet, ilyen elnevezések is felmerültek:

• Voodoo II, vagy Phantom III – ezeket a neveket azért utasították el, mert az akkor már koros, de még hadrendben álló F-101 Voodoo, illetve F-4 Phantom II is viselte ezt a nevet.
• Fiend, azaz Ördög, vagy pedig Satan (Sátán) – James Smith McDonnell, az F-15-öst gyártó cég alapítója vétózta meg az elnevezést azzal, hogy „elfogadhatatlan nem az angyalok oldalán állni”.
• Demon, vagy az ír mitológiából származó, túlvilági fényt jelentő Banshee – az elutasítás oka: az elnevezés az ’50-es években a NAVY kötelékében álló, nem túl sikeres F3H Demon, illetve F2H Banshee nevével forrt össze.
• Goblin (Lidérc) és Ghost (Kísértet) – a DeHavilland cég hajtóműve, valamint korábban az XF-85 már viselte ezt a nevet, így ezt is elvetették.
• Falcon (Sólyom) – A szinte használhatatlan AIM-4 Falcon rakéta, valamint egy olcsó Ford autómárka és a Dassault cég business jetje is ezt a nevet kapta, ezért ezt is elutasították az F-15 számára.
  (Később, az F-16-ost mégis Fighting Facon-nak nevezték el.)

Ez a cikk az F-15E Strike Eagle változattal, azaz a kétfős csapásmérő altípussal foglalkozik.
Ebből két makettet építettem meg: az egyik gép a Seymour Johnson légibázis több harci bevetésen is részt vett veteránja, melyet felfegyverezve mutattam be. A másik egy karbantartás alatt levő gép, fegyverzet nélkül, nyitott orrkúppal és kabintetővel, a misztikus Edwards támaszpont állományából.

Míg előbbi szinte dobozból készült el, utóbbihoz maratott réz, gyanta és 3D nyomtatott kiegészítőket használtam fel.

A cikkben szponzorált tartalom van.
Az M & R Modelfactory a rendelkezésemre bocsájtotta a 3D nyomtatott termékét, hogy a maketthez felhasználjam és írjak róla.

A 3D nyomtatott feljavítóról

A Roland Gampertől kapott készletben levő radar valószínűleg az RMP (Radar Modernization Program) előtt használt, korai változatú AN/APG-63 impulzus doppler üzemű radar, melyet az F-15C változatokból örököltek a gépek, vagy pedig a későbbi AN/APG-70 változat, amelynek ugyanígy néz ki az antennája, bár kezelőpaneljai nem azonosak.

A radar a gép hossztengelyéhez képest balra és jobbra ± 60 fokban, függőlegesen ± 55 fokos
tartományban képes pásztázni. A készletben két, különböző pozícióban ábrázolt alkatrészt is kapunk, ami nagy pozitívum.

Azt azért tudni kell, hogy a radar és a hozzá kapcsolódó avionika karbantartásához az esetek többségében nem szükséges az orrkúp felnyitása. Csak az antenna és antennamozgató szerkezet szervízelésekor kell felnyitni a gép orrát.

Számomra kicsit ellentmondásos a 3D nyomtatott feljavító készlet.

Kapunk ugyanis 2 x 2 db hajtóműkiömlőt. Az egyik pár nyitott, a másik pár zárt pozícióban ábrázolja a fúvócsöveket. Ez utóbbi csak a hajtóművek nagyobb teljesítményen járatása közben látható, tehát személyzetnek is lennie kell(ene) a gépen, ők viszont sajnos hiányoznak a készletből.

Kedves kis ajándék, hogy van viszont hozzá 4 db aprócska sisak maszkkal, ami jól mutat ugyan egy (leállított) gép oldalára kihelyezve, de nem ábrázolhaunk vele maximális fordulaton dolgozó hajtóművet.

Szintén ellentmondásos, hogy a szépen kidolgozott kabin és a megfelelően részletezett katapult ülések arra csábítanak, hogy nyitott kabintetővel építsem meg a gépet – de ehhez semmilyen alkatrészt nem ad a készlet. A kabintető keretét és nyitó mechanizmusát magunknak kell elkészítenünk, ahogy a kerettel együtt nyíló konzolt is, ami az első ülés mögött található.

A Revell részlettelen futóakna ajtajai is feljavítást igényelnek, de ilyeneket a 3D alkatrészek között nem találni, csak a másik gyártó maratott réz készletében van.

Választani kell*

Nekem úgy tetszik igazán a Strike Eagle, ha szügyig meg van pakolva bombákkal, meg egyéb ledobható dolgokkal.

Ezek viszont biztosan nincsenek rajta olyankor, amikor a radar javítása miatt kinyitják az orrkúpot. El kellett hát döntenem, hogy most akkor melyik állapotában szeretném ábrázolni a gépet: látványosan kinyitott orral, de fegyverek nélkül, vagy pedig függeszményekkel terhelve (ahogy igazán erőt mutat)?

Korábban írtam arról, hogy miért is szeretjük ennyien az 1:144-es méretarányú maketteket: az egyik jó tulajdonságuk éppen az, hogy nem dönti romba a büdzsét, ha egy típusból kettőt, hármat vagy tízet veszünk. 🙂

Úgyhogy vettem még egy Revell F-15E kitet, hogy az egyiket nyitott orrkúppal és – ha már meg van bontva a gép formája, akkor – nyitott kabinnal építsem meg. A másikat pedig megpakolom csapásméréshez gazdagon.

És ha már így, akkor beszerzek egy matricaívet is, hogy ne a dobozban levő, Seymour Johnson-i bázisról Afganisztánba települt gép jelzéseket használjam fel, hanem valami mást.

* nem kell tehát választani, csak eggyel több F-15-öst kell venni. ☺

Ezek kerültek végül a kosárba:

• Shelf Oddity fotómaratott kiegészítők a futók, futóaknák, indítósínek, antennák és kabin feljavításához,
• Shelf Oddity matricák 20 féle jelzéssel,
• 12 db North Star 3D nyomtatott Mk.82 bomba,
• M & R Modelfactory 3D nyomtatott készlete,
• RES-IM gyanta kerekek,
• Brengun vákuumformázott kabintető,
• és két doboz Revell #03972 számú F-15E kit.
• Valamint pluszban North Star gyanta kerekek, mert építés közben egy elveszett.

Ezen kívül vettem egy doboz Academy #12609 F-15A-t is, ami egy régi kacatnak számít (30+ éves szerszámmal készült). Pilótafülkéje egyáltalán nincs, a két féltörzs össze van öntve. A többi fődarabja is csak jelzés értékűen utal az eredetire, de úgy gondoltam, hogy a maradék alkatrészekből némileg felhozható az a kit is.

Sajnos nem igazán lelhető fel a piacon másik makett a korai „A” verzióból. Róla külön cikk van a blogon.

1.) Strike Eagle bevetésen

Az egyik F-15E makettet tehát földi célok elleni csapásmérésre felkészítve kívántam ábrázolni, függesztményekkel minél inkább megterhelve.

Sok utánajárást igényel ezeket összehangolni:

• Melyik gépek jelzéseit tartalmazzák a Revell és/vagy a Shelf Oddity matricalapjai?
• Ezek a gépek mikor, milyen bevetéseken vettek részt?
• Ezeken a bevetéseken milyen konfigurációjú fegyverzettel repültek (és az egybevág-e az én elképzelésemmel)?
• Az adott bombateher benne van-e a kitben vagy kapható-e 1:144-es méretarányban külön is?
• Van-e a kiválasztott gépről az adott küldetés során készített olyan referenciafotó, amellyel bombateherrel rakottan látható?

Hát a makettezők élete nem csak csiszolás és festés… A kutatásban nagy segítségemre volt Steve Davis: F-15E Strike Eagle units in combat 1990-2005 című kiadványa.

A Shelf Oddity matricaívéről elkészíthető a 89-0483 és a 89-0484 számú gépek, a Seymour Johnson légibázis kódjával (SJ). A Revell a 89-487-est mellékeli a kithez, ennek azonban más a grafikai megjelenése, ezért inkább az előbbi kettő közül választottam.

A források alapján megállapítható, hogy a 335th FS, azaz vadász század és a hozzá tartozó gépek részt vettek az első Öböl-háborúban. 1991 januárjában az egység a Szaúd-arábiai AI Kharj légibázison állomásozott és az OPC I. (Operation Provide Comfort) hadműveletben vetették be őket.

A századot bevetették 1996-ban és 2004-ben Qatar-ban (OSW – Operation Southem Watch, illetve OIF – Operation Iraqi Freedom műveletekben), ’99-ben Törökországban (ONW, azaz Operation Northern Watch), valamint szerepet kapott 2002-ben Kuvaitban az OEF (Operation Enduring Freedom) műveletben. A 483-as gép még viselte az OEF küldetés során naplózott bombavetések jelzéseit az orrán, amikor már részt vett az OIF műveletben, így ez utóbbi bevetések jelzései is felkerültek az előző mellé.
(A „dicsőségtáblán” sárga csíkos bombával jelölték a 336th század legénységének eredményeit, zöld csíkkal pedig a 335th század bevetéseit. 1:144-ben ennek persze nem sok jelentősége van.)

Az 1991. július 24-ig, azaz 58 napig tartó OPC küldetés egyszerre volt katonai és humanitárius. Az Egyesült Királyság által irányított kezdeményezés célja az volt, hogy a koalíciós erők megtisztítsák Észak-Irak kijelölt területét minden iraki fenyegetéstől, és biztonságos feltételeket teremtsenek a kurd menekültek számára.

A művelet során az F-15E-k földi célokat is támadtak a következő konfigurációval repülve: a szárnyak alatt 1-1 póttartály, a külső indítósíneken 1-1 db AIM-9M rakéta, valószínűleg önvédelmi célra. A törzs alsó- és oldalsó pilonjaira összesen 12 db, egyenként 500 fontos (227 kg-os) MK.82 repesz-romboló bombát függesztettek. A has alatt levő középső, illetve a szárnyakon levő belső sínek ilyenkor üresen maradtak.

Több rakétával azonban még jobban néz ki a gép, és közben már le is festettem az AIM-120B AMRAAM-okat is, ezért kicsit zárójelbe tettem a történelmi hűséget és a műszaki precizítást, mert a művészi szabadság jegyében felkerültek ezek is a gép indítósíneire.

A gép festését úgy terveztem megoldani, hogy egy fekete Surfacer alapra ráfújom a Mr. Hobby H305 festék FS36118 színét, a fakulást pedig fehér olajfesték rápempelésével ábrázolom.
A fényes lakkréteg és a matricák után barnásfeketével folyattam be a panelvonalakat. A végeredmény szerintem sötét lett, túzottan kihangsúlyoztam a lemezosztást. A fakulást egy réteg matt lakkra vittem rá.

Ezzel az a tapasztalatom, hogy szép végeredményt ad, de a végén mindenképpen át kell polírozni és ennek során kopik valamennyit a felvitt minta. A fehér foltok kialakításakor bőségesen pacsmagoltam white spirit-et ecsettel és fültisztítóval és a köztes lakkréteg ellenére ezzel óvatlanul ki lehet mosni a sötét színt a panelvonalakból.

Lehet, hogy nagyobb méretű maketteken jobban beválik ez a módszer, de 1:144-ben praktikusabbnak látszik az előárnyékolás. Már amennyit koptatni „kell” egy F-15-öst.

2.) F-15E karbantartása az Edwards-on

A projekt másik gépére sokkal nagyobb figyelmet fordítottam. Ez a makett kapta a részletesebb műszerfalat és a szebb katapultüléseket Roland Gamper készletéből, valamint az orrkúpot felnyitva láthatóvá tettem a 3D nyomtatott radart. A kabintetőt vákuumformázott alkatrészre cseréltem és felnyitva készítettem el.
Ebben a méretarányban a műszerfal kifestése nem volt egyszerű, ahogy a head up display elkészítése sem. A HUD üvegét műkörmös transzferfóliából vágtam ki.

A 3D készlet műszerfala sajnos a legkisebb összhangban sincs a valósággal, így ez a másik gép csukott fülkéjébe került. Ebbe a kabinba a maratott műszerfalat tettem a 3D katapultülésekkel.
Elég sok faragást igényelt, hogy a réz műszerfal beférjen a szélvédő alá.

A nyitott kabintető elkészítése próbára tette a türelmem.

A teljes sztori idővonala:
1.) A kabintető törzs felöli végén van két nyitófül, amit nagyon aprócska rézlemezből készítettem el. Pillanatragasztóval akartam rögzíteni, de megszaladt a mutatvány és levakarhatatlanul beterítettem a kabintető hátsó részét. (Tudom, átlátszó alkatrészt nem ragasztunk cianoakriláttal, de gondoltam „majd óvatos leszek”…)
2.) A leselejtezett kabintető helyett vákuumformázottat vettem. Erre is pillanatragaccsal tűztem fel az újragyártott fülecskéket, de itt már ügyesebb voltam és ez már olyan lett, amilyen kell.
3.) Elkészítettem sztirol lemezből a kabintető végében levő takaró lemezeket, Piros arany tubusából a középkonzolt, valamint injekciós tűkből a kitámasztóját.
4.) Rézlemezből elkészítettem a kabintető belsején levő kapaszkodókat és egyéb alkatrészeket, valamint beragasztottam a visszapillantó tükröket.
5.) Belülről kimaszkoltam és feketére alapoztam ezeket. Közben az alapozó picit befújódott a maszkolószalag alá is. 😧
6.) Fúrógépbe fogott szilikon polírozó tüskével megpróbáltam leszedni az oda nem való festéket a plexi belsejéről. Bár ez sikerült, közben azért csak összekarcoltam a plexit is.
7.) Fültisztító pálcika nem igazán fér be a kabintető belsejébe anélkül, hogy le ne tördelné a kapaszkodókat, ezért gyufaszálra tekert apró vattadarabbal és Tamiya polírozó pasztákkal igyekeztem eldörzsölgetni a nyomokat. Nagyon óvatosan áthúztam belülről AK gauzy agent-tel és már nem érdekel, hogy látszik-e valami nyoma még… 😖
8.) Be akartam ragasztani a korábban elkészített és lefújt középkonzolt, ez azonban végleg elveszett az Univerzum ismeretlen szegletében.
9.) Újragyártottam a középkonzolt, de ezúttal szegecseltem is (ha már dolgozunk vele ugye…), lefújtam feketére, bekoszoltam szürke olajfestékkel – jobb lett, mint az előző.
10.) Beragasztottam a helyére, majd elpakolás közben megtaláltam a végleg elveszettnek hitt előző darabot.
Imádom.

Festés és weathering

A makett eredetije a titokzatos Edwards légibázison szolgált, ahol a típus első példánya először emelkedett a levegőbe. A Shelf Oddity SO314427 számú matricaíve tartalmazza a 87-0180 számú gép jelzéseit, ED farokkóddal.
(Ez a gép repült később ET jelzéssel is, amikor már az Eglin támaszponton állomásozó 46th ezredhez tartozott. Ekkor már gépágyú nélkül, narancsárga jelzésekkel és fehér szegélyű farokkóddal volt látható.)

Az Edwards-on a 1989. és 1993. között végeztek ezzel a típussal kísérleti repüléseket a 412th Test Wing egységnél. Az ezred jelvénye színesben és low visibility kivitelben is megtalálható a matricaíven, a fotó szerint ez utóbbit kell felhasználni:

A „keresd a hibát” játékban felfedeztem, hogy a többi géptől eltérően a légi utántöltő csatlakozója körüli jelzés nem fehér, hanem fekete színű. (A bal szárnytő felett van, a kis piros lámpa közelében.)
A matrica gyártója apró betűkkel erre fel is hívja a figyelmet, azonban nem mellékelnek fekete színű jelzést.

Erről az F-15-ösről nem sok fotót találtam, de szerencsére előkerült egy kép, amelyet Peter Davis készített 2000-ben gépről és ezen már fehér színű a jelzés:

A képen látható 3D nyomtatott F.O.D. takarólemezek piros színűek, azonban a pitottcső takarására használt darabot láttam már feketében is és inkább így készítettem el.

Az alap egyszerű műanyag lemezekből készült, öntapadós dekorfóliából került rá felirat és felségjelzés.
Ilyen lett a végeredmény:

A két F-15-ös egymás mellett:

Források: Militavia, Lock On N°22, Squadron Signal Publications – In Action No.024, Steve Davis: F-15E Strike Eagle units in combat 1990-2005, htka.hu

Értékelés (csak a Revell kit):	3,5
Kidolgozás, részletezés:	★★★★☆
Illesztés, építhetőség:	★★★★☆
Matricaválaszték:	★★☆☆☆
Ár/érték arány:	★★★★☆

---

Ha szeretnéd követni ezt a blogot, azt megteheted a Facebook-on vagy Instagram-on is, de a legjobb, ha az email címeddel feliratkozol a friss posztokra. Előre is köszönöm, hogy feliratkozol a blogomra: